Szép régi-új világ
A számozott Final Fantasyk között a XII mindig is kakukktojásnak, fura jószágnak számított – ami egy olyan szériában, amelynek minden tagja eltér a korábbiaktól mindenképpen szép teljesítmény. Az elképesztően sikeres sorozat megannyi elemét átvették, kopírozták a riválisok, de olyan játék nincs még egy, mint a FF12. Pedig sikeres volt, nagyon is: a 6 milliós eladás tíz évvel ezelőtt még jelentősebbnek számított, mint manapság. Nem hiszem, hogy az újrakiadás – legyen bármilyen igényes is –hasonló számokat tud majd felmutatni, pedig aki szereti az eltéveszthetetlenül japános, mégsem idegesítően anime-szerű szerepjátékokat, annak csodás élmény lesz Dalmascakirályság történetét végigkövetni.
A játék indulása, első órái fantasztikusak: mesterien van felvezetve Ivalice különleges világa, ahol izgalmasan keveredik a fantasy, a modern és a sci-fi, ahol mágia hajtja a repülőket és felhőkarcolók tövében tanulnak karddal vívni a fiatalok.E világot két birodalom, Rozarria és Archadiauralja, örökös háborúval törve egyeduralomra, nem törődve a járulékos károkkal. Még akkor sem, ha az esetünkben apró, független királyságok végét jelenti – ahogy mozog a frontvonal, ahogy több és több nyersanyagra van szüksége a háborús feleknek, úgy kerül veszélybe Dalmascaföldje is. A királyt már az első pillanatokban kivégzik, a frissen házasodott hercegnő is szinte azonnal megözvegyül, és mire rendesen megkapjuk az irányítást, a főváros, Rabanastre egét archadiai, katonai repülők sötétítik el.
Feladatunk tehát nagyjából adott; még akkor is, ha a főszereplő (legalábbis annyiban, hogy körülötte zajlanak az események – valójában azonban inkább sodródik az árral) Vaan eleinte csak egy kis lopáson töri az eszét. Míg a palota az új kormányzót ünnepli, ő a kincstárat keresi, ahol rögtön összeakad egy sármos légikalózzal és annak csinos segítőjével. A menekülés közben felszednek egy gyanúsan viselkedő hölgyet, a sitten összeakadnak egy árulással gyanúsított lovaggal, majd beszáll a buliba Vaan egy régi barátnője is. És nagyjából mikor összeáll a hatosfogat (e karakterek mellett időszakosan rengeteg egyéb társunk is lesz), a Final Fantasy XII elengedi a kezünket, és ugyan mindig közli, hogy a sztori folytatását merre kereshetjük, mehetünk bármerre.
[+]
Már 2006-os megjelenésekor is sokan hasonlítgatták a FF12-t egy MMO szerepjátékhoz, és e párhuzam még ma is helyesnek tűnik, legalábbis néhány téren. A világ például hatalmas – noha sok helyen még mindig folyosókból áll, a tény, hogy jószerivel az első órától kezdve arra megyünk benne, amerre akarunk. Ráadásul ez a világ fantasztikusan lett kialakítva: elhagyatott olajfúró telepek és varázslatos kristályok által a levegőben tartott szigetek éppúgy utunkba akadnak majd, mint ősidők óta elfeledett királysírok és jónéhány teljesen eltérő város vagy épp apró település. Ráadásul változnak is: itt homokvihar nehezíti néha az utat, másutt meg az esős évszak köszönt be, teljességgel átalakítva a pályákat – új szörnyek jelennek meg, új útvonalak nyílnak meg.
Az MMORPG-párhuzamokhoz ez persze nem lenne elég, ám a Final Fantasy XII a harcrendszer terén is ezzel a műfajjal mutat rokonságot. A hivatalosan ActiveDimension Battle névre keresztelt rendszer valahol az akcióra épülő és a klasszikus ATB rendszerek között van: az idő folyamatosan telik, és minden parancs végrehajtása bizonyos mennyiségű időbe telik – ugyan a képernyőn nincsenek időjelzőkkel teli ikonok, de ezt leszámítva akár MMO-ban is lehetnénk. Ugyan három épp aktív karakterünk közül bármelyiknek adhatunk konkrét parancsokat, sokkal taktikusabb, ha a viselkedésüket előre meghatározzuk a Gambit-rendszer segítségével.
[+]
Ez lényegében „ha-akkor” jellegű szabályokat jelent, melyeket sorrendbe állítva egész komplex utasításrendszereket hozhatunk létre. Ashe gyógyítson, ha valakinek a csapatban az életereje 50% alá csökken. Vaan használja a Haste varázslatot, ha 4-nél több ellenfelünk van. Bárki is vakul meg, Fran süsse el az ezt a státuszváltozást elmulasztó tárgyat. Ha Penelo egy fagyra érzékeny bestiát lát, hát szórja meg Blizzard varázslattal. Amíg nincsenek kibontva a Gambit-helyek (plusz a feltételek jó részét is külön kell megvenni), persze a szimpla „támadd meg, akit látsz” jellegű utasításon, és esetleg egy kis gyógyításon kívül nem sokat fogunk kombózni, de úgy a 20. óra után már kötelező lesz ezekkel szöszölni, állítgatni a sorrendet, és főleg a varázslóknál zsonglőrködni a rengeteg eltérő mágiával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
