A Square Enix már régóta fejleszti a Final Fantasy XIII produktumot, azonban hála az Égnek eljött a megjelenésének az ideje, Japánban már tavaly decemberben kipróbálhatták a játékosok, míg Európában és az USA-ban csak most jött el a nagy pillanat; márciusban jelent meg a teljes játékprogram Xbox360-ra és PS3-ra. A PS3 továbbra is vezérplatformnak számít a Final Fantasy esetében. Aki megvásárolja a nagy franchise jelen epizódját, az három DVD lemezzel fog meggazdagodni (Xbox360 esetében, PS3-ra egy darab Blu-ray lemezen jelent meg), s ebből adódóan gazdag átvezetőkre és vaskos történetre számíthat. A FF XIII meglehetősen jó történettel és mesterien megalkotott hosszú átvezetőkkel rendelkezik, szinte már vetekszik a filmművészeti technikákkal. Emellett a legújabb grafikai csúcstechnológiát is felvonultatja, sajnos kizárólag konzolokon.

A hype veszélyes marketingfogás lehet, de jelen esetünkben a Square Enix nem esett túlzásokba és nem nyomatta folyamatosan a játékot minden létező csatornán. Szép lassan adagolta a kevés képet és videót róla, közben egyidőben még a Nier jRPG játékról is tudtak némi hírforrást közölni, olykor még többet is. Szóval az elvárások nem lettek túlontúl magasak, de mégis megmaradt a Final Fantasy-hez méltó izgatott várakozás. A kiadó természetesen tisztában van vele, hogy a Final Fantasy már lassan évtizedek óta mérvadó cím az RPG műfajon belül, ezért is nem vállalta el a túlzott hypeolást, bár tavaly a japán verzióból elég sok médiaanyagot kaptunk. Megjegyzendő, hogy a játékról nem mondható el, hogy műfajteremtő lenne, ebből a szerepből 2010-re már rég kinőtte magát a széria, újat alkotni már nem igazán lehet, a fejlesztők mára már a legtöbb lehetőséget kihasználták, már csak grafikai technologiában tudnának újat mutatni. Szerencsénkre konzolokon ez esetben meseszépen néz ki a játék, mint azt már fentebb említettem.

A sztori mondhatni nagyszerű, de most jön a nagy baki. Hiába van nekünk tartalmas történetünk és átvezetők, ha egyszerűen az egész játékmenetre a linearitás jellemző. A játék ezen részéhez kell némi erő, mivel csak lassan indul be igazán és sokszor egy "csőben" haladunk karaktereinkkel. Ennek ellenére a különböző stílusban és környezeteben felvonultatott fejezetek nagyon tartalmasra sikerültek. Nincs Világtérkép, nincsenek elágazó ösvények vagy említésre méltó levágások (ha van is, az kis térrel rendelkező helység, és csak kapszulákat lehet találni), s nincs mellékküldetés sem. Falut vagy várost egyáltalán nem tudunk felfedezni, így még a vásárlás lehetőségét is elbaltázták a fejlesztők, kivéve persze a mentéseknél, hiszen ott tudunk vásárolgatni ezt-azt, s fejlődni is akkor tudunk, amikor elérünk egy Save pointhoz. Említésre méltó NPC-k ebből adódóan természetesen nincsenek, így beszélgetni sem fogunk tudni a többségükkel. Ezek azok a jellemzők, amikből a casualitás táplálkozik. A Mass Effect 2 az FF XIII-hoz képest a sandbox királya is lehetne. Bár a következő lemez betöltése tartogat némi meglepést, hogy egy kis nyitott világ is szerepet kapjon, de közel sem a fősztorihoz tartozik.

A lineáris játékmenettel rendelkező történetben szerencsére nem szaladhatunk végig csak nemes egyszerűséggel, hiszen útunkat ellenségek, különböző lények, istenségek fogják állni, akik ellen meglehetősen látványos párharcban vehetünk részt. A harc alapvetően az ATB (Active Time Battle) rendszerre épül, vagyis lehet mondani, hogy valós idejű harc van benne. Ez már visszatérő eleme a Final Fantasy játékoknak, egyeseknek talán kissé lelombozó lehet, de ennek ellenére élvezetes csatákat lehet így is vívni. Gyorsan kell hát cselekednünk, akár esztelenül, mert különben kapjuk a mínusz HP-t. Ajánlatos észben tartani az Attack, az Abilities menüt és néha a Technologia panelt is. HP adagolás mindig legyen kéznél. A Főboss harc átlagosan több percet vesz majd igénybe, amelyeknél akár könnyű dolgunk is lehet, mert csak a gyenge pontjaikra kell majd rájöjjünk és ez alatt pedig ritkán healelni is kell társainkat, mert rendkívül ügyetlenek e téren. Harc közben gyakran eleshetnek társaink, ilyenkor szerencsére nincs game over, hanem csak letérdelnek és megvárják (feltámaszthatjuk is, ha van nálunk PD), amíg legyőztük ellenfelünket. Amennyiben pedig mi haláloznánk el, akkor rögtön Game Over feliratot kapunk. Használhatunk különböző varázslatokat, csata közben elengedhetetlen a gyógyítás és a harci stílus váltása is, utóbbiból kifejezetten sok van. A csata végeztével életerőnk pedig automatikusan visszatöltődik. A megölt ellenfelek után CP, azaz kristálypontokat kapunk, s a Crystarium menüben tudjuk a fejezetekben elérhető karaktereket tápolni. A kristály pontoknál minden karakter öt szerepkörre szakosodtak, úgymint Medic, Commander, Ravager, Synergist, Sentinel. Ezeket aktiválva lehet főhőseinket kifejleszteni. A külön vált társak kalandjai kellően hosszúak és nem unalmasak a sokadik összecsapások ellenére sem, bár sok játékos emiatt lehet pihentetni fogja a lemezt. Bár a következő lemez betöltése tartogat némi meglepetést.

Grafika és hangok terén a kornak megfelelő, teljesen rendben van mind a két része a játéknak. A CGI átvezetők a fejlesztők saját készítésű motorjával készültek, amelyeket nem győzöm dicsérni, minőségük alapján, hiszen sok hollywoodi animációs filmet szégyenít meg. A helyszínek zseniálisak és lélegzetelállítóak, vegyük pl a kikristályosodott pályát. A hangok, és a zenék (Masahashi Hamauzu) főleg a sztorihoz illeszkedő trailereken nyilvánulnak meg tökéletességükben, de a harcokhoz is sokat odatesznek, hogy minél élvezhetőbbek és látványosabbak legyenek. A szinkronszínészek remek munkát végeztek minden tekintetben, vegyük Snow vagy a „ kardos” csaj hangját.

Összességében a Final Fantasy XIII-ról elmondható, hogy látványvilág és audiovizualitás tekintetben mindenképpen mérce fölötti terméket hozott össze a Square Enix, a mai konzolosok talán az eddigi legszebb játék tulajdonosai lehetnek, amennyiben megszerzik a terméket. Rendkívülien élvezetes akció-kalandjátéknak sikerült, azonban akadnak hibái is, mint például a linearitás, de épp ezért nagyon szép a játék, ergo több idő jutott a játék ezen részére a fejlesztőknek. Még valami, ha megrögzött és hűséges Final Fantasy rajongónak tartod magad, akkor csak óvatosan próbáld ki a jelen cikkünk alanyát, mert lehet, hogy csalódni fogsz benne. Az EDGE magazin lehet e szempontból értékelte közepes terméknek az FF XIII-at. Személy szerint én nem csalódtam benne, és nem vagyok FF fan sem. Tisztességes, szolid és korrekt játék lett a játéktípusán belül, de közel sem alkottak tökéletes játékot!