Előzmények, karakterek, járművek

Még a CES-en teljesítettem mobilarenás kötelezettségeimet, amikor befutott a lehetőség, hogy a Hardware: Rivals című játékot teszteljem, hiszen ha valamiben van valami autó, vagy más jármű, akkor én azt boldogan megnézem. A produktumról viszont valószínűleg kevesen hallottak, pedig volt ennek egy elődje, amit 2002-ben publikáltak és Hardware: Online Arena néven futott. Ahogy az is PlayStation exkluzív volt, úgy a folytatás sincs ez másképp: csak PlayStation 4-re érhető el, és ami az egész epizódnak a lényege, hogy az interneten keresztül zajlik, vagyis nem lehet a gép ellen menni.

A játékot idén január 5-én adták ki hivatalosan, előtte megannyi bétateszten átesett, és egy ideig csak a PS Plus fiókkal rendelkezőknek volt letölthető. Már egyébként a feltelepítve körülbelül 6,5 gigabájtos adatcsomagból is látszik, hogy itt nem szabad jövőt idéző grafikára és végeláthatatlan mennyiségű tartalomra számítani, magának a menünek a felépítése is rémesen egyszerű. Magunkat különféle karakterek szerint lehet megformázni, egyelőre ebből négy van (Tommy, Gwen, Frank, Kat), az öltözékből pedig nyolc, ami általában a színeket jelöl, van katonai outfit, és van például rózsaszín szívecskés is (köszi). Minél több küzdelemben veszünk részt, annál magasabb szintre ugrunk, így különféle upgrade-ek is elérhetővé válnak, amiknek aktiválása után főszereplőink jobban céloznak, kevésbé sérülnek, ilyenek.

Még emberünk küllemét is megváltoztathatjuk [+]

Összesen hat járgánnyal lehet csatába indulni, bár típust tekintve inkább kettőről lehetne beszélni: vannak a tankok és a gyorstüzelésű egységek (FAV-ok, angolul Fast Attack Vehicles). Itt is elmaradhatlatlan elemnek számítanak a különféle színkombinációk, de ami igazán megkülönbözteti a járműveket, az a sebesség, a kezelhetőség, illetve a támadási és a védekezési hatékonyság, nyilván a kisebb masinák gyorsabban mozognak de kevesebbet sebeznek, a nagyobbak pedig pont fordítva.

Játékelemek, grafika

Kezdjük a Challenge móddal, ahol ötféle fő megmérettetést kell teljesítenünk, ezek mindegyike különféle alfeladatokkal kecsegtet. Nekem speciel ez a része tetszik leginkább a játéknak, mert rengeteg ügyességi kihívás tárulkozik elénk. Minél gyorsabban kell például abszolválnunk egy adott pályaszakaszt, tankkal kell szlalomoznunk, vagy éppen a lehető legnagyobb lendületet gyűjtve kell egy rámpáról távolugrást végrehajtanunk. Ha az ilyenek nem tetszenének, lehet mást is választani, összegyűjthetünk három dolgot a pályák különféle pontjairól, megsemmisíthetünk kihelyezett tárgyakat vagy ellenfeleket. A legmókásabbak közé az űrállomás tartozik, ahol olyan feladatok várnak ránk, mint például ugrás után minél tovább a "levegőben" maradni, vagy a lehető leggyorsabban lelőni öt vetélytársat. Hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy a challenge-es dolgoknak csak akkor láthatunk neki, ha vannak játékon belüli barátaink, ami teljesen abszurd és logikátlan lépés, hiszen itt a legtöbbször időre kell teljesíteni mindent.

Itt éppen megsemmisítem az ellenfelet [+]

A másik fő módban további tíz játéktípus között találhatjuk meg a nekünk leginkább tetszőt. Ha valami elképesztően nagy aprításra vágyunk, akkor beléphetünk olyan küzdelmekbe, ahol csak a legerősebb járművek és fegyverek használhatók, ha ez nem fűlik a fogunknak, akkor farkasszemet nézhetünk egy random kisorsolt online játékossal, nyomhatunk egylövéses halált, beleugorhatunk egy lövöldözés közepébe (aztán majd kiderül, meddig tudunk talpon maradni, Gundelnél biztos rövidebb ideig). Ha egyébként csak a barátokkal mérkőznénk meg, akkor külön eseményt is létrehozhatunk. Okos döntés volt a fejlesztők részéről a rookie only létrehozása, hiszen ezt a módot csak olyanok használják, akik még nincsenek tisztában a játék adta lehetőségekkel, vagyis van idő megszokni mindent, nem az történik, hogy csak negatív élmény éri őket.

Az ellenfél próbálja elfoglalni az egyik zónát [+]

A grafika elég egyszerű, én azt mondanám, hogy mostanság már mobilon vagy éppen tableten is látunk hasonló szintű produktumokat, és igen, a bő egy évtizeddel kiadott előd sem volt sokkal a mostani alatt. Oké, nem ez a lényeg, csak furcsa, főleg egy meglehetősen erős hardverrel szerelt PlayStation 4 esetén. A képernyőn persze a legfontosabb adatok jelennek meg, így a sebesség, vagy éppen az élet, középen felül pedig a pontszámot írja ki a szoftver. A fegyverek és a robbanások amúgy jól néznek ki, illetve az sem rossz, hogy a semmiből képesek eltalálni, ami azért egy pillanatra egyrészt felidegesít, másrészt megijeszt és cselekvésre késztet. A másik likvidálására egyébként megannyi lövőeszköz létezik, amit vagy a választott játékmóddal kapunk meg, vagy az úton szedjük fel: a gépfegyver, a lézer, az ágyú, a rakéta és társai tartoznak ebbe a nívós arzenálba.

Látványos, de megunható küzdelmek

Az irányítást nem minden esetben mondanám könnyűnek, a tanknál és a FAV-nál is szükség van időre, mire a kezünk rááll úgy a joystickra, hogy méltó ellenfelei lehetünk másoknak. Az egyikkel ugyanis megyünk jobbra-balra, a másikkal pedig a fegyvereket állíthatjuk a megfelelő helyzetbe, és ennek megfelelően kanyarodik egyébként a jármű is, vagyis két dologra kell egyszerre figyelni. A játék persze valamennyit segít, amikor valakit megcélzunk, akkor piros kockában jelzi, ekkor azonnal lehet tüzelni. Talán a gombokat is jobban ki lehetett volna használni, elég kevés billentyűt kell nyomogatni.

Röpködnek a golyók, gyorsan kell reagálni [+]

A hangokkal nem vagyok még teljesen elégedett, több lehetne a vizuális effekt is, de nekem nem nyerte el a tetszésemet sem a robothang, ami mindegy fontosabb momentumról beszámol (első lövés, szuperfegyverek aktiválása stb.), sem pedig a karakterek örvendezése, kevésbé érthető és egyáltalán nem változatos. Akárhogy is, a Hardware: Rivals egyik nagy előnye és egyben hátránya, hogy teljesen online. Nekem mindig voltak és vannak fenntartásaim, hogy miért nem lehet osztott képernyős módot is belerakni a játékokba, hiszen ugyan itt jó dolog elbújni és lesből támadni, mégis én szívesen látnám, ahogy a mellettem ülő haverom ordibálva kap ki tőlem. Ettől még jó, hogy nem robotokkal és gépes csalásokkal találjuk szembe magunkat.

Egylövéses halál... [+]

A Challenge módot mindenképpen csak ajánlani lehet, de az borzalmasan idegesítő, hogy csak akkor lehet nekilátni, ha barátokat szerzünk a weben, addig a rendszer nem engedi egyik kipróbálását sem. Az egyszerű grafika számomra nem tragikus dolog, mondjuk ha már lefejlesztek valamit, főleg PS4-re, ennél egy kicsit szemkápráztatóbb dolgot készítenék, a legdurvább pedig tényleg az, hogy óriási különbséget nem lehet felfedezni a lassan 14 évvel ezelőtti részhez képest. Egy szó mint száz, el lehet lenni ezzel a játékkal, illetve vannak tényleg nagyon izgalmas küzdelmek, de az adrenalin hamar visszatér a szokásos mederbe, és onnantól már csak a háttértárból fog feleslegesen elcsípni pár gigabájtot a gém.

Pro:

• Pörgős játékmódok;
• jót tesz neki, hogy online megy, bár....

Kontra:

• Könnyen ellaposodhat és monotonná válhat;
• kevés választható ember és jármű;
• a grafika a régi kort idézi;
• és mégiscsak kellene bele offline mód is.

55

Legendd