ELSŐ OLDAL

Szánom bánom bűnöm, de nálam a Far Cry első része anno kimaradt. Illetve ez így csak részben igaz, az igazán forradalmi PC-s verzióval nem volt szerencsém mélyebben megismerkedni. Az ok prózai volt, az akkori vasam hangosan felsírt, majd 20 percig töltötte be az első pályát. A PC-s játékosok számára biztosan ismerős slusszpoén pedig az volt, hogy a betöltődés után az első mozdulatnál csontra fagyott a gép és az operációs rendszerben találtam magam. Tudom: egyéni szoc. probléma, megfelelő gépet kellett volna pakolni alá. Természetesen azért máshol láttam a játékot, és én is elképedve konstatáltam, hogy ez a víz szebb, mint az eredeti. Mármint: mint a valódi. Lemászott a környezet a képernyőről, az embernek kedve lett volna belecsobbanni a hűs habokba, leugrani a gyönyörű vízesések tetejéről, és úgy általában egy nagyot bandázni a paradicsomban. Persze azért a gyarló Kárpát-medencei, amerikai filmeket bámuló, interneten nevelkedett játékosnak rögtön eszébe jut a dolog árnyoldala is, konkrétan, hogy ezekben a hűs tavakban élnek azok a kis rohadék bogarak, amik szó nélkül felmásznak a férfiember bögyörőjébe, és utána már csak tényleg csak a cry (kiáltás) marad... Ennyit a péniszrágó bogarakról, annyit mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a konzolos verziók(!) és a PC-s között elég nagy minőségbeli különbség volt - grafikában és tartalomban egyaránt. Azonban ez már a múlt, megérkezett a folytatás (szinte) minden platformra, lássuk, mit nyújt a Far Cry 2 - ami mind történetében, mind főhősében, mind helyszínében szakít az előzményekkel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!