Pozitív és negatív tapasztalatok
A sok ömlengés után térjünk rá a játék tulajdonságainak ismertetésére, előbb szokás szerint a pozitív tapasztalataimat írom le, majd következzenek a hibák is, mert sajnos azokból is akad pár. De kezdjük az erényekkel:
Akárki akármit is mond, számomra a Dead Island grafikája lenyűgöző. A napsütötte tengerpart, a homokot nyaldosó hullámok, pálmafák és az egész nyaralóhely kidolgozása abszolút hihető és hiteles, mintha tényleg egy létező luxusszállodában lennénk. Valódi élményt jelent felfedezni a szigetet, amit - hála a velünk együtt fejlődő ellenfeleknek -, még az is tetéz, hogy minden sarkon érezzük a ránk leselkedő veszélyt. A látótávolság szintén nagy, így egy magasabb helyszínről letekintve igazi trópusi panorámát csodálhatunk meg. Néhol egyenesen képeslapra illő látványban lehet részünk játék közben, és a legszebb az egészben, hogy pár szoba és mellékhelyiség kivételével nem érezzük azt, hogy itt már jártunk, - ha igen, akkor pedig nagy valószínűséggel voltunk is ott korábban.
Szintén dicséretet érdemel a sérülések lemodellezése, a zombikat gyakorlatilag miszlikbe tudjuk aprítani, egy élesebb szerszámmal felszerelkezve kezük-lábuk-fejük mind leválasztható testükről, ha megfelelő helyen találjuk el őket. Tompább tárgyaknál pedig a csontjaikat törhetjük szilánkokra, lesznek is olyan ellenfelek, akik ellen csak így küzdhetünk hatékonyan. Az ellenfelek meglehetős változatossága is piros pontot érdemel, nem csak ostoba, lassan felénk csoszogó élőhalottakkal fogunk találkozni, hanem olyanokkal is, akiknek legyőzéséhez már különféle fegyverekre és taktikára is szükségünk lesz. És ha már fegyverek: szintén jó pont, hogy a rengeteg kacatból tudunk magunknak brutális gyilokszerszámot kreálni, azt viszont, hogy a javítás miért kerül pénzbe, amikor mi magunk végezzük, komolyan nem értettem.
Maga a Chrome Engine 5 is szépen muzsikál még gyengébb gépeken is, amit szintén erényként lehet felhozni, főleg a töltési idők rövidsége miatt - azért autóval bejárni egy több négyzetmérföldnyi sziget útjait töltögetés és semmiből előtűnő tereptárgyak nélkül -, számomra ez igazi mestermunka. Ráadásul a helyszínként funkcionáló sziget a teljes játék területének csak töredékét tárja elénk. Miközben haladunk előre a történetben, több más helyszínre is eljutunk, melyek szintén ilyen részletesen kidolgozottak és nem kevésbé hatalmas mérettel rendelkeznek. Ráadásul rengeteg mellékküldetésről maradnak le azok, akik csak a főszálat követik, ezért érdemes néha picit körülnézni. A térképen alapból a főküldetés iránya van kijelölve, de szerencsére mi is aktívvá tehetjük akármelyik küldetésünket, valamint még egy lokátort is elhelyezhetünk a térképen, amihez szintén a legrövidebb utat mutatja a "radarunk", ami alkalmazkodik is, tehát úgy működik, mint egy modern GPS.
Szintén pozitívum a játék végigjátszási ideje, valamint a több választható karakter és gyűjthető achievementek miatti újrajátszhatóság. Első nekifutásra készüljetek egy jókora, nagyjából 30+ órát kitevő végigjátszásra, és ebben még nincs benne az összes mellékküldetés, valamint a teljes terület feltérképezése gyűjthető tárgyakért (háttértörténet ismertetők). A mellékküldetések változatosságára sem lehet panasz, igazi színt visznek unalmas gyilkolászással teli életünkbe, amikor egy ifjú hölgy plüssmackóját kell megkeresni, vagy amikor az egyik nő züllött férje keresésére küld minket, az pedig egy halom részeg nővel körbevéve azt kéri tőlünk, hogy hazudjuk azt élete párjának, hogy zombi lett belőle. Az RPG elemek alkalmazása szintén pluszpontokat érdemel, egyedül talán a túlságosan is hamar kopó fegyvereket és az elsősegély csomagok alacsony számát és hatékonyságát lehetne felróni ennek hátrányul.
Ami viszont leginkább megfogott, az a játék hangulata. A Dead Island egy felettébb szórakoztató kalandot kínál, ami annyira leköti a játékost, hogy észre sem vesszük, ahogy repülnek az órák, miközben bámulunk a monitorra. És bár néhol akadnak benne hibák, egyrészt a Techland folyamatosan adja ki hozzá a javításokat, másrészt egy ekkora mérettel és ilyen kidolgozással rendelkező program esetén picit elnézőbbeknek kell lennünk a készítőkkel szemben. Ahogyan az egyik oldal szerkesztője is fogalmazott: "Ha a játék helyszíneit külön-külön kiadták volna teljes játékként, akkor is megállnák a helyüket." Ebben egyetértünk, ráadásul utoljára a Witcher 2 végigjátszása közben fogott el az a szerepjátékosokat mostanában sajnos egyre ritkábban érzett késztetés, hogy "Na, még ezt a küldetést megcsinálom..." Szerintem ez mindent elmond a játékról.
Most pedig térjünk rá a negatívumokra, hiszen sajnos azokból is akad pár. Azonban, mint fentebb is említettem, ezek olvasása közben vegyük azt is figyelembe, hogy a bejárható terület nagysága és kidolgozottsága miatt szinte elképzelhetetlen, hogy itt-ott ne legyenek benne hibák. Szerintem pont ez a komplexitás az oka annak, hogy ezek a hiányosságok benne maradtak ebben az amúgy kiváló játékban. Vegyük akkor most azokat, amik nekem szemet szúrtak, miközben játszottam a Dead Island-el:
Akármilyen szép is a játék grafikája, elég sűrűn látni ütközési hibákat, azaz a szélben lengedező pálmafák levelei átlógnak a falakon és egyéb objektumokon. Ráadásul szűk helyeken hajlamos beragadni a karakterünk, például csak hosszas ugrálás után tudtam kikászálódni az egyik bódé mellől, mert amikor felvettem a bent lévő pénztárcát, visszafordulás közben "átmentem" a falon és beszorultam a bódé és a mellette lévő kőtömb közé - vissza már nem tudtam "átmenni".
A játékmenetben is akadnak apró optimalizálatlanságok. Néhol egyszerűen túl sok a zombi, az egész játék átmegy hack & slash akcióba, ami még önmagában nem is lenne akkora probléma, azonban a rendkívüli módon roncsolódó fegyvereinkkel ilyenkor picit megizzadhatunk (Hát még utána, amikor látjuk, mennyibe kerül azok javítása). Szerencsére a környezeti elemeket is hozzávagdoshatjuk az élőhalottakhoz, dobozokat, gáztartályt, utóbbiakat fegyverünk eldobásával még fel is lehet robbantani, hatalmas pusztítást végezve a "férgesek" között.
Szintén negatívumként értékelem, hogy halálunk esetén több(száz) dollár levonásért cserében indulhatunk el ismét a legutolsó ellenőrzőponttól. Miután ez gyakran sokkal előrébbre esik, így igazán elég lett volna büntetésnek az is, ha szimplán csak elölről kell kezdenünk az adott részt. De hogy még az innen-onnan nagy nehezen összekapart pénzünket is elveszik, nem szép dolog, pláne annak fényében, hogy rengeteg ropogós bankóra lesz szükségünk játék közben. Szerencsére megfelelő taktikával minimalizálható ennek esélye, de akkor is bosszantó.
A karakterek animációja - sajátunkat is beleértve - néhol egészen komikusan hat, ráadásul a szájmozgás sincs minden esetben szinkronban a szöveggel. Az átvezetők során - hiába, hogy egyedül játszottam - néha összekeverednek a játszható karakterek (Habár lehet hogy csak azért szerepelnek együtt, hogy ne kelljen minden videót négyféle változatban felvenni, így ezt nem rónám fel kimondottan hibának, inkább csak észrevétel részemről). Hangok terén felemás a helyzet, előbb a pozitívumokat sorolom: a háttérhangok, mint például a tenger morajlása, sirályok hangjai és a pálmafák leveleinek susogása tényleg rendben van. A zombik hörgései, valamint a fegyverek, robbanások és egyéb hangeffektek is hangulatosak, de vannak benne hibák is, melyet alább találtok összefoglalva.
A játék zenéje szintén nem fogható fel korszakalkotónak, néhol egyenesen irritáló is volt számomra. Az egyéb hangeffektek viszont rendben vannak, egyedül talán a vezethető gépjárművek motorhangja tűnt picit komikusnak. A szinkronszínészek is néhol picit rájátszottak, a küldetéseket adó és megmentendő túlélők talán a kelleténél jobban sipákoltak, ráadásul az ismételhető küldetéseknél - amikor vizet, alkoholt vagy kaját kell gyűjtenünk és azokat némi pénzért és XP-ért leadogatni - unalmas vagy tízszer végighallgatni ugyanazt a hálálkodást, ahelyett, hogy egyszerre elvenné, amennyit akarunk neki adni, annyival több jutalmat adna, egyszer megköszöni és kész.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
