Fantasy-ből a jövőbe

Minden évben rengeteg videójáték jelenik meg és talán még több újat jelentenek be, ezek közül pedig időnként akad egy-egy olyan csapat, amely már attól kiemelt figyelmet kap, ha egyáltalán leleplezik a tényt, hogy új programot fejlesztenek. Az elmúlt évtizedben olyan csapatokat sorolhattunk ide, mint például a Rockstar Games, a Naughty Dog, a Blizzard (bár ők az utóbbi években sokat vesztettek fényükből), vagy a CD Projekt RED. Utóbbi népszerűsége annak köszönhető, hogy a The Witcher sorozatukkal, de leginkább a trilógia 2015-ben megjelent harmadik felvonásával olyan magasra tették azt a bizonyos lécet, hogy mindenki kiemelt figyelemmel kísérte a Cyberpunk 2077-et, amely hivatalosan 2013-ban lett bejelentve egy rövid, de hangulatos trailer kíséretében.

Az ezt követő években aztán lengyel barátaink a The Witcher 3-on és azok kiegészítőin dolgoztak, majd 2018-ban azon a remek E3-on végre megkaptuk az új játékuk első komolyabb trailerét és vele együtt felrobbant az internet. Valahol talán itt kezdett a hype meredek növekedése, ugyanis sokan a cég korábbi játékára visszagondolva azt várták, hogy minden eddiginél grandiózusabb, összetettebb és felejthetetlen program kerül ki a CD Projekt RED kezei közül. Az elkövetkező hosszú hónapok várakozása szinte már őrjítő volt, főleg azok után, hogy 2019-ben egy újabb bombát dobtak le nekünk az E3-on, ugyanis megjelent Keanu Reeves is, aki bejelentette, hogy bizony ő is szerepelni fog a sokak által várt alkotásban. Mondani sem kell, ezzel még nagyobb hírverést kapott a projekt, amely a színész végső leleplezése szerint idén tavasszal jelent volna meg. Végül ez azonban elmaradt és bár sokunknak nem tetszett a halasztás, de úgy voltunk vele, hogy ezzel csak még jobb lesz majd a végeredmény. Aztán eljött szeptember, a csapat ismét jelentkezett azzal a bizonyos idegesítő sárga hátteres bejelentéssel, miszerint novemberig kell már csak várnunk, mindeközben a nagyvilágban zajló események és egyéb okok miatt megint csúszásról érkezett a hír, de “szerencsére” ez volt az utolsó.

Végül eljött az a bizonyos december 10. a Cyberpunk 2077 pedig megjelent PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Mi utóbbi kiadással játszottunk egy Xbox Series X-en, amelyen ugyanúgy az előző generációs verzió futott, a nextgen frissítés ugyanis valamikor 2021-ben jelenik meg, de utóbbihoz egyelőre pontos dátumot nem kaptunk.

Night City sosem alszik

A játék indítása után egyelőre nem vethetjük bele magunkat azonnal a programban, ugyanis vár ránk egy kifejezetten részletesre sikeredett karakter generáló, ahol megadhatjuk, hogy női, vagy férfi főhőst szeretnénk indítani, majd egy eléggé mélyreható rendszert használva alakíthatjuk ki karakterünk a személyes igényeink szerint. Ha erre nincs kedvünk, vagy időnk, akkor kiválaszthatjuk a korábbi előzetesekben is látott, a fejlesztők előre megkreált alanyait (Fontos: hogy bárhogy döntünk, a végigjátszás során nincs lehetőségünk a kinézetünket megváltoztatni), vagy akár egy véletlenszerű főhőssel is nekivághatunk a történetnek. (persze előtte még némi skill elosztás is vár ránk) Mindezek után kiválaszthatjuk, hogy milyen eredet sztorit/életútat szeretnénk, ehhez pedig három lehetőségünk lesz. Attól függően, hogy mire esik a választásunk, kezdhetünk a pusztában a városon kívül Nomádként, vagy Utcakölyökként beleugorhatunk a helyi bandák világába, miután hosszú ideig távol voltunk, de akár Céges alkalmazottként is elkezdhetjük a sztorit, viszont bármilyen döntést is hozunk, nagyjából a durván 1 órás egyedi küldetésünk után, ugyanazok a küldetések várnak ránk.

Kicsit csalóka lehet a választás, hiszen bár a fejlesztők ígérete szerint egyedi döntéseinknek hála más-más dolgok várnak ránk a későbbiekben, mi azt vettük észre, hogy ez lényegében kimerül abban, hogy bizonyos beszélgetésekben kapunk egy vagy két plusz válasz lehetőséget, amely kicsit más irányba is elviheti az adott személlyel a kommunikációt. A játék története szerint miután egy barátunkhoz csatlakoztunk, egy olyan meló elvégzése lesz a feladatunk, amelynek végkifejlete nem éppen úgy alakul, ahogy azt szerettük volna és végül egy mondhatni lehetetlen szituációba keveredünk, amelyből első ránézésre nem- vagy csak nagyon nehezen tudunk kikeveredni. Innentől rajtunk áll, hogy mivel szeretnénk foglalkozni, visszük-e tovább a fő sztorit, vagy úgy döntünk, hogy fogjuk magunkat és felfedezzük Night City-t és nyakunkba vesszük a ránk váró mellék küldetéseket. Míg a fő szál nagyjából 20 óra alatt teljesíthető, addig a mellék melókkal, a külön történeti szálakkal és egyéb extrákkal ez az idő akár 60-100 óra is lehet, függően attól, mennyire tudunk elveszni a ránk váró feladatokban.

Érdemes a fő szálat egyébként addig elvinni, amíg “csatlakozik hozzánk” Johnny Silverhand, neki ugyanis szinte minden mellékes melónkhoz van egy-két beszólása, amely hosszú idő után megmosolyogtathat minket. Nem úgy mint maga a karakter, aki kezdetben egy kifejezetten idegesítő, mondhatni zavar tényező a számunkra, de nem tudunk megszabadulni tőle idő előtt, így a későbbiekben már megszokjuk, sőt mondhatni barátként is “tekinthetünk” rá. A szereplőt ugyebár Keanu Reeves alakításában láthatjuk, aki nem csak a fizimiskáját, de hangját is adta a szerephez, ezzel sokaknak extra örömet szerezve. Sokat gondolkoztunk azon, hogy lehetne a játékot jellemezni a küldetéseinket figyelembe véve, ugyanis kifejezetten szélsőséges dolgok történnek a játékban. Egy részről ott vannak a rém unalmas rendőri munkák, ahol lényegében egy adott csoporttal kell végezni, esetleg a végén felvenni egy csomagot, nagy ritkán pedig utóbbit egy leadó pontba elvinni. Akadnak ehhez hasonló feladataink, miközben mellette olyan fantasztikus mellék missziókra számíthatunk, amelyek nem is tudom miért nem a fő szálhoz tartoznak. Persze ezek kihatással lehetnek a befejezéseinkre (Pl.: Panam szál, vagy a Takemura küldetés), de technikailag nem kell ezeket teljesíteni, viszont nagy hiba őket kihagyni.

Aztán ott vannak, az olyan kisebb “melók” is, amelyek leginkább csak kibővítik a játék világát (azon túl, hogy pénzt és hírnevet kapunk értük), de mégis örömmel teljesítjük őket. Akadtak olyan misszióink, amellyel miután végeztünk, 7-8 órával később ismét találkoztunk az adott személlyel, aki felismert minket, de más feladat elvégzésével is kihatásunk volt egy-egy azt követő balhénkra. Mivel akció-szerepjátékról beszélhetünk, nem mehetünk el az mellett, hogy bizony itt is kapunk egy skill rendszert, amely elsőre talán kicsit soknak tűnik, de nem kell megijedni tőle. A melóink, küldetéseink teljesítéséért kaputt pontokat saját kényünk kedvünk szerint oszthatjuk el, attól függően, hogy milyen stílusban szeretnénk tovább haladni. Lehetőségünk van arra, hogy profi hackerként szinte mindent és mindenkit távolról feltörve semlegesítsünk, ajtókat nyissunk ki, de profil mesterlövésszé is képezhetjük magunkat, nem is beszélve a puszta kezes harcról, vagy a különböző pengék, kardok használatáról.

A határ a csillagos ég, minden azon múlik, milyen játék stílust preferálunk. Fegyvereink egy részét az általunk legyőzöttektől szerezhetjük be (Egyszerre három lehet nálunk), de egy idő után már saját magunk is készíthetünk, már amennyiben a megfelelő nyersanyag mennyiségünk megvan hozzá. Mivel Night City kifejezetten hatalmas, így a gyorsutazás mellett (amelyeknek a termináljait nekünk kell felfedezni úgy, hogy azok mellett elhajtunk) különböző járművekhez is hozzá juthatunk, azonban ha mindet meg akarjuk venni (sajnos saját garázsunk nincs, így az ellopott verdákat elveszítjük egy idő után) bizony mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.

Keserű dolgok

Nézzünk rá egy kicsit a Cyberpunk 2077 technikai oldalára. Anno a CD Projekt RED egy élő, lélegző, minden ízében különleges városként beszélt Night City-ről és ezt nagyjából sikerült is megvalósítaniuk. De csak részben sajnos. A hangulat remek, első ránézésre úgy látszik, mintha tényleg odatették magukat a fejlesztők, de csak amíg kicsit közelebbről nem vizsgáljuk meg a körülöttünk történő dolgokat. A megjelenés előtt kiszivárgott anyagok után sokan az miatt aggódtak, hogy kevés ember lesz az utcán, ez szerencsére nem így történt, viszont ha közelebbről megvizsgáljuk őket, bizony nagyon hamar észrevesszük, hogy alig néhány karakter lett lemodellezve, pár sarokkal odébb máris belefuthatunk a korábbi személy “ikertestvérébe”. Arról nem is beszélve, hogy a mesterséges intelligencia sokszor nem úgy viselkedik ahogy azt elvárná az ember.

Volt, hogy egy kocsit keresztbe tettünk az úton az egyik sávban és csak néztünk, hogy egy idő után már több száz méteres sor alakult ki, mert a jármű kikerülése már meghaladta a gép tudományát. De ugyanez elmondható számos küldetésnél is, amikor méterekkel az adott célszemély mellett végzünk a társával, az még csak észre sem veszi, hogy mi történik mellette, csak a beprogramozott rutint hajtja végre, jobb esetben ha már konfrontrációba keveredtünk sokukkal, akkor megtámad minket. A játék zenéiről és hangjairől csak pozitívan tudunk beszélni, az elérhető rádiók és a rengeteg stílust felvonultató zenék mind hatalmas hangulatbombák voltak és hozzátettek ahhoz, hogy elmerüljünk Night City-ben. Ehhez kellene extraként azt mondani, hogy grafikailag is remek alkotást kaptunk, de itt sajnos nem hazudhatunk. Míg a PC-s verzió többé-kevésbe ilyen téren is remekül szerepel, addig a konzolos kiadások, legfőképp az Xbox One és PlayStation 4 verziók ha nem is siralmasan festenek, de nem ilyen végeredményre számítottunk, amikor a CD Projekt RED azt állította, hogy előző generációs gépeken is jól fut a program.

Az egy dolog, hogy számos hiba, fagyás és egyéb gondok merülnek ezekkel a gépekkel, plusz sokszor előfordul, hogy bizonyos textúrák nem töltődnek be, vagy szimplán csak leesünk a pályáról, a kocsi lebeg a föld felett, vagy be van esve a föld alá félig, de olyanról is hallottunk már több embertől, hogy bizonyos küldetések nem teljesíthetőek és csak egy korábbi mentés visszatöltése után lehetett ezeket befejezni. Persze a csapat a megjelenés óta próbálgatja ezeket javítani frissítésekkel, de sajnos ez már eső után köpönyeg, arról nem is beszélve, hogy hetek, hónapok kellenek még ahhoz, hogy tisztességesen fusson a játék. Xbox Series X-en és PlayStation 5-ön egy fokkal jobb a helyzet (már csak a 60FPS mód miatt is), de rengeteg visszajelzést hallottunk, hogy ezeken is akadnak furcsaságok, sőt akár játék összeomlások is. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy a Sony levette a játékot a PlayStation Store-ból és a Microsofttal együtt visszafizeti a pénzt azoknak, akik erre igényt tartanak (PC-n is elérhető ez) Nem hittem volna, hogy korábban ezt mondom, de talán jobb lett volna, még néhány hónapos halasztás a programmal és azt kiadni már egyből a nextgen frissítéssel, így ugyanis csak az utólagos tűzoltást láthatjuk a fejlesztők részéről.

A Cyberpunk 2077 egy remek alkotás, de jelenlegi formájában elmondható róla, hogy ha nem PC-re tervezitek megvásárolni, akkor érdemes még várni vele néhány hónapot, hátha addig a meglévő hibákat kijavítva egy kicsit élvezetesebb programhoz juthattok hozzá.

A Cyberpunk 2077 december 10-én jelent meg PC-re (Steam, GOG, Humble, Epic), Google Stadia-ra, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, mi utóbbi verzióval játszottunk.

Pro:

• Cyberpunk hangulat,
• Night City hatalmas,
• remek fő küldetés,
• a kiemelt mellék sztorik fantasztikusak,
• 5+2 befejezés a választásainktól függően,
• Johnny Silverhand remek karakter,
• magyar feliratozás.

Kontra:

• Egy idő után unalmas és önismétlő mellék munkák,
• problémás mesterséges intelligencia,
• a konzolos verziók technikailag rengeteg problémával küzdenek,
• saját garázs hiánya,
• néhol suta harcrendszer.

70

oriic