Az eddig megtett út

Idén lesz tíz éve, hogy a Halo-szériának hátat fordító, egykori tulajdonosától függetlenedő Bungie kiadta az első Destinyt. Bár amikor megjelent, még akadtak vele igen komoly problémák, a már eleve hosszú évekre tervezett online FPS-t sikerült (többször is) kijavítani, így az hosszú időn keresztül kiváló szórakozást biztosított sokmillió játékosának. Már ez az első epizód is viszonylag sok plusz tartalmat kapott, az igazi áttörést mégis a technikailag sokkal fejlettebb folytatás, a Destiny 2 hozta el. Az utóbbi évtizedben számos szolgáltatás-jellegű játékkal próbáltam megbarátkozni, de újra és újra visszamentem a Destiny 2-höz - több mint hét éve vagyok e világ rabja. Még leírni is izgalmas, hogy milyen régóta működik ez az alapvetően nem régimódi MMO játék, az pedig csak hab a tortán, hogy én is a frontvonalból élhettem meg minden változtatást, minden csúcspontot és minden katasztrófát.

[+]

Aki ismeri a szériát, annak egész biztosan nem jelenthet újdonságot a Destiny 2 támogatásának felépítése, hiszen már megszokhattuk az évenként debütáló kiegészítőket. Igaz, ezek minőségét nehéz megjósolni: voltak köztük kevésbé sikerült próbálkozások éppúgy, mint kifejezetten zseniális bővítmények is. Legutóbb, a tavalyi év elején a Lightfall debütált, és ezzel nem is volt óriási gond (persze néhány roppant zavaró apróságot tudnék szidni), de valahogy én jobban szerettem az eggyel korábbi Witch Queent; ha pedig még visszább kellene menni az időben, akkor nyilván a Forsakent tenném a képzeletbeli dobogó tetejére.

[+]

A Destinyknek a sok raiden, fejlődésen és multiplayeren kívül van egy központi története, amelyben immáron tíz éve a fény és a sötétség párharcának lehetünk szemlélői, sőt, szereplői. Nagyon sokáig nem lehetett tudni, hogy a Bungie hova szeretné kivezetni a végtelennek tűnő történetet, míg végül tavaly be nem jelentették, hogy érkezik a Final Shape nevet viselő, és egyelőre tényleg utolsóként kezelt DLC, amelyben most már tényleg szembenézünk a végzetünkkel és az egész konfliktus középpontjában álló, azt eddig csak a háttérből irányító Witness karakterével. Mindezen túl sokak meglepetésére ismét felbukkant kedvenc Hunterünk is: Cayde-6 és az őt megszólaltató Nathan Fillion mindig is a sorozat egyik közkedvelt alakja volt, így izgatottan vártuk, hogy mi vár rá(nk) az utolsó nagy felvonásban. Ahogy azt már lényegében megszokhattuk, a Final Shape is kis halasztást követően jelent csak meg, de június elején végre befutott a teljes kiadás, én pedig izgatottan vágtam bele magam a kalandokba, várva, hogy válaszokat kapjak számos kérdésemre. Ahhoz, hogy legalább a történet alapvető fontosságú karaktereit és fordulatait megérthessük, a Lightfall utolsó szezonjának sztoriját mindenképpen ismerni kell. A Season of the Wish fő problémája az volt, hogy karakterünk nem talált semmilyen módszert a The Witness követésére. A Traveller (a minden artworkön látható hatalmas golyó) belsejébe távozott főgonosz követésével kapcsolatos minden próbálkozásunk akkor és ott azzal végződött, hogy az önkéntes Guardianok és kísérőik elhaláloztak. A nagy lezárás az volt, hogy sok kepesztést követően - többek között egy kívánságteljesítő lény is közreműködésével - elsőként Crow, majd pedig mi is beléphettünk az Utazóba, ahol nem egészen az várt ránk, amire számítottunk.

[+]

Mint a Final Shape-ből most kiderül, a belső világ egyfajta megtestesülése “kinti” életünk egy részének, így különösen furcsa és egyben izgalmas érzés, amikor kiderül, hogy a régi Tower egy részét kaptunk vissza némileg átalakítva. Ez a terület és a környező helyszínek a Pale Heart nevet kapták, és itt tevékenykedve kell teljesíteni a nagyjából fél tucat sztorimissziót, amely mellé néhány apróbb mellékküldetés is dukál. Túl sok spoileres részletet nyilván nem akarok erről írni, elég csak annyit mondani, hogy még a háttérsztori minden részletét ismerők számára is lesznek majd kisebb-nagyobb meglepetések a nagyjából 10-11 órára nyúló végigjátszás alatt. Ahogy a Witch Queen és a Lightfall esetében már megszokhattuk, úgy a Final Shape is végigjátszható normál és legendás módban is, és persze aki utóbbit választja annak a végén extra zsákmány jár egy exotic tárgy kíséretében; és persze cserébe a kihívás is sokkal nagyobb. Aki háromfős csapat tagjaként vágna neki a bulinak, annak sok kitartást kívánok, az nem lesz egyszerű menet!

Odaadás, önfeláldozás, halál

Ahogy azt már a bejelentéskor is elárulták a készítők, a Final Shape számos újdonságot tartalmaz a történet lezárásán (?) kívül is. Ezek közül a leglátványosabbak mindenképpen az új ultimate képességek lettek. A Bungie designerei sokáig csak arról beszéltek, hogy mind a három kaszt kap egy új képességet, és ez így is lett. A Warlock új mutatványa a Song of Flame nevet kapta, ezzel lényegében a tűz erejét irányíthatjuk, miközben a velünk harcoló társak is bónuszokat kapnak. A Titan egy új void távolsági támadást kapott, amelyben méretes csatabárdokat dobálhat ellenfelei felé, a Hunter pedig egy arc késdobálással lett gazdagabb, amely a teleportálás miatt több mint vicces, és nem is csak a sztorimódban, hanem a többjátékos csatákban is. Ezeken túl viszont a fejlesztők egy igazi meglepetéssel is készültek amelyről csak a premier előtt nem sokkal rántották le a leplet. Emlékeztek még arra, hogy az előző kiegészítőkben több ismert karakter is arról beszélt, hogy óvatosan bánjunk a Stasis és Strand képességekkel, mert ijesztően vékony a határ a fény és a sötétség között? Úgy tűnik, hogy ezen sikerült túllépni, mégpedig a vadonatúj subclass, a Prismatic megjelenésével.

[+]

De miről is van szó pontosan? A prizma egyfajta átmenet a light és dark osztályok között, lényegében lehetővé téve azt, hogy kombináljuk a hosszú évek során szerzett képességeinket. Void gránátot szeretnél strand melee támadással kombinálva, esetleg stasist használnál solar vagy arc mellett egyszerre? Erre mind lehetőség van, bár kaszt-egyensúlyozási okokból minden egyes kombináció azért nem elérhető. Ezzel együtt kaptunk egy transzcendens képességet, amelyet akkor használhatunk, ha megfelelő mennyiségű dark és light sebzést vittünk be ellenfeleinknek. Ezt aktiválva rövid időre hozzáférést kapunk a prismatic gránáthoz, valamint gyorsabban töltődik vissza a gránátunk és a közelharci sebzésünk. Minden bizonnyal megvan mindenkinek a saját régi kedvence, az új subclass behozatala azonban arra ösztökél minket, hogy olyan dolgokat is kipróbáljunk, amelyekre eddig még csak gondolni sem mertünk. Mindezt tetézi, hogy a Bungie a Destiny 2 történetében először hozzáférést biztosított az exotic class itemekhez is. Mindhárom osztály tagjai egy speciális küldetés teljesítésével megkapják az újdonságot, ami több szempontból is érdekes cucc.

[+]

Alapból csak akkor működik, ha a prizma támadást használjuk, akkor viszont a benne rejlő minden potenciált a felszínre hozhatunk vele. A Dual Destiny misszió teljesítésével olyan zsákmányt kap mindenki, ami két véletlenszerű tulajdonsággal esik. A traitek a korábban már látott exotic ruhákról származnak, akadnak közöttük piszok erős és kevésbé használható kombinációk is. Mivel a kapott jutalom fix, de a jellemzők random kombinálódnak, érdemes többször is teljesíteni a küldetést, amely nem csak a megszerezhető szajré miatt érdekes, hanem a felépítése miatt is. A Destiny-alapokat ismerve tudjuk jól, hogy a legtöbb sztorimisszió és mellékküldetés egyedül vagy kooperatív módban teljesíthető, ebbe azonban némi csavart vittek a fejlesztők. A Final Shape-ben debütált a kötelező koop-küldetés, amit egyedül nem lehetséges végigvinni, mindenképp kell hozzá egy társ, akivel valamilyen módon kommunikálni tudunk. Utóbbi azért fontos, mert a behozott mechanikák úgy lettek felépítve, hogy tényleges, valós idejű együttműködés szükséges hozzájuk. Ez remek újítás, örömmel látnám, ha a későbbiekben ebből többet kapnánk majd. Itt érdemes megemlíteni, hogy a kampány három küldetése is végigtolható hasonló módon némi extra jutalomért és egy trace fegyverért; igaz, ezeknél nincs olyan mértékü kooperációra szükség.

[+]

Nem is beszélhetnénk looter-shooterről, ha nem hoznánk fel azt, amiért sokan a mai napig játszunk a Destiny 2-vel. Ha új év és friss kiegészítő, akkor természetesen ez azt is jelenti, hogy ismét rengeteg megszerezhető felszerelés és fegyver vár ránk. Ez a Final Shape esetében sincs másként, a Bungie ezúttal is hozza a kötelezőt. Pisztolyok, fúziós fegyverek, mesterlövész-puskák, shotgunok és hasonló nyalánkságok várnak ránk ezúttal is; minden bizonnyal mindenkinek meglesz a saját kedvence. Ez nálam idén a The Call névre keresztelt rocket-sidearm lett, amely hasonlít testvéréhez az Indebted Kindnesshez, ám ezúttal egy strand változatról van szó. A többi is remek újdonság természetesen, főleg, ha sikerül legyártani belőlük a legjobb változatokat, de a kis zajos tücsök örök kedvenc marad számomra, és ahogy a közösséget néztem, nagyon sokan osztják a véleményemet. Teljesen új fegyvertípust ezúttal nem kaptunk, viszont a fejlesztők számos régi csúzlit visszahoztak, valamint használhatóvá tették a korábban lekorlátozott, évekkel ezelőtt elrakott fegyvereinket (végre a saját szintünkhöz húzhatjuk fel őket). Kaptunk egy kinetikus trace rifle-t a heavy slotba, valamint egy speciális egzotikus kardot, amely több mint fél tucat egyedi bónusszal eshet a Pale Heart publikus eseményein - ezzel ritka durva kombinációkat lehet összehozni! A publikus események számomra nagyon hamar a kiegészítő legjobb húzásává váltak.

[+]

Az évek során mindenki számára unalmassá váltak a szokásos, örökkön-örökké ismétlődő minicsaták, az új helyszínen viszont teljesen új variációkat kaptunk ezekből, így senki nem fogja pár nap, vagy talán hét alatt sem megunni ezeket. A többjátékos mód nem sok változáson ment át a Final Shape-ben: adottak a játékmódok, hétvégéken jön a Trials of Osiris, a szezonban pedig kapunk újra Iron Bannert is. Mindezekhez új loot is vár az érdeklődőkre bár sajnos azt továbbra is el kell mondani, hogy ha valaki hosszabb távon szeretne eredményeket elérni, akkor a meta fegyvereket kell használni. Ezek közül az egyik a Season Pass-ból kiszedhető Red Death Reformed amely a Destiny 1 egyik nagy visszatérője: brutális sebzésre képes, miközben gyógyít is. A másik a spéci küldetéssorozatból kiszedhető, szintén régi ismerősként köszönthető Khvostov, amivel még azok is sikeresek lehetnek, akiknek nem hibátlan a célzása. A prizma használata kicsit talán megboríthatja a játékmenetet, de úgy vettem észre, hogy egyelőre még nem sokan használják, vagy akik próbálkoztak vele, így idő után azok is visszarakták a régi bevált össszeállításukat. Meg sem lepődünk már azon, hogy a Gambit ezúttal sem kapott szinte semmilyen törődést, néhány új ellenféltípussal és régi pályával bővítették ezt a módot a készítők, de szerintem már ők is úgy vannak vele, hogy felesleges komolyabban foglalkozni vele.

[+]

Technikai szempontból a Final Shape továbbra is hozza a kötelezőt. Bár egyesek úgy vélik, hogy 2024-ben kicsit kopottasnak tűnik a grafika, számomra még mindig ez az egyik legszebb nyílt világú FPS. A hangok és a zenék még mindig lebilincselőek, nem véletlen, hogy a DLC érkezése előtt ezúttal is elérhetővé tették a soundtracket a fejlesztők. A szinkronhangok a megszokottak, Guardianunk ismét beszél néhány mondatot, akit viszont érdemes megemlíteni, az Zavala karaktere. Lance Reddick a kezdetek óta a parancsnok szinkronhangja volt, de a színész sajnos 2023-ban eltávozott közülünk, szerepét pedig Keith David vette át. Őt hosszú évek óta láthattuk/hallhattuk filmekben, sorozatokban, videojátékokban, nagyon sokan ismerhetik őt például a Spawnból, de a Halo-játékokban is ő alakította Arbitert. Remek színész, és bár egy ideig furcsa volt Zavalaként hallani őt, mégis úgy vélem, hogy jól alakítja a vezetőnket. Ami kicsit zavaró számomra, hogy a karakter régebbi szövegeit mégnem cserélték le teljesen, így egyes helyeken még mindig a régi hangján szólal meg a titán.

A végjáték és a jövő

Régóta megszokott dolog a franchise életében, hogy ha új éves kiegészítő érkezik, akkor bizony egy raid is jön vele együtt. Ezúttal még a szokásosnál is izgatottabban vártam ennek érkezését, hiszen már jó előre lehetett tudni, hogy a rajtaütés alkalmából nem mással kell majd szembenézni, mint a Witness-szel. Ahogy arra számítani lehetett, az induláskor nagyon sokan belevetették magukat a contest módba, amely ezúttal is egy 48 órás időablakot jelentett, amely alatt nehezített körülmények között kellett teljesíteni a ránk kiszabott feladatokat. Az utóbbi DLC-k alatt többször felmerült az emberekben, hogy a Bungie egyre könnyebb és rövidebb raideket rakott össze, még akkor is, ha azért akadtak komolyabb próbálkozások is. Ezúttal viszont fel kellett kötni mindenkinek a gatyáját, a Salvation’s Edge névre keresztelt misszió ugyanis minden, csak nem könnyű vagy egyszerű. Ennek egyik jele az volt, hogy a nehezített módban az első 24 óra alatt mindössze egyetlen egy csapatnak (azaz mindössze hat főnek a világon!) sikerült teljesítenie a kihívást, mégpedig nem kevesebb mint 19 óra alatt, amiben szinte semmi pihenés sem volt.

[+]

Ezzel a játék történelmének leghosszabb raidjét kaptuk meg, még a legendás Last Wisht is sikerült felülmúlni. Jelen sorok írása közben engem és barátaimat még mindig vár a végső ellenfél, számunkra kicsit nagyobb kihívás lett a mostani raid a korábbiaknál, de nem adjuk fel és mindenképp teljesítjük és begyűjtük a számos fegyvert és tárgyat; és persze reménykedünk, hogy az exkluzív egzotikus linear fusion nekünk is kiesik. A játék legnagyobb kihívásának teljesítése után végre szót ejthetünk arról, hogy mi vár ránk a jövőben, hogy indul-e az új szezon és folytatódhat-e a végtelen grind a minél jobb cuccok és extrák beszerzése után. Úgy tűnt, hogy ezúttal nincs szó erről, hiszen a sorozat eddigi legnagyobb, végsőként bemutatott ellenfelével nézhetünk farkasszemet, a legjobbak pedig pontot tehetnek az egész, évtizede tartó ciklus végére. Legalábbis mindenki ezt hitte. Meglepetésünkre ezúttal kicsit másképp alakultak a dolgok, ugyanis abban a pillanatban, amikor a “Parabellum” csapata legyőzte a végső ellenfelet, megnyílt az Excision névre keresztelt speciális küldetés, amelyben 12 fő indulhatott el egy utolsó utáni csatába. Ez azért is izgalmas, mert a széria eleddig a maximum hatfős bandákat támogatta (ha nem számítjuk a néhány évvel ezelőtti furcsa bugot), most azonban egy tucatnyi Őrző indulhatott neki a harcnak egy hihetetlenül látványos átvezető megtekintése után. Ami ezek után várt ránk arról nem szeretnék spoilerezni, a befejező képsorok kellőképpen izgalmasak, látványosak és érzelmesek lettek, érdemes mindenkinek azt első kézből megtapasztalnia.

[+]

Itt állunk most, csaknem egy teljes évtizeddel a Destiny indulása után, lezártnak tekinthetünk egy régóta húzódó konfliktust, és nyilván adja magát a kérdés, hogy innen hová tovább. Míg a legtöbben egy esetleges Destiny 3-bejelentésben reménykedünk, addig a fejlesztők vázolták nekünk, hogy mik várnak ránk az elkövetkező hónapokban. Egyrészről elindult az Episode Echo első felvonása, amely a régi szezonok mintájára épül, azonban már teljesen új történeti szálakat vezet fel. Az első részben a Vexek bukkannak fel, és visszatérünk az alaposan megváltozott Nessura, hogy ott egy régi ismerőst segítve megállítsuk a gépek újabb, minden eddiginél komolyabb invázióját. Ezt követi majd néhány hónappal később az Episode: Revenant, amelyben a Fallenek ellen vesszük fel a harcot (itt természetesen Eramis is visszatér), és végül érkezik az Episode: Heresy, ami pedig a Hive elleni hadjáratot hozza vissza, Xivu Arath legfőbb ellenlábassal. Ahogy azt már korábban is megszokhattuk, az új sztorik mellett számos új loot is vár ránk, szóval érdemes lesz ebben az évben is a Destinyt játszani. Adja magát a kérdés, hogy hosszú távon mihez kezd a Bungie a Destiny névvel, hiszen most a legnagyobb figyelem a készülő Marathonon van náluk. Erre csak egy nagyon halvány utalást kaptunk a Destiny 2: Codename Frontiers címmel, amelyről senki nem tudja, hogy mit takarhat. Ne feledjük, a Witness utáni hatalmi űrt valaki biztosan be fogja tölteni, a kérdés már csak az, hogy kik lesznek azok. Én, ha választhatnék, örömmel venném, ha a Nine is felbukkanna újra, velük látványosan nem tudott semmit kezdeni évek óta a Bungie.

Összegzés:

A visszajelzések alapján a Destiny 2: The Final Shape sokak számára az egyik, ha nem a legjobb kiegészítő lett. Az biztos, hogy nagyon sokan ráugrottak a játékra, így az első napon olyan sorbanállás várt ránk, mint még soha és a masszív tömegek miatt akadtak hálózati problémák is, de szerencsére a szerverek hamar megtáltosodtak. Aki évek óta a játék rabja, az vélhetőleg továbbra is napi szinten tolja a játékot, esetleg rákészül a raidre vagy a kooperatív misszókra, szóval a móka folytatódik tovább. Számomra a Destiny marad továbbra is az a játék, amelyet napi szinten elindítok, még akkor is, ha az adott hétre már túl sok tennivalóm nincs és ez szerintem a jövőben már nem is fog változni. Egy korszak lezárult, a Final Shape számomra feltette a pontot az i-re, izgatottan várom, hogy mit kapunk a jövőben és csak reménykedem abban, hogy a Bungie hosszú évekre tervez még a Destiny névvel. Addig is köszönjük nekik, hogy Legendákká válhattunk.

A Destiny 2: The Final Shape PC-re, PlayStation és Xbox konzolokra jelent meg.

A Destiny 2: The Final Shape legjobb pontjai:

• A sorozat egyik legjobb kampánya;
• méltó lezárást kapott egy évtizedes széria;
• az új subclass behozatala remek ötlet;
• a kooperatív küldetéseket imádtuk;
• a 12 fős misszió nagy meglepetés volt;
• Cayde-6!

A Destiny 2: The Final Shape leggyengébb pontjai:

• Továbbra sem újonc-barát a játék;
• Crow új frizurája.

oriic