Piramisok árnyékában

2017. szeptember 6. Mintha tegnap lett volna, hogy először elindíthattuk a Destiny 2-t Xbox One-on és PlayStation 4-en, valamint kicsivel több mint egy hónappal később PC-n. A Bungie berkeiben fejlesztett folytatás az évek során kisebb-nagyobb hullámvölgyeket élt át, voltak gyengébb és erősebb kiegészítői és évadai, volt egy szakításuk a fejlesztőknek az Activisionnal, azonban a legkitartóbbak még mindig napi szinten foglalkoznak a programmal és a hozzá érkező tartalmakkal. A csapat már hosszú ideje készít nagyobb DLC-ket a játékhoz, amelyeket évenként adnak ki, a két nagy esemény között pedig szezonokkal mulathatjuk az időt. Tavaly év elején megkaptuk a The Witch Queen-t, amely kisebb hibái ellenére kellően szórakoztató lett, idén pedig február utolsó napján befutott a legújabb bővítmény, amely a Lightfall címet kapta. Már az első előzetesekből látni lehetett, hogy valami igazán különleges újdonságot kapunk: egy eddig nem látott, teljesen új helyszínt, a Neptuniszt, pontosabban a bolygó rejtett városát, Neomunát kapjuk meg játszótérnek.

[+]

Már az első videókból látni lehetett, hogy a fejlesztők kicsit elengedték a fantáziájukat, ennek köszönhetően a területet leginkább a neonfények uralják, de ami talán a legfontosabb, hogy nem egy lerombolt helyet kaptunk, hanem egy olyat, ahol nem sokkal korábban még vidáman élték életüket a helyiket. Ide csöppenünk mindazok után, hogy egy régi ellenlábasunk Calus úgy dönt (pontosabban ezt parancsolják neki), hogy méretes hajójával leszáll egy kis utca végén, majd szisztematikusan elkezd kutatni valami után a The Witness utasítására. Itt jövünk a képbe mi Guardianok, akik mindezt próbáljuk megakadályozni, ehhez pedig segítséget kapunk a Cloud Striderektől. Ők olyan helyiek, akik önként jelentkeztek a város védelmére, cserébe szépen feltuningolták őket nanotechnológiával, amelynek köszönhetően képesek voltak felvenni a harcot az ellenséggel.

[+]

Bár roppant erősek, sajnos nagyjából csak 10 évig élnek és mindig csak egy pár van belőlük: egy mester és egy tanítvány (nem, ők nem a Sith-ek, bár Nimbus időnként nagyon sötét tud lenni). Sajnos a játék során nem harcolhatunk velük vállvetve, de a videókban roppant látványosan koreografált akciókat láthatunk tőlük, főleg az idősebbik tagtól. Ha a The Witch Queenben tetszett nektek a Legendary nehézségi szintű kampány, akkor itt is meg lesztek elégedve, ugyanis a Bungie visszahozta a Lightfallba is ezt a lehetőséget. Ez lényegében komolyabb kihívás elé állítja a játékosokat, cserébe a megszerezhető cuccok is olyanok lesznek, amelyeknek bizony örülhetünk majd a sztori végeztével; nem beszélve a megkapott exotic felszerelésünkről a legvégén.

[+]

Aki belevág a történetbe, az nagyjából 7-9 órányi tartalmat kap, ami függ attól is, hogy egyedül, vagy csapatban esünk neki, utóbbi esetben hatványozódik a nehézség. Ez némileg kevesebbnek tűnhet mint az előző bővítmény, de így is akad kellően sok izgalmas részlet benne. Az előző DLC-ben úgy éreztük, hogy egy viszonylag élvezetes módon levezetett kampányt kaptunk, cserébe a Throne World mint új helyszín jól nézett ki, de kifejezetten sivár és nem mellesleg kicsi volt. Na a Lightfall esetében most úgy tűnik, hogy pont az ellenkezőjét kaptuk. A neonfényes város, a kihalt utcák (utóbbira szerencsére van magyarázat) csodálatos látványt nyújtanak, szinte hihetetlen, hogy ennyi évet kellett várunk arra, hogy végre hasonlót kapjunk. Cserébe a történet viszont valahogy nem lett olyan erős mint korábban, néhol nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt elvárnánk.

Persze látjuk, hogy a Darkness, Calus és a The Witness mit tesznek, a Travelerre sem úgy nézhetünk ezek után mint régen, de összességében ilyen téren kicsit többet várt az ember. Nem azt mondjuk, hogy rossz lett, csak úgy véljük, hogy több is volt ebben, mint amit kaptunk végül. A játék látványa továbbra is remek, szerény véleményünk szerint a Destiny 2 az elmúlt évek egyik legszebb nyílt világú, belső nézetű live-service játéka, nem igazán létezik komolyabb kihívója, ami azért nagy szó egy fél évtizedes alkotástól.

A végjáték előszele

A zenékkel ugyanez a helyzet, a fejlesztők ismét remek dallamokat raktak össze, egyes számokat önmagukban is szívesen hallgatunk, jelen sorok írása közben is egy hosszabb válogatás fut a háttérben. Érdemes néhány komolyabb újításról külön szót ejteni, mert ezek között akadnak jobb és kissé problémásabb dolgok is. Egy részről a Lightfallal érkezett egy teljesen új képesség is, amely a Strand nevet kapta. Ez lényegében ismét a Sötétség elemi megnyilvánulása (hasonlóan a Stasis-hoz), ezúttal az úgynevezett Weave manipulálásával foglalkozhatunk, amely a pszichikai energia mátrixa, egyfajta kapocs az elme és minden más dolog között a világegyetemben. Ez bár elsőre bonyolultnak hangzik, leegyszerűsítve a Strand egy olyan új erő, amelyet nem uralnunk kell, hanem a részünkké tesszük és valójában együtt áramlik velünk. Bár ideiglenesen próbálgathatjuk a történet során, a teljes hozzáférést kampány végén kapjuk meg.

[+]

Mindegyik karakterünk (Warlock, Titan, Hunter) saját mozdulatokkal rendelkezik, minden bizonnyal mindenki számára meglesz a legélvezetesebb fragment kombó a harcok során. Alapvetően egész élvezetes órákat töltöttünk el ennek használatával (grappling hook is van, Pókember módjára repkedhetünk ideiglenesen), de nem lepődnénk meg, ha egy idő után sokan visszatérnek a régi bevált solar-void-arc trióhoz. Új, eddig nem látott ellenfelekkel nem találkozhatunk csoportokban, de azért érdemes szót ejtenünk a Tormentorokról, akik többször is borsot törtek az orrunk alá. Nagyok, veszélyesek, időnként idegesítőek, nem egyszerű végezni velük, főleg ha nehezebb szinten mozgunk. Miután teljesítettük a kampányt, attól kezdve minden a megszokott mederben folyik tovább, ugyanis a Season of The Defiance című új évad ismét számos teendővel lát el minket egészen a nyáron esedékes új fejezetig.

[+]

A legújabb szezonális eseménnyel vezetnek minket végig egy apróbb sztori szálon, amelyben szerepet kap többek között Amanda Holliday, valamint néhány tucat elrabolt civil is, őket kell kiszabadítanunk. Nem kell túl sok dologra számítani, pont elég ez az egész arra, hogy ismét megkaparintsuk az új fegyvereket. Ezekből pedig ismét akad nem kevés és bár az előző DLC-ben látott glaive-hez hasonlót most ezúttal nem kaptunk, ismét találhatunk érdekes eszközöket, amikhez ajánlott lesz az elkövetkező időszakban a mintákat vadásznunk, hogy a legjobb verziókat készítsük el kraftolással. Utóbbi némi egyszerűsítésen esett át, nem kell már olyan sok nyersanyagot felhasználnunk, cserébe viszonylag változatos arzenállal áldottak meg minket a fejlesztők. Régóta várt feature az ingame Loadout behozatala, aminek köszönhetően az összerakott buildjeink között egy gombnyomásra válthatunk, a rendszer automatikusan átpakol mindent, akkor is, ha egyes tárgyak a vaultban vannak eltéve. Ha már újdonságok, akkor nem mehetünk el szó nélkül az új rangrendszer mellett sem, ugyanis aki ezt kitalálta, az vélhetőleg egy percig sem gondolkozott ennek jövőjén.

[+]

A Guardian Rank egy 1-12-ig terjedő skála, amelynek az lenne a feladata, hogy megmutassa, mennyire vagyunk kitartóak, milyen sokat játszunk és milyen komolyabb feladatokat értünk el. Itt arról van szó, hogy aki magasabb szinten áll, arról tudni lehet, hogy például teljesítette az összes Raidet, egyedül vágott neki és végzett nehezebb kihívásokkal, valamint kellő mennyiségű dícséretet kapott a társaktól. A probléma ezzel, hogy egy idő után senki nem fog vele foglalkozni, mert a commendation/dícséret rendszert (aminek a szint követeleményét már most csökkentették) már alig használja valaki, ugyanis meccsek, teljesített feladatok végén hamar lelépnek az emberek, vagy időnk sincs rá, hogy kártyák formában véleményt formáljunk, az új szezon indulásával pedig ismét visszaesik mindenki 6-os szintre. Ezzel nem is lenne gond, csak nem kapunk semmilyen utalást arra, hogy mit csináltunk, például egy egyedi ikon, embléma vagy bármi más képében. Értjük, hogy a fejlesztők egyfajta prestige rendszert próbáltak ezzel összerakni, de hosszabb távon ennek nem lesz jó vége ha így marad.

[+]

Technikai gondokkal is találkozhattunk az indulás után, ennek köszönhetően a Ligthfall egész hamar több frissítést is kapott, de még így is akadnak olyan időszakok, amikor szó nélkül kivágnak minket a játékból, vagy egyszerűen crashel, vagy kifagy a játék konzolon. A Crucible, vagyis a program PVP része lényegi változáson nem ment át, továbbra is a meta fegyverek és képességek uralják a pályákat, bár sokan azért próbálgatják a Strand használatát is több-kevesebb sikerrel. Ebben a szezonban nem kaptunk új pályát sajnos, a következőtől viszont már akadnak új helyszínek és régi területek is, amelyeket ismét élmény lesz használni. Pár szóban a Gambitet is megemlíthetjük, de itt semmi változást nem kaptunk furcsa módon, lassan ideje lesz a készítőknek elengedni ezt a módot, vagy legalább komolyabban átdolgozni.

Raid a lelke mindennek

Régóta megszokott dolog, hogy ha új éves kiegészítő érkezik a Destiny 2-höz, akkor bizony egy Raid is jön vele együtt. Idén sem maradunk ki a játék legnehezebb kihívásából, amely a Root of Nightmares címet kapta. Ebben felbukkan végre egy évek óta csak emlegetett lény, akivel eddig csak a háttérben találkozhattunk szövegek, vagy utalások formájában, ám ezúttal mint legvégső főellenfél kell szembeszállnunk vele. A helyszín ezúttal nem egy külön planéta lesz, hanem a Traveler által megtámadott piramis hajók egyike, amely bizony igen komoly átváltozáson ment át.

[+]

Alapvetően szeretjük a Bungie által kitalált világok dizájnját, de azt kell mondanunk, hogy ezúttal a csapat különösen kitett magáért a látvány terén. Azok az extrém formák, színek és az egész körítés a Lightfall legkiemelkedőbb részlete, aki teheti, mindenképp nézze meg élőben is egy kitartó csapattal. Maga a Raid alapvetően kissé könnyebbnek tűnik mint a korábbi hasonló próbálkozások (egyesek visszasírják a Last Wish-t és annak grandiózusságát), ennek bizonyítéka, hogy a contest módban, vagyis a nehezített első 48 órában több mint 45 ezer csapat, vagyis nagyjából 250 ezer játékos teljesítette a kihívást.

[+]

A leggyorsabbak 2,5 óra alatt, a nagy többség azonban több 10 órákat töltött a módban, közöttük mi is, de végül 26 óra alatt (ebben azért volt 6 óra alvás is) sikerült befejezni a Raidet. Jutalmunk egy embléma és a tudat, hogy egy nehéz kihívással néztünk szembe, amelyet sikerült legyűrnünk. Utóbbi sokkal többet jelent számunkra, mint minden más, legyen szó a csak itt megszerezhető fegyverekről, vagy a Raid exkluzív exotic shotgunról, amely kis kikacsintásként is felfogható például a DOOM szériára.

[+]

Összegzés:

Ha évek óta a Destiny 2-vel játszol, akkor minden bizonnyal már megszerezted és végig is játszottad a Lightfallt, miközben vársz a heti resetre és ugyanúgy folytatod a grindolást a végtelenségig. Ez a Destiny legjobb és egyben legrosszabb tulajdonsága is és komolyabb kihívó híján ez még egy ideig így is marad. Ezzel nincs gond, csak úgy kell hozzáállni a kapott dolgokhoz, hogy tudjuk, mire számíthatunk a készítőktől. Radikális változtatásokat most nem kaptunk, az előzetes híresztelések szerint a következő szezonokban kivezetik a teljes Light rendszert, roppant kíváncsian várjuk, hogy ennek mi lesz a következménye. Egyesek szerint ezzel a lépéssel túlzottan egyszerűbb lesz a játék (ennek korai szintjét már láthatjuk most is például a MOD-ok esetében), de előre nem akarunk erről ítélkezni. Aki megszerette az évek során a játékot, annak továbbra is tanácsoljuk, hogy már ne hagyja abba az egészet az utolsó nagy bővítmény, a Final Shape 2024-es premierje előtt. Aki most tervez belevágni a programba, annak sok sikert, sajnos a Destiny 2 továbbra sem az újoncbarát megoldásairól híres (bár az új kiegészítő ezen enyhít azért), de ha egy-két problémásabb szegmensen túlléptek, akkor sok esély rá, hogy meglátjátok, miért beszélünk nehezebb időszakainkban a játékról úgy: „A Destiny 2 a legrosszabb játék valaha… imádjuk”.

A Destiny 2 - Lightfall 2023. február 28-tól érhető el PC-n, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en.

A Destiny 2 - Lightfall legjobb vonásai:

• Látványos kampány, remek új helyszínnel, felemás történettel;
• rengeteg új kraftolható fegyvert kaptunk;
• hosszú hetekre, hónapokra leköt minket ismét a játék;
• a Loadout rendszer behozatala remek ötlet volt;
• a Raid az elmúlt évek legszebb helyszínét szolgáltatja.

A Destiny 2 - Lightfall leggyengébb pontjai:

• A sztori egy fokkal gyengébb mint az előző DLC-ben;
• a Guardian Rank és vele együtt a Commendation/Dícséret rendszer teljesen felesleges;
• időnként technikai gondok konzolokon, amelyeket próbálnak frissítésekkel javítani több-kevesebb sikerrel;
• Nimbus, amikor megszólal.