Újra a porban

A 2016 tavaszán konzolokra megjelenő DiRT Rally a brit kiadó történetének egyik legjobb játéka volt. Minden idők egyik legélethűbb (és legkegyetlenebb) rali szimulátoraként hamar belopta magát a kompromisszumok nélküli kihívásokra vágyó játékosok szívébe. Előtte ugyanis hosszú éveket kellett várnunk egy igazán profi műfajbeli címre – a DiRT sorozat korábbi epizódjai, vagy a jóindulattal is csak középszerűnek nevezhető WRC széria aligha szolgálta ki ezt az igényt. Azonban a tavalyi produkciónak volt egy nagy hibája: videojátékként nem állta meg a helyét. Túl nehéz volt, a kihívás nem volt skálázható, játékmódok és tartalom tekintetében pedig elég puritánra sikerült. A DiRT 4 esetében a Codemasters a létező összes oldalról megragadta a munkát, és minden részén javítani kívánt.

Már az elején szembesülünk vele, mennyivel kidolgozottabb és barátságosabb az egész játék. Választhatunk kétféle irányítási mód közül. A „Gamer” mód azoknak szól, akiknek a tavalyi játék fizikája kezelhetetlen volt. Ha ezt választjuk, visszatérünk a korábbi DiRT címek stílusához – nem teljesen árkádos, de az autók sokkal jobban tapadnak az úthoz, nincs igazán összetett fizika, hibázni, felborulni, az autót tropára törni nagyon nehéz. A másik lehetőség a „Simulation” irányítás, ami tulajdonképpen a DiRT Rally élethű, kegyelmet nem ismerő fizikáját viszi tovább. Bár a fejlesztők ezen is csiszoltak, és igazából egy kicsit könnyítettek is. A tavalyi játékban még bekapcsolt segítségek mellett sem éreztem annyira biztonságban magam, mint itt bármilyen beállítással.

Ez nem jelenti azt, hogy a DiRT 4 túl könnyű lenne: a kihívás minden esetben skálázható. Az ellenfelek nehézségi szintjétől vezetési segítségek széles skálájáig sok mindent igénybe vehetünk, vagy épp kikapcsolhatunk, így ebben a játékban végre tényleg mindenki úgy szabja testre magának az élményt, ahogy akarja. A jó hír: a Gamer és a Simulation irányítási modellt használó pilóták külön világranglistákra kerülnek, így a két világ nem zavarja egymást. A játék során egyébként sok ilyen apró részlettel és figyelmességgel találkozunk, ami jól mutatja, mennyire kiforrott és csiszolt produkcióval van dolgunk.

Miután az irányítással megismerkedtünk, egy rali iskolába kerülünk, ahol a vezetés minden csínját-bínját elsajátíthatjuk, ha akarjuk. Az iskola átugorható, később is befejezhető, de mindenesetre érződik, hogy a fejlesztők a fapados elődöt ért kritikákra milyen jól reagáltak. Most aztán tényleg megkapunk mindent, elindulva a kályhától egészen a világbajnoki címig. Az iskola területére egyébként később is bármikor ellátogathatunk, és szabadon közlekedhetünk a Ken Block-féle Gymkhana pályákra emlékeztető parkban, illetve egy extra játékmódot is kapunk a Joyride formájában, ahol különböző ügyességi feladatokat oldhatunk meg időre. Ez természetesen csak extra, nem szerves része a karriernek (szerencsére).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!