Hirdetés

Ghost of Tsushima Director’s Cut teszt

A tavalyi nyár egyik legnagyobb játéka a Ghost of Tsushima volt – most pedig megkapta első fizetős kiegészítőjét a program. Lássuk, mit hoz az új sziget, és a PS5-ös kiadás!

Hirdetés

Tsushima szelleme

E cikk szempontjából kétféle érdeklődőt tudunk megkülönböztetni: az egyik tavaly nyár óta már szorosabb barátságba került a Ghost of Tsushimával, jó eséllyel végigjátszotta a szamurájos akciójátékot, esetleg a később a programhoz adott multiplayer lehetőségeket is kipróbálta már – a másik típust pedig valamiért elkerülte a Sucker Punch játéka. Ez az oldal elsősorban az utóbbi csoportnak szól – ha téged kizárólag a rendezői változat újdonságai érdekelnének, nyugodtan ugorj a következő lapra.

Ki is Tsushima szelleme, és milyen kalandokban lesz részünk őt követve? A játék egy történelmi eseményt dolgoz fel, természetesen jobbára egyáltalán nem történelemhű módon. Az mindenesetre a valóságot tükrözi, hogy 1274-ben járunk, amikor a mongol horda első alkalommal tett kísérletet a japán szigetek lerohanására. Az első csatára Tsushima szigetén került sor, a másodikat pedig az Iki nevű földdarabon vívták a seregek – és noha mindkét ütközet a japán erők totális megsemmisülésével végződött a valóságban, a játékban a keserű kezdetet követően természetesen lehetőségünk lesz visszavágni a modortalan, szakállas hódítóknak.


[+]

A Ghost of Tsushima legközelebbi rokonának talán az Assassin’s Creed nevezhető, bár azért vannak igen fontos eltérések a programok között, még a modernkori részek itteni hiányán túl is. Egy nyitott világú akciójátékról van szó tehát, amelyben Jin Sakait, egy kisebb nemesi ház fiatal fejét fogjuk irányítani a mongolok által megszállt szigeten. A fontos várakat és kikötőket ellenfeleink uralják, de a helyismeret és persze a megtörhetetlen szamurájlélek előbb-utóbb eredménnyel jár – Jin egyre több szövetségest talál, egyre-másra szabadítja fel a sziget településeit és természetesen egyre képzettebbé válik a harcban is. A hadjárat szimpla vérontás mellett morális kérdéseket is felvonultat: Jin számára a győzelemhez vezető út sokszor személyes viselkedési kódexének áthágásán, néha egyenesen sarokba dobásán keresztül vezet. Ez néha tényleg érdekes helyzeteket és valódi drámát szül, de azért ordas klisék és kiszámítható fordulatok is bőven akadnak a történetben – látszik, hogy Hollywood volt a mintája az íróknak, és nem a valódi történelmi események.


[+]

Az irritálóan lineáris nyitó órát követően a játék szépen kinyílik, és miután megszerezzük a vonóhorgot és kitanuljuk az eltérő harci beállásokat is, a harcrendszer kifejezetten élvezetessé válik. A japán történelemből (vagy realisztikusabban: a szamurájos filmekből) ismerős elemek mindegyike tiszteletét teszi a játékban, legyen szó a lefejezésben végződő hirtelen kardrántásról, a döntött tetőkön való osonásról, vagy éppen a dobótőrök és nyilak ravasz használatáról. A harcrendszer sokkal izgalmasabb helyzeteket teremt, mint az Assassin’s Creedek másodszor is kifáradóban levő rendszere, de attól azért nem kell félni (illetve nem kell abban reménykedni), hogy a Sekiro villámgyors, brutálisan halálos küzdelmeiben lesz részünk a Ghost of Tsushimában. A fejlesztőknek sikerült megtalálniuk a középutat, igaz, személyes ízléstől függ, hogy ezt mennyire tekinti valaki „aranynak”.


[+]

A Ghost of Tsushima legnagyobb ereje a tálalásban van – szinte minden képkocka varázslatosan néz ki. A fejlesztők millió filmre, festményre, mangára tudtak támaszkodni, és szinte mindegyik megjelenik a legalább 30 órás végigjátszás során. Lehullott vörös levelek örvénylő tisztásán irányítjuk Jint gyermekkori edzései során, hegyoldalba vájt szentélyeket keresünk fel vízesések alatt vezető ősi ösvényt megmászva, osonó róka vezet minket kabócák éneke közepette a bambuszerdő mélyén rejlő titkához – minden pillanat festménybe illik! Parádés grafika (opcionális fekete-fehér Kurosawa-móddal!), nagyszerű zene, valamint minőségi angol és japán szinkron kapott helyet a játékban. A fontos karakterekhez kötődő mellékküldetések szórakoztatók, a többi mellékes tartalom viszont monotonitásuk miatt csak a maximalistákat fogja lekötni. A japán esztétikát tehát sikerült tökéletesen átvenni, és az ebbe csomagolt játék is élvezetes lett – még ha nem is olyan egetrengetően jó, mint egynémely másik PS4-exkluzív cím.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények