Egy csipetnyi szeretet
A fentebb leírtak akár egy végletekig komolyan vett, nagyon durcás-morcos szerepjátékot is eredményezhettek volna, de a Larian legnagyobb húzása az volt, hogy mindent, amit fentebb leírtunk, olyan hihetetlen öniróniával és aranyos humorral ad elő, amelyre szintén nem nagyon volt még példa, leszámítva talán a cég eddigi játékait. Félreértés ne essék, nem infantilis, fingós-böfögős, erőltetett viccekről van szó, hanem a műfaj ismeretéből és szeretetéből adódó iszonyatosan finom utalásokról és sunyin érkező, de hatalmasakat csattanó gegekről. Beszélgethetünk az állatokkal (például egy hősszerelmes macskával, vagy háborúzó csirkékkel), megtudhatjuk a csapatunk jövőjét egy démontól (igen, a stáblistába kapunk bepillantást), és kideríthetjük azt is, hogy attól, hogy valaki levetkőzik, nem kap annyi bónuszt a lopakodásra, hogy láthatatlanná vájjon – mindezeket pedig olyan érzékkel és olyan ütemben adagolják, hogy az ember nem tenyérbemászónak érzi, hanem együtt nevet a fejlesztőkkel. A könnyedség, a humor, és az, hogy a Larian nem debil pénztárcának, hanem cinkostársnak tekinti a játékosokat, felteszi a koronát az egész alkotásra.
Nincs olyan elem a programban, amelyen ne látszana az, hogy ez nem egy termék, amelyet kényszerből és kompromisszumok tucatjaival alkottak meg egy kiadó fókusztesztjei hatására, hanem egy szerepjáték, amelyet olyan emberek hozták tető alá, akik maguk is ismerik a műfaj minden buktatóját és kliséjét, és partnernek tekintik a játékost. Hozzáteszem, a Divinity-széria eddigi részei az elsőt leszámítva közel sem voltak ennyire jók – tényleg jót tett a programnak a Kickstarter-használatból fakadó kiadófüggetlenség.
Ha volt értelme a mostanság egyre inkább elcsépeltté váló közösségi finanszírozásnak, akkor az volt, hogy egy ilyen szívvel-lélekkel, mégis hihetetlenül profin összerakott videojáték megszülethetett. Egy olyan játék, amely magán viseli a garázsprojektek összes szeretetét és a stúdiójátékok minden profizmusát. Az év, sőt, az évtized egyik meglepetése, komoly összegben mernénk fogadni arra, hogy idén nem is nagyon talál majd kihívóra.
Értékelés | |
10 | Játékmenet: Körökre osztott, iszonyatosan mély harcrendszer, végtelen szabadság és korlátlan döntési lehetőség. Ez a kombináció akár hetekre lekötheti a műfaj szerelmeseit. |
10 | Hangulat: Bájos humorban bővelkedő gigantikus játszótér milliónyi utalással és bájos humorral karöltve, imádnivaló minden másodperce. |
8 | Grafika: Hihetetlen aprólékossággal alkották meg a világot, olyan látványt hozva létre 3D-ben, amelyre pár éve még csak 2D-ben volt példa. |
8 | Hangok: Nagyszerű zenék, minimalista szinkron jellemzi a programot: utóbbiból kicsit többet is el tudtunk volna viselni, de ez a játék leggyengébb része. |
9 |
Összességében: |