Gears of War: Ultimate Edition bemutató

(Re-)masteri generáció

Az újgenerációs Xbox és PlayStation konzolok 2013 végén jelentek meg, vagyis mind a Sony, mind a Microsoft gépe közel két éve a piacon van. Az új masinák bejelentése óta a legtöbb játékos azt hitte, hogy ismét egy komolyabb fejlődés lesz várható a játékok terén, amire valljuk be, bőven lett volna igény, hisz az Xbox 360, valamint a PlayStation 3 is több mint 7 éves volt már az újoncok érkezésekor. Mindkét aktuális konzolgenerációra bejelentették a legnagyobb exkluzív programokat, amelyeket szinte minden játékos várt, hiszen a legtöbben egy komoly előrelépésre számítottak, ahogy azt többnyire a korábbi generációváltásoknál is tapasztalhattuk.


A Resident Evil HD kiadása külsőre sokat változott

Abba, hogy az induló játékok milyenek lettek, felesleges lenne most belemenni, de nem volt meglepő, hogy az új gépek leleplezése után egyből jöttek az információk, hogy egy-egy korábban bejelentett alkotás megjelenik Xbox One-ra, valamint PlayStation 4-re is. Sok játékos úgy döntött, hogy megelőlegezi a bizalmat a Sony és a Microsoft irányába, így szinte a megjelenés napján beszerezték a kedvenc gépüket, hogy terveik szerint majd az érkező legmodernebb játékokkal játszanak majd. Sokaknál a kezdeti lelkesedés kicsit alábbhagyott az első exkluzív játékok, valamint az első multiplatform alkotások megjelenésével, de aztán több játékfejlesztő cég is érdekes bejelentést tett. Egy asztali konzol váltása során többek között olyan probléma is felmerülhet, hogy ha megvásároljuk az új gépet, majd megválunk előzőtől, nem tudjuk folytatni a korábbi kalandjainkat.


A Prototype játékok sokak szerint Xbox One-on még csúnyábbak is lettek mint az eredeti kiadás

Erre a gondra már a korábbi években is voltak megoldások, és az új gépek bemutatása után nem sokkal több cég is bejelentette, hogy az előző generáción híressé vált játékaik elérhetőek lesznek az új gépeken is. Kezdetben mindenki lelkesnek tűnt, hiszen ki ne szeretne korábbi kedvencével továbbra is játszani az új masinán, de néhányan nem egészen úgy álltak neki a remaster kiadások készítésének, ahogy azt várták az emberek. Ha nagyon leegyszerűsítjük a témát, két nagy csoportja van az ilyen játékoknak.

Az egyik oldalon megtalálhatjuk azokat a programokat, amelyekhez nem nyúlnak hozzá túlzottan a fejlesztők, mindössze annyiban változnak meg, hogy nagyobb felbontást kapnak, növelik a másodpercenkénti képkockák mennyiségét, élesebb textúrákkal látják el őket, valamint feljavított fény-árnyék effektekkel turbózzák fel. Ehhez hozzájöhet még egy-két extra bónusz, de látványosan nem különböznek a korábbi kiadástól.

A másik oldalon pedig ott vannak azok az alkotások, amelyekhez alapjaiban nyúlnak hozzá, vagyis akár teljesen új textúrákat kapnak, új zenékkel bővülnek, esetleg az átvezető animációkat is lecserélik modernebb kiadásokra, valamint akár a szinkronokat is felfrissítik a korábbi színészekkel. Ilyen alkotás volt például a Halo: The Master Chief Collection, amely kisebb-nagyobb hibái ellenére sokak szerint a remaster kiadások egyik mintapéldánya, de szerencsére ilyennek mondható cikkünk alanya is, a Gears of War: Ultimate Edition.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények