Indie látványorgia az űrben
A hamburgi illetőségű Rockfish Games-nek van egy víziója. A német fejlesztők azt vallják, hogy egy indie (vagyis független fejlesztésű) játék is lehet látványos, élvezetes, szórakoztató és tartalmas, vagyis rendelkezhet mindazokkal a kvalitásokkal, amik inkább a nagy kiadók méregdrága termékeire jellemzők. Az Everspace ennek a víziónak a megtestesülése, és elég csak egy pillantást vetni rá, hogy lássuk, mire is gondoltak a készítői: a játék azonnal a képernyő elé szegez.
Egy külső és belső nézetből egyaránt játszható űrhajós lövöldözős akciójátékról van szó, ami egyszersmind a roguelike műfaj képviselője. Ez azt jelenti, hogy halál esetén elölről kell kezdenünk az utazást, de az előző végigjátszás során megszerzett pénzből és erőforrásokból fejleszthetjük űrhajónkat (vagy hajóinkat). A meglátogatott helyszínek mindig mások, véletlenszerűen generálódnak, így sosem találkozunk kétszer ugyanazzal a játéktérrel, sosem tudjuk előre, mi vár a következő hiperugrás végén. Ez a műfaj azért is volt szerencsés választás, mert ehhez hasonló sci-fi játék kevés van a piacon, konzolokon meg aztán igazán nagyítóval kell keresni. Az Everspace stílusát tekintve tökéletesen megfér a behemót Elite, a szerepjáték Starpoint Gemini 2 vagy a fullos szimulátor Kerbal Space Program mellett.
A játék célja, hogy kiinduló helyünktől eljussunk egy távoli, különleges helyre. Hogy mi ez a hely, miért vagyunk úton, és egyáltalán kik vagyunk, az idővel a játék során fokozatosan tárul fel érdekes és gyakran elég humoros párbeszédek formájában. Az Everspace még nincs kész, a fejlesztők pedig komplett egyjátékos kampányt ígérnek a végére, így ilyen szempontból is sokat bővül még a játék. Jelenleg egy űrhajót irányíthatunk, de később bekerül még kettő, saját képességekkel, előnyökkel és hátrányokkal, többféle játékstílusnak megfelelően. Alapvetően egy könnyen irányítható, „árkád” stílusú lövöldözős játékról beszélünk RPG elemekkel és részletes fejlesztési lehetőségekkel, vagyis senkinek nem okozhat gondot a játék kezelése.
Maga a játéktér öt szektorra van osztva, amik további 5-6 helyszínre bonthatók. Ha sikerül egy szektor végéig eljutni, ott egy hatalmas kapu vár bennünket, amin áthaladva megérkezünk a következőbe, ahol teljesen más környezet, ellenfelek és kihívások várnak. Egy-egy helyszín valójában csak egy nagyon ügyesen felépített „buborék”, amelyben repkedhetünk lélegzetelállító tájakon. A legtöbbször harcolnunk kell, de megeshet, hogy nyugodtan kereshetünk erőforrásokat, bányászhatunk a nagyobb aszteroidákból, vagy épp mellékküldetést adó NPC jön szembe. A játék szépségét és szavatosságát is ez a véletlenszerűség adja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
