Tsushima szelleme

E cikk szempontjából kétféle érdeklődőt tudunk megkülönböztetni: az egyik tavaly nyár óta már szorosabb barátságba került a Ghost of Tsushimával, jó eséllyel végigjátszotta a szamurájos akciójátékot, esetleg a később a programhoz adott multiplayer lehetőségeket is kipróbálta már – a másik típust pedig valamiért elkerülte a Sucker Punch játéka. Ez az oldal elsősorban az utóbbi csoportnak szól – ha téged kizárólag a rendezői változat újdonságai érdekelnének, nyugodtan ugorj a következő lapra.

Ki is Tsushima szelleme, és milyen kalandokban lesz részünk őt követve? A játék egy történelmi eseményt dolgoz fel, természetesen jobbára egyáltalán nem történelemhű módon. Az mindenesetre a valóságot tükrözi, hogy 1274-ben járunk, amikor a mongol horda első alkalommal tett kísérletet a japán szigetek lerohanására. Az első csatára Tsushima szigetén került sor, a másodikat pedig az Iki nevű földdarabon vívták a seregek – és noha mindkét ütközet a japán erők totális megsemmisülésével végződött a valóságban, a játékban a keserű kezdetet követően természetesen lehetőségünk lesz visszavágni a modortalan, szakállas hódítóknak.

[+]

A Ghost of Tsushima legközelebbi rokonának talán az Assassin’s Creed nevezhető, bár azért vannak igen fontos eltérések a programok között, még a modernkori részek itteni hiányán túl is. Egy nyitott világú akciójátékról van szó tehát, amelyben Jin Sakait, egy kisebb nemesi ház fiatal fejét fogjuk irányítani a mongolok által megszállt szigeten. A fontos várakat és kikötőket ellenfeleink uralják, de a helyismeret és persze a megtörhetetlen szamurájlélek előbb-utóbb eredménnyel jár – Jin egyre több szövetségest talál, egyre-másra szabadítja fel a sziget településeit és természetesen egyre képzettebbé válik a harcban is. A hadjárat szimpla vérontás mellett morális kérdéseket is felvonultat: Jin számára a győzelemhez vezető út sokszor személyes viselkedési kódexének áthágásán, néha egyenesen sarokba dobásán keresztül vezet. Ez néha tényleg érdekes helyzeteket és valódi drámát szül, de azért ordas klisék és kiszámítható fordulatok is bőven akadnak a történetben – látszik, hogy Hollywood volt a mintája az íróknak, és nem a valódi történelmi események.

[+]

Az irritálóan lineáris nyitó órát követően a játék szépen kinyílik, és miután megszerezzük a vonóhorgot és kitanuljuk az eltérő harci beállásokat is, a harcrendszer kifejezetten élvezetessé válik. A japán történelemből (vagy realisztikusabban: a szamurájos filmekből) ismerős elemek mindegyike tiszteletét teszi a játékban, legyen szó a lefejezésben végződő hirtelen kardrántásról, a döntött tetőkön való osonásról, vagy éppen a dobótőrök és nyilak ravasz használatáról. A harcrendszer sokkal izgalmasabb helyzeteket teremt, mint az Assassin’s Creedek másodszor is kifáradóban levő rendszere, de attól azért nem kell félni (illetve nem kell abban reménykedni), hogy a Sekiro villámgyors, brutálisan halálos küzdelmeiben lesz részünk a Ghost of Tsushimában. A fejlesztőknek sikerült megtalálniuk a középutat, igaz, személyes ízléstől függ, hogy ezt mennyire tekinti valaki „aranynak”.

[+]

A Ghost of Tsushima legnagyobb ereje a tálalásban van – szinte minden képkocka varázslatosan néz ki. A fejlesztők millió filmre, festményre, mangára tudtak támaszkodni, és szinte mindegyik megjelenik a legalább 30 órás végigjátszás során. Lehullott vörös levelek örvénylő tisztásán irányítjuk Jint gyermekkori edzései során, hegyoldalba vájt szentélyeket keresünk fel vízesések alatt vezető ősi ösvényt megmászva, osonó róka vezet minket kabócák éneke közepette a bambuszerdő mélyén rejlő titkához – minden pillanat festménybe illik! Parádés grafika (opcionális fekete-fehér Kurosawa-móddal!), nagyszerű zene, valamint minőségi angol és japán szinkron kapott helyet a játékban. A fontos karakterekhez kötődő mellékküldetések szórakoztatók, a többi mellékes tartalom viszont monotonitásuk miatt csak a maximalistákat fogja lekötni. A japán esztétikát tehát sikerült tökéletesen átvenni, és az ebbe csomagolt játék is élvezetes lett – még ha nem is olyan egetrengetően jó, mint egynémely másik PS4-exkluzív cím.

Iki szelleme

Az előző oldalon írtak a Ghost of Tsushima eredeti verziójára vonatkoztak – a tavalyi PlayStation 4-es verzióra. A most megjelent Director’s Cut újdonságait két csoportra lehet osztani: az egyikbe a PlayStation 5-ön elérhető extrák tartoznak, a másik pedig a tartalmi újdonságoké, elsősorban az új szigeté. A korábbi verzió tulajdonosai mindkettőt megvehetik fizetős DLC-ként játékukhoz (igen, a PS5-ös patch is fizetős), de az is lehetséges, hogy mondjuk valaki PS4-en csak az új küldetéseket vásárolja meg. A teljes árú Director’s Cut kiadás ellenben mindent tartalmaz PlayStation 5-re, beleértve az alapjátékot és az időközben megjelent kooperatív, természetfeletti elemekkel teli Legends játékmódot is.

E kiadás legérdekesebb pontja mindenképpen a szomszédos sziget, Iki felkeresése – ez lényegében egy új kampány, amely cirka 8-10 órás hosszával (beleértve az érdekesebb mellékküldetéseket is; maga a sztori ebből 4 óra körül lehet) egy jókora fejezetet illeszt Jin történetéhez. Fontos tudni, hogy ez nem a sztori folytatása: Iki szigetére bárki ellátogathat, aki eljutott az alapjáték második fejezetéig. Igen hangulatos az új helyszín felvezetése: Jin egy jurta feltúrása során egy csapatnyi őrült mongol harcossal fut össze, akiket egy sámán ajz fel bizarr torokénekével. Egy ilyen fenyegetést persze derék szamurájunk nem tud felderítetlenül hagyni, és hamar át is evezteti magát a közeli földdarabra – ahol természetesen azonnal beleesik a szimplán Sas néven ismert mongol méregmester csapdájába.

[+]

Bár időnk nagy részét itt is a sziget felderítése és persze felszabadítása fogja elvinni, a Sasnak köszönhetően Jin egy másik háborút is vív a mentális fronton – hiszen Iki szigete volt az, ahol édesapja meghalt. Ezek a narratív részek a Hellblade-hez hasonlóan sötét pillanatokat hoznak, és bizony némelyik fizikai küldetés is sokkal komorabb helyzetekbe navigálja hősünket, mint ahogy azt az alapjáték tette. A másik oldalról viszont kapunk egy furulyázós-állatsimogatós minijátékot, tehát az ultracuki oldala is megerősödött a játéknak. Ezeket leszámítva a mellékfeladatok lényegében ugyanazok, mint korábban, csak mivel kisebb a sziget, nem lesz annyi haiku-írás és fürdőben pancsolás, hogy megunhassa az ember.

[+]

Ami a játékmenetet illeti, a legnagyobb újítás talán az, hogy hűséges hátasunkkal egyszemélyes lovassági rohamot lehet indítani. Igaz, ennek komikusan eltúlzott eredménye sokszor inkább a Tapsi Hapsi-rajzfilmek ACME-fizikáját és nem a szamurájfilmek komor földhözragadtságát idézi fel az emberben, de ezt igazán nem tudom negatívumként kezelni. Az apróbb extrák listáján találunk néhány íjászversenyt, egy párbaj-bajnokságot, illetve azt, hogy a grappling hook segítségével már nem csak mászni lehet, de akár szét is bonthatunk falakat, épületeket és szobrokat. Sokak kérésére a kiegészítővel a játékba került az ellenfelek befogásának képessége is, de mivel a harcrendszert nem azzal együtt dolgozták ki, ez inkább zavaró, mintsem hasznos.

[+]

Ami pedig a PlayStation 5-verziót illeti, noha már nagyobb felbontást használ a program (60 fps, 4K körüli dinamikus felbontással), a gyakorlatban alig-alig látszik az előrelépés. Igen, a Ghost of Tsushima a PlayStation 4 egyik leglátványosabb játéka volt, és többévnyi munka nélkül ezen nyilván nem tudtak továbblépni. (Ezt cseppet sem rónám fel a játéknak, ha nem kellene fizetni a patch-ért.) Az új konzolon a játék támogat néhány új hardveres megoldást (az adaptív ravaszokat, a haptikus visszacsatolást, a 3D hangzást), és ami még jobb, most már van külön ajakszinkron a japán beszédre is – igaz, cseppet sem tökéletes, de legalább a végeredmény már nem olyan igénytelen, mint eddig. Végre a PS4-es mentések importálása sem okoz gondot, nem kell hozzá letölteni a korábbi verziót, nem kell szenvedni a felhőben való keresgéléssel – a rendszer közvetlenül hozzáfér a korábbi, netre töltött mentéseinkhez.

A Ghost of Tsushima kiváló játék volt tavaly, és természetesen még ma is. A PlayStation 5-ös generációs előrelépés ugyan nem nagyon érződik az új verzión, de az új tartalom mindenképpen megéri a DLC árát. Ha pedig valakinek teljesen kimaradt a játék, most minden korábbinál jobb lehetőséget kap a kipróbálásra.

A Ghost of Tsushima Director’s Cut PlayStation 4 és PlayStation 5 konzolokra jelent meg. Mind a PS5-ös patch, mind az új tartalom megvásárolható az eredeti verzióhoz.

Pro:

• Még mindig remekül játszható és lenyűgözően néz ki;
• Az új tartalom kifejezetten igényes lett;
• Nemsokára ingyen jön a 2v2 felállású Rivals játékmód is.

Kontra:

• A PlayStation 5-patch fizetős, és nincs óriási haszna.

85

Grath