2017. szeptember 26., kedd

Gyorskeresés

Guitar Hero: Aerosmith - teszt

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A Guitar Hero sorozat lassan, de biztosan elindult azon az úton, melyet a hasonlóan zenei alapokra építő Dance Dance Revolution már végigjárt. Az üzlet beindult, elkezdődött a sorozatgyártás, itt az első, egy bandára koncentráló epizód, a Guitar Hero: Aerosmith. Teszt.

Hirdetés

ELSŐ OLDAL

A Guitar Hero sorozat lassan, de biztosan elindult azon az úton, melyet a hasonlóan zenei alapokra építő Dance Dance Revolution már végigjárt. Az üzlet beindult, elkezdődött a sorozatgyártás, a kalapálás alatt lévő negyedik rész megjelenéséig pedig megpróbálnak minél több aprófát dobálni a tűzre - ezek lennének a különböző együttesek köré épített epizódok. Kivel is lehetne egy ilyen speciális szériát kezdeni, mint a rock nagypapáival, a jó öreg Aerosmith-szel.




Őszinte leszek, nagyon le akartam húzni a játékot. Félreértés ne essék, bírom az Aerosmith-t nagyon, a Guitar Hero sorozat is a kedvencek közé tartozik, azonban ennek a kettőnek a vegyítése? Nem tűnt nagy számnak. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy nekiálltam tesztelni - majd beleszerettem.

Ami legelsőnek megfogott, az a zenei skála. Bár az Aerosmith a fő fogás, ők “mindössze” a zenei kínálat olyan 60%-át birtokolják. A maradék tizenpár szám pedig a legfinomabb klasszikus rock himnuszok közül valók. Lenny Kravitz, Joan Jett, The Clash, Cheap Trick, Run DMC... Nincs semmi, csak rock, rock és rock, ami nem is csoda, hiszen a hivatalos szöveg szerint csak olyan együttesek kerültek be, melyekkel Tyler és bandája együtt dolgozott, hatással volt rájuk, vagy nagyon kedvelik őket. Oké, ez lényegében a teljes zenei világot lefedheti, de most tényleg sikerült jól választottak a készítők.




Ami pedig a címszereplőket érinti, sikerült igencsak jó Aerosmith nótákat összeválogatni. Persze nem volt nehéz a válogatás, a cca 30 éves pályafutása alatt a banda igencsak sok emlékezetes számot összehozott. Az mindenképpen értékelendő, hogy ugyanúgy találni régi, hetvenes években született dalokat, mint az elmúlt évek néhány sikerét, és persze feltűnik néhány igazán nagy cím is. Azonban be kell vallanom, egyik szívfájdalmam, hogy néhány olyan szám kimaradt, melyek bekerülésében nagyon reménykedtem. Crazy, Amazing, mind ment a lecsóba és sajnos a fejlesztők ehhez a játékhoz nem ígérnek későbbi letölthető tartalmat. Persze, megértem, hogy nem lehet mindenki kedvének eleget tenni, de én akkor is éreztem kihagyott ziccereket.




Miután a zeneválasztással sikerült lekenyerezni, jöhetett a játék többi része. A játékmenet lényegesen különbözik az előző részektől, bár ez az elején nem látszik. A karrier ugyanúgy indul, mint máskor, választunk egy gitárost (a felhozatal a harmadik rész óta nem változott), majd a bandánkkal nekikezdünk a koncertnek. Megjegyzem, a banda kiegészült egy dekoratív hölgyeménnyel, ez szükséges volt, hiszen az Aerosmith is öttagú, ide is kellett plusz egy tag. Két szám után (sajna megint vannak coverek, de most elég feltűnően jelzik) a tömeg elkezd kántálni: É-RO-SZMISZ! É-RO-SZMISZ!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.