A Sony remek érzékkel válogat mostanában az indie fejlesztők portékái közül, fantasztikus játékokat szerezve meg ezzel. Mindegy, hogy a Transistorra vagy a Hotline Miamira gondolunk, hogy a No Man’s Sky-t, a Rime-ot vagy az Axiom Verge-t várjuk, a cég e téren nem nagyon hibázik. Ezúttal is valami ilyesmit érzünk a levegőben, ugyanis a piciny Chinese Room fejlesztőcsapat (a nevük által sugallottakkal szemben angolok) egy rendkívül hangulatos és egyedi játékon munkálkodik. Ráadásul nem is egyedül, hiszen a Sony Santa Monica nyújt neki technikai segítséget, ami egyfajta garanciát mindenképp jelent.
Közös játékuk szellemi elődje és ihletője a britek legutóbbi alkotása, a Dear Eshter, ami eredetileg Half-Life 2 modként látott napvilágot, de 2012-ben különálló programként is megjelent.Ez idő alatt igazi kultjátékká vált, számos díjra is jelölték, melyekből egy zsáknyit el is nyert. A játék egy hangoskönyv benyomását keltette, akció nélkül mesélt el egy lebilincselő történetet. Nem volt igazi interakció, csak gyönyörű tájképek, s szívbe markoló aláfestő dallamok, és egy különleges történet – ezek igényes kompozíciója adta a játék művészi mivoltát. Nagyjából ezt a vonalat viszi tovább az Everybody's Gone to the Rapture is, csak ezúttal realisztikusabb környezetbe helyezve.
Történetünk a világ végével kezdődik, mégpedig egy idilli angol kisváros maradványai közt, ahol csak mi maradtunk életben. Vagy legalábbis nagyon így tűnik. Pontosan még azt sem tudni, hogy ez az apokalipszis miféle esemény is volt, hisz az épületek, az emberi életek jelei továbbra is megtekinthetők, egyszerűen az emberek szívódtak fel teljesen. A rejtély megfejtéséhez hat túlélő történetének összefonódását kell megismernünk a játék különböző tájain egy elgondolkodtatónak és mélynek szánt hangvételű narratíva közepette.
Talán furcsa ilyet leírni (és olvasni) egy mai konzoljátékról, de tény: egy spirituális és emocionális utazás lesz a Rapture, amelynek helyszínein egykor megtörtént események különös hangfoszlányai és fény által megformált jelenetei elevenednek meg, ezek lesznek a kirakós darabjai. Nincs akció, de még tárgyhasználat se nagyon; ez nem a szokásos apokalipszis, ráadásul a kis falu lakóit megmenteni sem tudjuk, egyetlen reményünk az lehet, hogy kibogozzuk a szálakat, hogy rájövünk, mi is történt a falucskában.
A sokak által belső nézetes felfedezésnek nevezett új játékstílus (FPX, First-Person Exploration) mostanában kezd kialakulni, és a hagyományos játékelemek helyett inkább hangulatteremtésre és szabad felfedezésre építenek. Ezek egyik legígéretesebb tagja a kicsit talán elvont Everybody's Gone to the Rapture is – ám az elvontság semmiképpen nem jelent igénytelenséget.
A program alatt ugyanis az új negyedik generációs CryEngine motor dolgozik, ez hajlítja majd a fűszálakat, mutatja be a fantasztikusan berendezett házakat és tölti meg élettel ezt a kihalt világot. Ha nem feltétlenül várjuk el egy játéktól a klasszikus játékelemeket, ha vonz az ötlet, hogy egy játék egyszerre akar több és kevesebb lenni az átlagosnál, az Everybody's Gone to the Rapture-t mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni. Elvégre annyi játék van, ahol ölni és rohanni és vadulni kell, abszolút megvan a létjogosultsága egy ilyen békés, ám rendkívül érdekes programnak is!
Az Everybody’s Gone to the Rapture az ígéretek szerint még idén megjelenik, kizárólag PlayStation 4-re.
