Frostpunk: Console Edition teszt

Punks Are Dead, avagy a nagy hidegben a túlélés cseppet sem garantált. Teszteltük a fagyottváros-építő program új kiadását.

Befagyott a pokol

Amikor a This War of Mine fejlesztői bejelentették, hogy következő játékuk egy jégkorszaki városépítős stratégia lesz, nem számítottam rá, hogy sétamenet lesz az új közösség életben tartása – a Frostpunk azonban még így is meg tudott lepni kegyetlenségével. Sőt, nem csak a játék könyörtelen, de tőlünk, a játékostól is ugyanezt várja el – nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a játékban lehet győzni gyerekmunkások és lemészárolt politikai ellenfelek, vagyis az extrém diktatúrába sodródás nélkül…

Távolról nézve a Frostpunk minden idők egyik leglassabb ritmusú stratégiai játéka, hisz normál sebességnél minden egyes nap hosszú percek alatt múlik csak el – igaz, ehhez képest az épületeket villámgyorsan felhúzzák didergő munkásaink. A tempón persze lehet gyorsítani, és ez ugyanolyan hasznos lesz, mint az idő leállítása – a hosszas üresjáratokat feszült, eseményekkel teli szakaszok váltják fel. Ennek oka legtöbbször az, hogy szépen kitalált stratégiánkat egy (vagy akár három) hirtelen jött katasztrófa teszi tönkre, amihez a lehető leggyorsabban kellene alkalmazkodni.

A Frostpunk a XIX. század végén játszódik, amikor néhány brutális vulkánkitörésnek köszönhetően Földünk új hamuburkolatot kap, ami sok más hatás mellett a napsugarakat sem engedi a felszínre. Eredmény? Instant jégkorszak, az ilyen helyzetektől elvárt pánikkal, pusztítással és a civilizációs máz általános lebomlásával. A konzolos kiadásban négy kampány választható, amelyek mindegyike eltérő módon magyarázza egy gazdátlan hőgenerátor, illetve közösségünk magjának találkozását, de mindez igazán csak a játék második felének kihívásaira lesz kihatással, hisz addig mindenhol szűkös erőforrásokból kell önellátó, sőt, terjeszkedni képes új várost létrehoznunk.

E kampányok mindegyike rendelkezik egy sztorivonallal is, amely scriptelt módon hoz csavarokat a puszta túlélésbe és építkezésbe – egyszer szomszédos városra bukkannak kémeink, másszor meg evakuációs tervet kell kidolgozni vagy a kincset érő magvainkra vágyókkal kell szembenéznünk. Ezek mellett konzolon már alapból beépítve megtalálható a PC-n csak egy késői patch útján megjelent végtelen mód, ahol mindenféle narratívfakszni nélkül az a célunk, hogy a lehető legtovább kitartsunk, hogy a lehető legnagyobbra növeljük kopott bádogból és bontott deszkából összetákolt községünket.

A négyféle nyersanyag (fa, szén, acél, élelem) biztosítása lesz az elsődleges feladatunk, és bár az első napokban még szinte végtelennek tűnhetnek a generátor környékén kitermelhető források, ha nem hozzuk villámgyorsan önellátó szintre városunkat, piszkosul rá fogunk faragni, amikor beköszönt az első nagy vihar a maga mínusz negyven fokot szállítószéllöketeivel. Ilyen időben a munkára küldött emberek a megfelelő fűtés nélkül tuti megbetegszenek, és mivel ispotályunk sosem lesz igazán nagy, ez tökéletes lehetőség egy kudarc-spirál beindulására.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények