Formula Retro Racing teszt

A 3D-s játékok hőskorába száguldhatunk vissza ezzel az indie produkcióval, amely meglepően jól idézi vissza a játéktermi hangulatot – néhány súlyos buktatóval.

Virtuális történelem

Megszokhattuk, hogy a kis költségvetéssel dolgozó, független stúdiók gyakran nyúlnak vissza a régi, nagy múltú (és nagynevű) játékokhoz, hogy a régi látványt, játékmenetet és hangulatot megidézve próbáljanak a nosztalgia hullámain lovagolni. Ez néha jobban sikerül, néha rosszabbul. Az alapötlet általában rendben van, a lelkesedés a helyén, a kivitelezéssel azonban sokszor akadnak problémák, ami az indie játékfejlesztés látszólag leküzdhetetlen rákfenéje. A Formula Retro Racing iskolapéldája lehet a mini stúdiók pozitív és negatív oldalának is.

Szerintem az már a képek, vagy talán a cikk fejléce alapján is egyértelmű, mi a játék célja. A Sega AM2 legendás fejlesztése, az 1992-es Virtua Racing volt minden idők egyik első 3D-s játéka, amely valóban mainstream sikert ért el, és ezzel bevonult az autós játékok történelemkönyvébe. A Repixel8 stúdió ezt az életérzést próbálta megfogni ezzel a játékkal. Egy egyszerű autóverseny, amelyben egyetlen autónk van (csupán a színét változtathatjuk), és nyolc, textúrázatlan low-poly pálya, amin versenyezhetünk. A nyolc pályán egyenként három nehézségi fokban próbálkozhatunk, és ha az időhatárt leküzdve célba érünk, az elért helyezés alapján pontokat kapunk. Ezeket gyűjtve nyithatjuk meg az utolsó két pályát, és… ennyi.

A hagyományos Arcade mód mellett rendelkezésre áll az Elimination, itt minden kört a top 10-ben kell teljesítenünk, különben kiesünk, az ellenfelek viszont körről körre gyorsulnak. Végezetül ott a gyakorló mód, ahol egyedül körözhetünk – ez sajnos nem kapott világranglistát, pedig itt lenne igazán értelme. Arcade és Elimination módban gyűjtögethetjük a pontokat, amikhez a két bónuszpálya megnyitásán túl csak néhány achievement kötődik.

Hirdetés

Ha nagyon lusta lennék, ezzel le is zárhatnám a cikket, mert hogy a Formula Retro Racing tényleg csak ennyit kínál. Nem baj ez: a nagy játéktermi elődök is minimális tartalommal hódítottak, mégis örökre a történelem részei (sőt, én a mai napig rendszeresen előveszem az immár 27 éves Daytona USA-t). És ha a Sega van annyira bamba, hogy nem adja ki újra a Virtua Racing remasterjét (csupán Switch-re érhető el modern változat), akkor egy ilyen játék tökéletes pótlék lehet. Ez részben meg is valósul: az FRR egy nosztalgikusan látványos, színes, vidám autóverseny. Bár a pályáknak közel sincs olyan egyéniségük, mint a nagy elődben (jobbára csak fákat és dombokat látni), a nyomvonaluk teljesen jó, az autó irányítása pedig rendben van, a vezetési élmény szinte el sem marad az ihlet forrásától.

Formula Retro Racing Xbox One

Sokkal komolyabb gondok vannak viszont a gépi ellenfelek körül. Sajnos a mesterséges intelligencia (bár ezt a szót túlzásnak tartom leírni) által mozgatott versenyzők szörnyűek. Egyrészt túl gyorsak, másrészt elképesztően agresszívak is. Ha mellettük haladunk, zokszó nélkül felkennek a falra, vagy kipörgetnek, esetleg úgy belénk szállnak hátulról, hogy mindkét autó darabokra törik. Megelőzni őket kész életveszély, sokszor annyira kiszámíthatatlan a mozgásuk a pályán. Tovább súlyosbítja a helyzetet az elnagyolt ütközés-detektálás. Elég csak összeérni a másik autóval, és lehet, hogy semmi nem történik, máskor viszont instant totálkár, és a pálya szélére repülünk darabokban. A szalagkorlátot súrolva is azonnal megáll az autó, vagy rosszabb esetekben még vissza is pattan, vagyis teljesen kiszámíthatatlan, mi fog történni. Így lehetetlen versenyezni, főleg a nehezebb fokozatokon, élvezni a játékot pedig még nehezebb. Hiába gyakoroljuk be a pályákat, egy-egy ilyen eset azonnal tönkre vágja a futamot.

Ezzel pedig el is érkeztünk a Formula Retro Racing kétarcúságához. A játék alapötlete megsüvegelendő, a technikai kivitelezése abszolút rendben van – mind a fejlesztők, mind a konzultáns Alan Boiston (a TeamVVV YouTube csatorna vezetője, az autós játékok kedvelői bizonyára találkoztak már vele) tökéletesen értik, miről kell szólnia egy ilyen egyszerű, játéktermi autóversenynek. A szimpla grafika, az irányítás, a jópofa zenék mind a helyükön vannak, de a játékmenetből hiányzik az a polír, ami élvezetessé és hosszabb távon is érdekessé tenné a produkciót. Így sajnos nem több, mint egy kedves próbálkozás, ami az egyik legfontosabb pillérnél vérzik el.

Formula Retro Racing Xbox One

Egy próbát azért megér a Formula Retro Racing, főként azoknak, akik már az 1990-es években is a játéktermek sötét és zajos bugyraiban dobálták a zsetonokat a jobbnál jobb gépekbe. Tiszteletre méltó, hogy a játék ennyire hűen megidézi a Virtua Racing szellemét, de tény, hogy élményben és élvezeti faktorban nagyon messze áll a Sega klasszikusától.

Pro:

  • kiváló retró látvány;
  • kézre álló, jó irányítás és árkádos vezetési élmény;
  • nyolc eltérő helyszín;
  • sikerrel idézi meg a Virtua Racing hangulatát.

Kontra:

  • szörnyű ütközés-érzékelés;
  • kiszámíthatatlan, hiperagresszív ellenfelek;
  • nincs semmilyen multiplayer.

50

A Formula Retro Racing május 15-től érhető el PC-re és Xbox One-ra.

dreampage

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

  • Snowrunner teszt

    Visszatért az extrém off-road játékok királya, a sár mellett pedig most már a hó és a jég birodalmában is helyt kell állnunk. A Snowrunner megmutatja, hogyan kell folytatást készíteni.

Előzmények

  • Sky Rogue teszt

    Mi történik, ha vegyítjük a repülős játékok élményét roguelike elemekkel és korai 3D-s grafikával? A SkyRogue pontosan erre a kérdésre ad korrekt választ.