A volán mögött
Sok szó esett minden másról, éppen ideje tehát, hogy rátérjek arra, hogy mi történik, ha a sok egyéb lehetőség közt végül autóba ülünk, és kihajtunk valamelyik fantáziaszülte vagy valós pályára. Nem fogok ordas meglepetést okozni: a Gran Turismo 7 e szempontból tipikus Gran Turismo lett. Értsd: a puszta vezetési élmény terén kiemelkedő, a ma elérhető perfekcióra sikerrel törekvő játékot kapunk – ráadásul még az olajcserék is visszatértek a mókás animációjukkal! Bár nyilván a programozók is évekig masszírozták a kódot, amíg az ilyen élethű szimulációt eredményezett, nálam a játék igazi sztárjává mindenképp a DualSense vált. Engem az eddigi játékok haptikus visszajelzése finoman szólva sem varázsolt el, itt viszont megtört a jég – egyszerűen fantasztikus, máshol meg nem tapasztalható élmény ezzel a kontrollerrel autót irányítani!
[+]
Pontosan érezni az apró rezgéseken, a ravaszok ellentartásán, a kontrollerből is jövő hangokon keresztül, hogy mennyire vagyunk urai a gépnek, hogy mikor nem szabad gázt adni, hogy mikor érdemes pedálra lépés helyett a motorfékben bízni, hogy mikor fog bekapcsolni az ABS. Bár irtózatosan sok kijelző van a képernyőn is, a kezünkben doromboló, csúszkáló, sivító kontroller majdhogynem önmagában is elég lenne a sikeres versenyzéshez. (A kijelzők amúgy kikapcsolhatók, mindenkinek ajánlom, hogy tegyen meg így is néhány kört – az illúzió így egészen tökéletes!) Az autók fejlesztése, mondjuk egy új fékrendszer installálása, vagy a kasztni könnyítése is mind érezhető kihatással vannak erre az élményre. Cseppet sem vonom kétségbe, hogy vannak olyan méregdrága kormányok, ahol még jobb lehet az érzés, de én most először úgy éreztem játékban, hogy nincs ennél többre szükségem. A vezetés már emiatt örömteli kihívássá vált, és még a néha túl hosszúra nyúló futamokat sem untam itt, mert megpróbáltam a kontrolleren keresztül áramló ingerek alapján tökéletes íveket autózni, elmenni a határig minden kanyarban, kitapasztalni, hogy az adott járgány mire is képes. Ez nyilván kismillió kicsúszást és megpördülést is eredményezett, de ez még a riválisoknál már megszokott idővisszatekerés nélkül sem idegesített fel – gyakorlatilag mindenhol már a mozdulat végrehajtása közben éreztem, hogy az adott gázfröccs, kanyar közbeni fékezés, hirtelen kormánymozdulat már túl sok lesz, hogy a baki teljes egészében a mohóságom hibája.
[+]
Természetesen ordító különbségek vannak egy alapfelszereltségű Volkswagen kisbusz, egy vadabbra tuningolt Corvette, egy csendes Tesla, illetve egy versenyre kitenyésztett áramvonalas gépszörnyeteg teljesítménye és kezelhetősége között, és mindez nyilván átjön a játékban is. A kávézós kampány szépen végigvezet a versenycsoportokon, az öt jogosítványtípus tíz-tíz feladata megtanítja a gyors vezetés alapvető szabályait, a könnyítésekkel és nehézségi beállításokkal pedig mindenki pontosan beállíthatja a neki tetsző nehézségi fokot. (Ennek egyébként nincs kihatása a jutalmakra.) Az egyik végletként bekapcsolható az automatikus gyorsítás és fékezés is, a másik szélen pedig akár még a kocsik valódi biztonsági rendszerei is kiiktathatók. Én az ideális ívek végpontjait jelző pöttyöket meghagytam – a pályákkal való szoros ismeretség kialakítása előtt úgy érzem, ezek a leghasznosabb segítők.
[+]
A Gran Turismo 7 autóit tehát valódi élmény vezetni – ez azonban nem jelenti azt, hogy a játék a versenyek egyéb körülményei tekintetében is kizárólag szuperlatívuszokat érdemelne. Ott van például a sorozat talán legrégebbi hiányossága: az ütközések megfelelő kezelése. Sajnos itt továbbra sincs nagy változás: a kocsik valamennyit ugyan koszolódnak, esetleg lekopik a festésük is, de ezen túl nincs gyakorlati következménye a baleseteknek. Nem horpad be vagy esik le a lökhárító, nem törik be a szélvédő, sőt, még a tükröket sem tudjuk letörni a megfelelő helyezkedéssel – és persze a belső sérülések, az elgörbült kerekek, a kihagyó sebváltók is hiányoznak. Ezzel persze már a kezdetek óta együtt élnek a sorozat rajongói, de hát ettől még nem lehet elmenni emellett egyetlen szó nélkül.
[+]
A mesterséges intelligencia sem lett a világ legjobbja, de itt legalább tisztán látható a javulás az előző részekhez képest. A gép által irányított kocsik már nem dróton húzva követik egymást, néha akár előzgetnek is, sőt, van, hogy nagyot fékezve hozzák helyre egy hibájukat. Ha tülekszik az ember, nagyon vigyáznak, hogy ne hajtsanak nekünk, még helyezésük, ideális ívük kárára is. Ordító bakit, kicsúszást, ütközést azonban egyszer sem láttam tőlük – legalábbis olyat, amelyet nélkülem követtek volna el. Merthogy amikor én kicsúsztam, akkor nem rántották félre a kormányt, hanem elbambulva vágódtak neki pörgő autómnak; amikor meg bunkó módon, egy levágott kanyar segítségével estem be eléjük, nem villogtak le, mint azt a TOCA Touring Car Championship dühös pilótái tették a távoli kilencvenes években. A Grid Legends nem sok tekintetben tud felnőni riválissá, de ott a versenyek során legalább a többi sofőr is követ el hibákat, illetve reagál is mások hibáira, ami izgalmasabb, feszültebb helyzeteket és futamokat eredményez.
[+]
Ahogy azonban az a GT Sport mód rövid etikett-magyarázatából látszik, a Gran Turismo 7 nem az efféle udvariatlan vezetőknek készült. Az ideális GT-játékos továbbra is az, aki imád egyedül körözni, századmásodperceket faragva idejéből, órákat töltve egy-egy autó tuningolásával és tesztelésével, és aki multiplayerben is inkább kicsúszik, mintsem, hogy másokat lökjön meg. Réges-rég így van ez, így vélhetően ma már senki nem háborodik fel az autótörés hiányán – bár egy kis csalódottság természetesen azért belefér. A gépi versenyzők stílusán, agresszióján (vagy inkább túlzott békésségén) talán javít majd a Sophy névre keresztelt, nagy dérrel-dúrral beharangozott algoritmus; sajnos ennek integrálására még nincs időpont.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
