Hellblade: Senua’s Sacrifice teszt (PS4)

Fejlesztési pokol

Bizonyára senkinek nem mondok azzal újdonságot, ha azt állítom, videojátékot nem egyszerű manapság fejleszteni. Kis túlzással talán az is elmondható, hogy az elmúlt évtizedben számos cég döntött úgy, hogy a minőség helyett a mennyiségre helyezik a hangsúlyt, így folyamatosan kapjuk a megszokott címeket, holott biztosan sokan örülnek egy-egy újdonságnak. Szerencsére az elmúlt hónapokban számos remek címmel gazdagodtunk, ezek közé tartozik ettől a héttől a Ninja Theory berkeiben készült Hellblade: Senua’s Sacrifice.

A játékot 2014-ben mutatták be először a nagyközönségnek (maga a fejlesztés már korábban indult), azonban a premierre elég sokat kellett várnunk. Ez részben a megváltozott körülményeknek is köszönhető, másfelől azonban a fejlesztőket is nem kevés peches momentum érte. Többek között az eredetileg kiszemelt színésznő az utolsó pillanatban mondta vissza a munkát egy Netflix project miatt, így lett Melina Juergens a főszereplő, aki nem más mint a Ninja Theory videoszerkesztője. Az sem segítette őket, hogy nem tudtak egy külsős mocap stúdióval dolgozni, így fogták magukat és a saját tárgyalójukat alakították át egy motion capture teremmé. A kisebb-nagyobb problémák miatt a megjelenés napja is többször módosítva lett, de sokak örömére a PlayStation 4 változat mellett PC-re bejelentették a játékot.

Kis érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a Ninja Theory nem indie játékként tekint a Hellblade-re, ők ugyanis egy AAA minőségű játékot akartak letenni az asztalra csökkentett áron. Sikerült nekik vajon? Nagyon is, elöljáróban elég ha csak annyit mondok, hogy minden hibája ellenére a Hellblade: Senua’s Sacrifice az utóbbi évek egyik legjobb, legélvezetesebb és egyben legkülönlegesebb alkotása lett.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények