ELSŐ OLDAL
Bevezetés
Talán picit később jelentünk meg a Fallout 3 cikkel, mint más portálok, de miután elég sok vitát szült a játék köztünk is, nem tudtuk, hogy kinek a véleményével jöjjünk ki. Így született meg az ötlet, hogy egy 360 fokos tesztet írjunk, ahol több szempontból elemezzük a játékot, ezért a cikket közös erővel hárman hozztuk össze. A továbbiakban megismerhetitek Invadrr_Zim véleményét, aki HC Fallout gamer, itt van Novascream, aki a Bethesda játékokat kedveli és Breki’s aki mezei RPG és FPS kedvelőként kipróbálta a korábbi Fallout részeket is. Az elemzés lehet, hogy nem annyira mély, mint ahogy az megszokott, de kétségkívül talán a legátfogóbb, és a leglényegesebb élmények és vélemények összefoglalása lett. A cikk inkább benyomások alapján készült és nem egy elemző jellegű írás.
Az első két oldalon a játék különböző részeit pedzegetjük, míg a harmadik oldal a végső konklúziókat foglalja magába.
Történet:
A történet szerint karakterünk a 3. világháború után egy tudós gyermekeként, egy Vaultban látja meg a napvilágot, majd miután felnő(Tutorial) az apa elhagyja az óvóhelyet és hősünk utána szegődik hogy végére járjon apja eltűnésének.
Az egész sztoriról a benyomásom az, hogy az Interplay által felépített történetmenetet próbálják utánozni, de kevés sikerrel. A struktúra hasonló, de valahogy nem annyira epikus, mint az előző részek. A fő negatívum, hogy körülbelül 10 mondatban össze lehet foglalni a sztorit, ha a mellékküldetéseket nem vesszük bele, nincs világmegváltó végeredmény, sem következményei a tetteinknek.
Kétségtelenül nem egy Tolkien tollából származó mű. Van sztorija, vannak fordulatok és aki önmagában nem ismerős a Fallout világában, annak szórakoztató is lehet. Nem túl erős a sablonossága miatt, de azért elviszi a hátán a játékot.
A történet megfelel a játék követelményeinek, bár tény, hogy ha az RPG oldalát nézzük, nem lett túl hosszú, de talán ez nem is olyan nagy baj, mert megfelelően kiszolgálja a játékot.
Hangulat:
Nem az Interplay találta fel a spanyolviaszt, hanem a 60-as évek Amerikájának Atomháború parájából merített a Fallout világának megalkotásához. Az első két részben a hidegháborús hangulatot tökéletesen adták vissza. A 3. rész hangulata:
Abszolút poszt apokaliptikus, abszolút „wasteland”, de sajnos egyáltalán nem Fallout. Úgy néz ki, hogy keleti társaink nem érezték át azt amit az Interplay amerikai fejlesztőként talán át is élt. Van 1-2 60-as évek hangulatát idéző tárgy, eszköz és épület, de összességében nem Falloutos. Sajnos a zenék sem erősítik a játékot ezen a téren. Hol horrorisztikus, hol elkeseredett és bár néhol halljuk a 60-as évek dallamait, valahogy mégsem áll össze a kép. Mindezzel inkább csak egy Mad Max koppintás lett.
Mint nem Fallout függő én más szemszögből nézem a F3 világát, de még nekem is el kell ismernem, hogy kicsit műanyagra sikeredett. Ezalatt azt értem hogy, 1-2 véletlenszerűen szétszórt(150 év után is garantáltan felrobbanó autó) 60-as éveket idéző tereptárgy még nem hoz létre egy hangulatot. Ehhez hozzájön, hogy a textúrázó valószínűleg csak a barna szín RGB kódját ismerte. Összességében olyan érzése van az embernek, hogy olyasvalaki akart 60-as évek hangulatot teremteni, aki eddig egy Ukrán szennyvíztisztító telepen hegesztett kajás dobozból patkánycsapdát.
A hangulat tekintetében én csillogó szemű kisgyerek voltam egészen 3-4 órán keresztül, míg el nem jutottunk a metróalagutakig. Ott sajnos hatványozottan jelentkezett az ami előtte annyira nem tűnt fel(Az alagutak CTRL+C, CTRL+V –vel készülhettek, miután az összes pont ugyanott van beomolva és ugyanott vannak a ghoulok is.). Ez a barna alapszín. Néha jól jön ki ha egy stuffnak adnak egy alapszint. Így volt a Mátrixban is. Nagyon jól eladta magát, mert eltalálták a szint a stílushoz. Sajnos a játék témája amúgy sem vidám, ezért kifejezetten balszerencsés hogy ezt a nyomasztó barna szint választották hozzá. Elég hogy a sivár terep homokszínű és mindenhol romok vannak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
