Mondjátok azt, hogy Fel!

21 év. Ennyi idő telt el azóta, hogy az EA kiadta a Harry Potter: Quidditch World Cupot. Nem volt a legnagyobb eresztés, de ideig-óráig kifejezetten szórakoztató tudott lenni – és már csak azért is hiánypótló tudott lenni, mert a filmeket feldolgozó játékokból jószerivel teljesen hiányzott ez a sport. A varázsló világ rajongóit sokkal később újabb pofon fogadta: hatalmas szomorúsággal töltött el mindenkit, amikor a Hogwarts Legacyból ez kimaradt – a magyarázat szerint egy baleset miatt pont abban az évben nem indították el a sportot a diákoknak. És most, 2024-ben elérkezett a várva várt pillanat: seprűnyélre pattanhatunk és a világbajnoki címig egyetlen gurkó sem állíthat meg minket.

A Quidditch Champions elején egy jókora tutorial vár minket a Weasley-birtokon, ahol megismerhetjük a sportág szabályait, kitanulhatjuk az irányítást és könyvekből ismerős négy eltérő posztot. A hajtók feladata, hogy a kvaffot (a labdát) átjuttassák az ellenfél három gyűrűs póznájának valamelyikén – amikor ez sikerül, 10 pontot szerez a csapat. Az őrző szerepe az, hogy ezt megakadályozza, vagyis a klasszikus csatár és védő felállásról van szó. A terelő feladata, hogy a gurkók (ezek támadásra szolgáló vasgolyók) és egy ütő segítségével levadássza az ellenfél játékosait – akár az őrzőt is. Végül pedig minden Harry Potter-rajongó kedvence, a fogó, akinek feladata, hogy elkapja a rengeteg pontot érő, ám pici és fürge aranycikeszt. A játék szabálya kicsit eltér a könyvekben megismertektől: hét helyett csak hat játékos van egy csapatban – vagyis eggyel kevesebb terelő fér csak fel a pályára. A hivatalos szabályok szerint a cikesz 150 pontot ér, viszont a játékban az egyensúlyok megtartása miatt csak 30 pont jár a kis aranylabda megszerzéséért, cserébe az többször is visszatérhet a játszmába. Az a csapat nyer, aki először eléri a 100 pontot, vagy a legtöbbel rendelkezik a meccsidő lejárta után. Szerencsére az irányítás remek lett, és ezt a taktikus, gyors iramú játékot is befogadható módon tárja elénk: a hirtelen gyorsulástól egészen a farolásig minden lehetséges, és ennek hála kifejezetten pörgősek és adrenalindúsak a játszmák.

[+]

Csapatunk tagjait mi állíthatjuk össze, rájuk aggathatjuk kedvenc kozmetikai kiegészítőinket és kiválaszthatjuk azt is, hogy melyik seprűt használják a játszmákban. A játékban helyet kapott egy karrier mód, valamint egy PvP és egy PvE opció is. A karrier során három bajnokságon tudunk részt venni: először a roxforti bajnokságot kell megnyernünk kedvenc házunk színeiben, ezután a Trimágus Tusán kell megmutatnunk, hogy milyen fából faragtak minket, végül pedig a világkupáról kell elhozni az első helyért járó díjat – szerencsére halálfalók itt nem rontják a hangulatot. Ezeket a megmérettetéseket azért inkább hívnám felkészítésnek az online játékra, mintsem egy megszokott, igazán mélyen kidolgozott kampánynak. (Főleg akkor, amikor a legtöbb valódi sportot feldolgozó videojáték már kínál történetalapú módot is.) Ezeken a bajnokságokon egyébként részt vehetünk egyedül, vagy akár két barátunk társaságában is, viszont kooperálva valamilyen oknál fogva ezeket nem vette győzelemnek a rendszer és nem oldotta fel sem a következő bajnokságot, sem az ezért járó jutalmakat.

[+]

Online kompetitív módban jelenleg csak 3v3 felállásban lehet játszani, a többi karaktert mindenképpen a gép vezérli a pályán – még idénre ígérik a fejlesztők, hogy érkezik egy teljeskörű, 6v6 mód is, ahol már a teljes csapatot irányítani lehet. Ha van rá lehetőségünk, én azt tanácsolom, hogy mindenképp ismerősökkel játsszuk, mert a véletlenszerű társak sehogy sem akartak kommunikálni, nem volt meg az összhang és így majdnem minden meccsen kikaptunk – szerencsére barátokkal pont fordítva volt a helyzet. És igazából ennyit tud jelenleg a Quidditch Champions: ott van a viszonylag rövid kampány, illetve az online meccsek – lehet fejlődni és menetközben feloldjuk a kozmetikai dolgokat is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!