Nagyok nyomait követve

A Dakar Desert Rally karrier módján érződik, hogy kortárs, élvonalbeli játékokból vették az ötleteket – de ez nem baj, ha az így összerakott rendszer működik, márpedig itt teljesen jó. A versenyek (ralik) több szakaszból állnak, ezeken tapasztalati pontokat (XP) és Dakar Pontokat (DP) kapunk, amik itt a virtuális pénzt jelentik. A győzelem jó, de nem kötelező – a szintlépésekkel újabb versenyek, a garázsban pedig újabb férőhelyek nyílnak meg, míg a pénzből új járműveket vásárolhatunk. Bár a játék achievement rendszere igyekszik ösztönözni minden járgány „összegyűjtését”, valójában nincs közöttük túl nagy különbség. Ha géposztályonként van egy kedvelt járművünk, az már elég a karrierhez. Sőt, igazából egyetlen jármű is elég, mert minden verseny teljesíthető minden kategóriában. Ha egy ralit mind az öt osztályban sikerül megnyerni, akkor egy Ultimate jutalom vár, általában valamilyen klasszikus, legendás Dakar jármű képében.

Járműből pedig nincs hiány, és ilyen látvány mellett már az is szórakoztató, ha a boltban nézegetjük őket, vagy elvisszük némelyiket egy tesztvezetésre. Merthogy tesztpálya is van, ahol gombnyomásra még az időjárást is megváltoztathatjuk. A garázsban kinyithatjuk az ajtókat, felpörgethetjük a motort (khm… DakarVista?), szóval itt tényleg sok minden a gyönyörű, színes versenygépek körül forog.

Az élmény aztán a terepen sem csillapodik, sőt. Ha a körítés a „Forza”, akkor az akció a „Motorstorm”, mintha a fejlesztők annak a sorozatnak az emlékezetes CG trailereit akarták volna átültetni egy valódi játékba. Az egymás mellett száguldó, gyakran eltérő kategóriájú versenyzők látványa, ahogy az autók, kamionok nyomják fel a homokot, és nagy sebességgel bukdácsolnak, a rengeteg por-, homok- és ki tudja, milyen effekt, az ütközéseknél szétszóródó törmelék, az akár levegőben pörgő-forgó roncsok látványa… Kutatok az emlékeimben, de ilyen még tényleg nem volt, főleg nem egy Dakar játékban, és főleg nem ilyen minőségben. A hihetetlenül látványos bevilágítás, a részletes textúrák és pályaelemek, a dinamikus keréknyomok, az elmúlt sok-sok év leglátványosabb időjárási effektusai tényleg meglepő összhatást keltenek, mert ilyet csak a legnagyobbaktól szoktunk látni.

A rendkívül hosszú szakaszokon brutális sérülésmodell is dolgozik, ami valóban nem kímél senkit és semmit. Ajtók és komplett karosszéria elemek szakadnak le, kerekek törnek ki, fényszórók mennek tönkre. Ez ki sem kapcsolható funkció, így bármelyik módban is játsszunk, nagyon óvatosan kell száguldozni a sziklák és gigászi dűnék között.

Módok? Igen: a karrerben háromféle mód közül lehet választani, amelyek a „nehézségi szinteket” hivatottak pótolni. Sport módban a játék mutatja az ellenőrzőpontokat, illetve ezeken áthaladva segít megtalálni az irányt a következőig. Itt a mezőnnyel együtt rajtolunk, így bár tájékozódni könnyebb, a gépi ellenfelek még sok gondot fognak okozni… A Professional módban mindez már nincs. Nem látni az ellenőrzőpontokat, és egyedül indulunk az óra ellen, kizárólag az itinerre, és a navigátor meglehetősen pontatlan és idegesítő szövegére támaszkodhatunk, hogy tényleg ott haladjunk el, ahol kell. Végül a 25. szinten megnyílik a Simulation mód, ahol nincs automatikus mentés, se újraindítási lehetőség, és az ellenfelek is itt a leggyorsabbak. Senki nem mondta, hogy a sivatagi élet egyszerű…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!