Hol volt, hol Gunvolt

A 2D-s akciójátékok rajongóinak bizonyára ismerősen cseng a japán Inti Creates neve. Az ichikawai központú független csapat leginkább a fantasztikus Mega Man Zero sorozatról ismert, de hozzájuk köthető a Mega Man 9 és 10, illetve újabban a Bloodstained: Curse of the Moon is. De a stúdió talán legjobb produkciója az Azure Striker: Gunvolt sorozat, illetve különböző mellékágai, amik jórészt ugyan a Capcom Kék Bombázójára épülnek, de új univerzumot és játékmenetet mutattak be – sajnos főként csak a Nintendo hordozható konzoljain. A legújabb spinoff, a Gunvolt Chronicles: Luminous Avenger iX szerencsére minden fő platformra megérkezett, így sokak számára ez jelenti a belépőt ebbe a világba.

A 2014-ben indult Azure Striker franchise történetébe nem mennék bele aprólékosan, az egyes epizódok mind tovább építették a mögéjük felhúzott univerzumot, és új szereplőket mutattak be. A távoli jövőben járunk, ahol a bolygót a Sumeragi nagyvállalat uralja teljes mértékben, leginkább gépesített hadseregével és az Adeptek irányításával. Ezek a különleges képességű, emberszerű lények képesek hatalmas erőt meríteni a Septima energiából, ami dióhéjban összefoglalva egyszerre biztosít életerőt és tudatot. A játék főszereplője Copen, egy igazi antihős, aki a korábbi részekben főellenségként és játszható karakterként is feltűnt már. Most ő kerül a középpontba, ahogy a Sumeragi ellen harcol, és egy csapat emberi túlélőt, gyerekeket próbál megmenteni a biztos haláltól.

Bár felépítésében a Gunvolt Chronicles nagyban hasonlít a Mega Man játékokra (rövid, lineáris pályák, a végükön egy speciális képességű főellenséggel, akinek a fegyverét aztán meg is szerezhetjük), játékmenetében szerencsére jóval túllép azokon. Ezt egy különleges mechanikának köszönheti, ami a főszereplő sajátja, és amely egészen megváltoztatja a 2D-s platformer akciójátékokról alkotott képet. Ebben a játékban nem egyszerűen csak futunk, ugrálunk és lövünk, hanem el kell sajátítanunk a speciális dash-tag-lock (jobb magyar kifejezések híján „nekirontás-megjelölés-becélzás”) mechanikát. Ennek lényege, hogy a levegőbe ugorva előre (vagy a nyolc irány bármelyikébe) lendülhetünk, és ha így egy ellenfélnek ütközünk, azt megjelöljük, és onnantól Copen minden lövése abba a szerencsétlenbe csapódik. Az ütközés után lebegésre is van mód, ahonnan újabb hasonló támadást lehet indítani egy másik ellenséggel szemben. Az igazi profik gyakorlatilag le sem teszik a lábukat a talajra, egész pályákat lehet így végigdashelni, kombókba fűzve az ellenfelek elpusztítását.

Ez a mozdulatsor persze erőforrást (Bullit) emészt fel. Kezdésnek három ilyen lövedékkel rendelkezünk, melyek később pénzért bővíthetők. Itt jön be a képbe egy másik mechanika, a Prevasion, ami a bekapott találatokat nullázza, de ez is Bullitokat igényel. Ha nincs Bullit, akkor nem tudunk dashelni, és az ellenfelek támadásai is az életerőnket csökkentik. Érdekes módon a Bullitok bármikor visszatölthetők (a d-pad kétszeri lenyomásával), ami, igen, gyakorlatilag sérthetetlenséget jelent, de figyelembe véve a játék fejvesztő tempóját és a ránk támadó túlerőt, ez nem azt jelenti, hogy a Gunvolt Chronicles könnyű lenne. Épp ellenkezőleg: ez egy kőkemény hardcore akciójáték, brutális főellenségekkel, akik néha olyan támadásokat zúdítanak a képernyőre, hogy csak a fejünket kapkodjuk. Aki mégis magasabb kihívásra vágyna, az kikapcsolhatja a Prevasion funkciót, sőt megvásárolható képességekkel akár az ellenőrzőpontokat is eltüntetheti a pályákról.

Mindez így leírva talán bonyolultnak tűnhet – eleinte én is tartottam tőle –, de néhány perc játék után már természetes módon kézre áll az egész, és aki jobban kitanulja, az extrém látványos módon süvíthet át a pályákon, esélyt sem adva az ellenfeleknek. Ezeken a sajnos túl rövid és lineáris, de jól megtervezett pályákon minden összeáll, a Gunvolt Chronicles tényleg a 2D akció egyik „csúcsa”, ahogyan a fejlesztők hivatkoznak rá. A főellenségek viszont nem kevés fejfájást okoznak, a nehézségi tüskék sem ritkák, és összességében sajnálatos, hogy az egész játék inkább róluk szól, semmint a bejárható helyszínekről. Bár több, mint egy tucat küldetést végezhetünk el a kampány során, ennek utolsó pályái már csak amolyan „boss rush” szintek. Jobb lett volna, ha nagyobb, szabadabban bejárható lokációkat kapunk még több kinccsel és titokkal.

Pengeéles akciójáték

Újrajátszhatóság szerencsére bőven akad. A küldetésekkel egyrészt pénzt gyűjtünk, amivel különböző könnyítő vagy nehezítő extrákat lehet vásárolni, másrészt mint minden japán akciójátékban, a magasabb pontszámok elérése is motivációt jelent. Van külön Score Attack mód is a már teljesített pályákon. A kampány végigjátszása után ráadásul megnyílik hat speciális küldetés, ezek teljesítésével pedig a dedikált Boss Rush mód, ahol a játék összes főellenségét egy szuszra kell legyőzni. Copen szintet is bőszen lépdel, ez pedig az életerejét növeli, amire a későbbi pályákon szüksége is lesz.

Nem beszéltünk még a Kudos mechanikáról. Az ellenfelek minél stílusosabb likvidálása növeli ezt a szintünket, ami ha egy adott pályán eléri az 1000-t, akkor robot társunk, Lola kis fémgömbből emberszerű lénnyé alakul, és őrületesen jó zenék kíséretében Overdrive módba kerülünk, megnövelt erejű képességekkel. Az ellenfelek támadásai és az ellenőrzőpontok viszont lenullázzák a Kudos pontjainkat (bár erre is van többféle beállítás), úgyhogy a sebződés nélküli, folyamatos kombózás abszolút az eredményes játék és a magas végpontszám kulcsa. A Gunvolt Chronicles merőben eltér tehát a hagyományos ugrálós akciójátékoktól, de elképesztően élvezetes, gyors, stílusos program, tökéletesen összeálló mechanikákkal. Nagyon nehéz játék, de a tápolásnak és a megvásárolható extráknak köszönhetően hosszabb távon könnyebbé (vagy akár nehezebbé) tehető, úgyhogy az átlagnál szélesebb közönség is élvezheti ezt a pengeéles akciót.

A Luminous Avenger iX prezentációja teljesen rendben van, de az összkép azért nem homogén. A játék csodálatosan szép rajzokkal, stílusos menüképernyőkkel operál, a párbeszédek egytől egyig profi japán szinkronnal vannak ellátva. Ugyancsak dicséret illeti a zenéket, amik fantasztikusak, főleg Lola „Idol módjának” dalai, amiket akár külön is szívesen hallgat az ember. Ugyanakkor a játék grafikája megmaradt a pixeles, retró szinten, nagyjából a 16-bites konzolgenerációt idézi. Nem csúnya, de egy nagyképernyős tévén nem is mutat igazán jól, amiért persze kárpótol a tükörsima mozgás és a villámgyors, effektekkel teli akció. Jobb lett volna, ha mindezt borotvaéles, HD rajzokkal sikerül megtámogatni, akár az egyik leglátványosabb ilyen jellegű játék is lehetett volna belőle. Reméljük, az Inti Creates ebből a szempontból is képes lesz szintet lépni a legközelebbi Gunvolt játékkal.

A Gunvolt Chronicles: Luminous Avenger iX egy vérprofi, igazi hardcore akciójáték, ami gyors reflexeket, gyakorlást és türelmet igényel, de extráinak és összeillő játékmechanikáinak hála akár a műfajtól idegenkedőknek is ajánlható. Az idejétmúlt látványért bőven kárpótol a feszes irányítás, az élvezetes játékmenet és a gyönyörű átvezető rajzok, no meg a briliáns zenék, az összképbe pedig csak néhány bosszantóan nehéz főellenség, és a kelleténél talán soványabb tartalom rondít bele. Az érdekes univerzum és a jól kidolgozott, egyedi akció miatt reméljük, hogy folytatják ezt az ágat, és a stúdió még tovább emel a színvonalon. Aki szereti az ilyen jellegű alkotásokat, az semmiképp ne hagyja ki, mindenképpen ajánlott darab.

Pro:

• izgalmas, villámgyors akció jól kidolgozott játékmechanikákkal;
• fejlődési lehetőség, sok megvásárolható extra;
• érdekes világ és karakterek;
• szép átvezető rajzok és szinkronizált párbeszédek;
• fantasztikus zenék.

Kontra:

• lehetne több pálya és nagyobb, felfedezhető helyszínek;
• túl nagy hangsúly magukon a főellenségeken;
• a pixeles grafikai stílus nem mutat igazán jól.

80

A Gunvolt Chronicles: Luminous Avenger iX elérhető PC (Steam), PS4, Xbox One és Switch platformokra is.

dreampage