Újabb címmel gazdagodott az XBOX Live Arcade kínálata. Március 23. óta 800 pontért bújhatunk bármelyik szellemirtó bőrébe. Nézzük, mit is kapunk ennyi pénzért (pontért)!

A szellemirtók világának régebben sokkal nagyobb kultusza volt, mint manapság, de azért vagyunk egy jó páran, akik nagyon szívesen emlékeznek vissza még a rajzfilmbeli időkre. (Nekem az egyik kedvenc mesefilmem volt gyerekkoromban.) Ha a címet jobban megnézzük, feltűnhet, hogy rövidítve a Ghostbusters – SOS jön ki. Ez egy egész aranyos marketingfogás, hajlandó vagyok eme játék esetében még ezért is piros pontot osztogatni, ugyanis sajnos a későbbiek folyamán erre nem sűrűn lesz lehetőségem. Az igazán kreatív megoldások tárháza ezzel ugyanis itt ki is merült.

Térjünk is rá a lényegre, magára a játékra. A menüje kellemes, igazi szellemirtós hangulatot idéz.

Új játékot indítva megadhatjuk a kívánt nehézségi fokozatot, illetve eldönthetjük, hogy a gép válassza-e ki véletlenszerűen, hogy melyik karakterrel játszunk, vagy mi magunk jelöljük ki a négy rendelkezésre álló karakter közül.

Az egyes pályák előtt egy rövid, képregényszerű sztorit olvashatunk épp az adott küldetésről. Általánosságban az a mi feladatunk, hogy megtisztítsuk a várost a gonosz szellemektől, a főellenségeket pedig csapdába zárjuk.

Az első küldetés első pillanatában már szégyenszemre „nehézségekbe” ütköztem. Alapvetően ugyanis egy felülnézetes akciójátékról beszélünk szerény grafikai megoldásokkal. Ha nagyon durván le akarom egyszerűsíteni, akkor menni kell és lőni (szellemeket begyűjteni). Viszont rögtön az elején már elérkeztünk a játék (számomra) egyik leggyengébb pontjához, az irányításhoz. Lehet, hogy sokan nem értenek majd velem egyet, de számomra roppant kényelmetlen volt. A bal oldali joystick karral lehet ugyanis menni előre, hátra, jobba, illetve balra. Viszont egy kisebb fejtörőt okozott, hogy hogy is kell lőnöm. Ezt ugyanis a jobb oldali joystick kar megfelelő irányba húzásával érhetjük el. Mondanom sem kell, hogy ez a későbbi játékélményre is rányomta a bélyegét. Számomra olyan szinten megnehezítette ez az irányítást, ami időnként már a játékélményre is rányomta a bélyegét. Szóval az irányításra inkább nem szeretnék pontot adni. Grafika szintjén teljesen átlagosnak mondhatni, megüti az XBLA szintet, de semmi különlegeset nem nyújt. Sőt, ha belegondolok, hogy az ellenségek 3 csoportra oszthatóak, akkor egész egysíkú a dolog. Vannak ugyanis a piros, a sárga illetve a kék csoportba tartozó szellemek. Ezek ellen rendkívül kreatív módon, a piros, a sárga és a kék fegyver a leghatásosabb. hogy éppen melyik az aktuális fegyverünk, azt az életerőnk feletti kis színes csík jelzi. Ahogy haladunk előre a játékban értelemszerűen egyre erősebb ellenfelekkel találkozhatunk, illetve egyszerre többfajta (többszínű) ellenféllel is szembe kell néznünk.

Minden egyes pálya végén egy főellenséggel, főszellemmel kell megküzdenünk. A végén, ha eléggé lecsökkentettük az energiáját, akkor kidobhatjuk a csapdát, majd a képernyőn megjelenő betűket minél gyorsabban kell megnyomnunk a megfelelő sorrendben. (Betűk alatt itt a kontrolleren található „X”, „A”, „B” és „Y” gombokat értem.)

Néhol olyan dolgokkal fűszerezik meg a pályákat, mint például egy szirénázó kocsi tetejéről kell irtanunk az ellent, miközben a városban száguldozunk végig. (Nem, még csak véletlenül sincs lehetőségünk a mentőautót vezetni.)

A játék folyamán mindvégig egyszerre négyen vagyunk a pályán, szerencsére társaink igen segítőkészek, a vártnál jobban teszik a dolgukat. Meghalni csak akkor tudunk, ha mind a négyen egyszerre halottak. Addig ugyanis akárhányszor újra tudnak éleszteni minket. Ennek annyi szempontból van hatása a játékra, hogy a pályák végén több pont kerül levonásra tőlünk, ha többször halunk meg. Ugyanakkor, mivel fejlődési rendszer nem igazán van a játékban, így teljesen mindegy, hogy nagyjából hányadik helyen végzünk. Talán csak a multiplayer esetében van „jelentősége”, hogy jobbak vagyunk-e mint a haverunk. Valamelyest javít ugyanis az összképen, hogy lehetőség van XBOX Live-on (vagy akár LAN-on keresztül is) a haverokkal együtt szellemet irtani.

Sajnos hanghatások terén sincs a topon a játék. A pályák közben elég egysíkú a hangulat, mikor vált a zene, akkor jönnek a szellemek, a főellenségek esetében pedig szinte mindig ugyanazokat a dallamokat hallhatjuk újra és újra.

VÉGSZÓ

Összességében elmondható, hogy sajnos ezúttal egy gyengébb, finoman szólva is alsókategóriás XBLA címmel van dolgunk. Átlagos grafikával, gyenge sztorival, egysíkú hanghatásokkal és (számomra) borzalmas irányítással. Mégis kiknek ajánlanám akkor a Ghostbusters – Sanctum of Slyme játékot? Ghostbusters fanatikusoknak alacsony ára miatt kötelező beszerezni a gyűjteménybe, no meg persze azok se hátráljanak meg, akiknek túl sok MS pontjuk van, és nem tudják mire költeni. Alapjában véve azonban tőlem ez a játék egy NEM AJÁNLOTT plecsnit kap, a végső pontszám pedig 5/10 részemről, de csak azért, mert a Ghostbusters rajzfilmet szerettem anno, és egy kicsit újra gyereknek érezhettem magam. Legalábbis a főmenüben még azt hittem, hogy nosztalgikus élményben lesz részem, no de utána….