Egyre nagyobb számok

A Farmagia legnagyobb gondja, hogy egyik játékeleme sem túl mély vagy különösebben érdekes. Maga a farm kifejezetten steril, és bár jópofa látni az animációkat, nemigen tudunk mit kezdeni lényeinkkel. A harcoknál pedig gyakorlatilag a számok repkedését nézhetjük, miközben az életcsíkok csökkennek, ügyelni pedig jószerivel csak arra kell, hogy időben hárítsunk. Minden szakasz kötött és kicsi, így a felfedezésben elveszni soha nem lehet. Zavaró, hogy a szörnyek igen gyakran csak egymás átszínezett variánsai – e mellett viszont jó pont, hogy a főgonoszok mind egyedi bestiák. Az egész játék a grindelésről, az első órában megismert folyamatok ismétléséről szól, ami a stílus kedvelőinek talán kielégítheti az igényeit, de egyáltalán nem valósítja meg azt, amit potenciálja magában hordoz. Van egyébként egyfajta bája, apró addiktív értéke az egyre nagyobb számoknak, a legyőzött ellenségeknek, a folyamatosan áramló zsákmánynak, de inkább egy fáradt nap utáni „na, legalább csinálok valamit” érzést elégít ki ahelyett, hogy valóban stimuláló lenne, netán gondolkodásra, kombinálásra ösztönözne.

[+]

Pedig az ötlet bőven tartogatna lehetőségeket, és egy jobb implementáció valami igen különlegeset teremthetett volna. Ráadásul a világ is kifejezetten izgalmas. Felicidad szigetbirodalmakból áll, a szigetek azonban maguk is élőlények, amik varázserőt termelnek. Nem bonyolódnék spoilerekbe, de a történet kifejezetten izgalmas csavarokat vesz még úgy is, ha a koraiak néhol kifejezetten kiszámíthatók, és gyakran végigmennek a tipikus anime kliséken. Valahogy azonban lelke van az egésznek, bibliai jellegű megközelítése pedig meglepően empatikus és pozitív üzeneteket hordoz azon a panelen túl is, hogy „a barátság legyőz mindent!”.

[+]

A karakterdizájnért egyébként a – többek között – a Fairy Tailről elhíresült Hiro Mashima a felelős, aki jellegzetes stílusával alkotta meg a figurákat. Mashima egyértelműen Eiichiro Oda (One Piece) és Akira Toriyama (Dragon Ball) technikáiból merít, és bár karakterei sokszor tipikus manga-anime archetípusok – kezdve a hajstílusoktól a hatalmas melleken és lenge öltözeteken át a bölcs öregekig –, mégis egyedi hangulatot kölcsönöznek ennek az univerzumnak. Jelentős szerepe van egyébként a szuper szinkronmunkának is, ami szinte lefedi a teljes párbeszédanyagot.

[+]

A Farmagia semmiféleképp nem egy rossz játék, és monotonitásának van egyfajta zsibbasztó bája. A lelkes, pozitív, animés sztori ugyan el van nyújtva, de energikus annyira, hogy állandóan motiváljon minket arra, hogy haladjunk tovább és tovább. Ráadásul egy-egy futam és egy-egy farmozgatás és állatfejlesztés legfeljebb 20-30 percet vesz igénybe, így rövid játékra teljesen ideális. Viszont a játékmenet szinte teljesen leegyszerűsíthető az egyre nagyobb számok játékára, ami egy idő után igen egyhangú és monoton lesz. Ehhez társul egy izgalmas világ, amit nem fedezhetünk fel szabadon, illetve érdekes animés sztori. A végeredmény pedig egy fura kiméra, ami sokkal, de sokkal jobban is működhetett volna. Például egy feszesebb, rövidebb élményként, vagy elmélyített, jobban egymásba fonódó rendszerekkel. Bevallom: élveztem nyomkodni, jó volt gyűjtögetni, látni a pörgő számokat, de azzal is tisztában vagyok, hogy elég üres élmény. Persze néha van úgy, hogy pont erre van szükségünk.

A Farmagia PC-re, PlayStation 5-re és Switchre jelent meg.

A tesztpéldányt a kiadó Marvelous Europe biztosította.

Összefoglalás

A Farmagia felületes farmozós elemeket hoz össze a dungeon crawler játékmenettel, mindezt egy animés köntösbe bújtatva. A sekély játékmechanikák és a klisék ellensúlyozzák az egyedi ötletet és izgalmas világot, de minden túlzottan el van nyújtva ahhoz, hogy ne unjuk bele magunkat, és ne szembesüljünk sterilitásával.

A Farmagia legfőbb pozitívumai:

• Érdekes világ;
• kifejezetten jó ötletek;
• hangulatos képi világ.

A Farmagia legnagyobb hiányosságai:

• Felületes játékmenet;
• klisék és archetípusok sokasága;
• nem használja ki remek alapötleteit.

Georgiadisz Leonidas