Cyberpunk 2077 beszámoló

A CD Projekt RED többszöri halasztás után végre elhozta nekünk az elmúlt év legjobban várt alkotását, amely sajnos nem igazán olyan lett, mint amire sokan számítottak, de ez nem jelenti azt, hogy egy rossz játék lenne.

Night City sosem alszik

A játék indítása után egyelőre nem vethetjük bele magunkat azonnal a programban, ugyanis vár ránk egy kifejezetten részletesre sikeredett karakter generáló, ahol megadhatjuk, hogy női, vagy férfi főhőst szeretnénk indítani, majd egy eléggé mélyreható rendszert használva alakíthatjuk ki karakterünk a személyes igényeink szerint. Ha erre nincs kedvünk, vagy időnk, akkor kiválaszthatjuk a korábbi előzetesekben is látott, a fejlesztők előre megkreált alanyait (Fontos: hogy bárhogy döntünk, a végigjátszás során nincs lehetőségünk a kinézetünket megváltoztatni), vagy akár egy véletlenszerű főhőssel is nekivághatunk a történetnek. (persze előtte még némi skill elosztás is vár ránk) Mindezek után kiválaszthatjuk, hogy milyen eredet sztorit/életútat szeretnénk, ehhez pedig három lehetőségünk lesz. Attól függően, hogy mire esik a választásunk, kezdhetünk a pusztában a városon kívül Nomádként, vagy Utcakölyökként beleugorhatunk a helyi bandák világába, miután hosszú ideig távol voltunk, de akár Céges alkalmazottként is elkezdhetjük a sztorit, viszont bármilyen döntést is hozunk, nagyjából a durván 1 órás egyedi küldetésünk után, ugyanazok a küldetések várnak ránk.

Kicsit csalóka lehet a választás, hiszen bár a fejlesztők ígérete szerint egyedi döntéseinknek hála más-más dolgok várnak ránk a későbbiekben, mi azt vettük észre, hogy ez lényegében kimerül abban, hogy bizonyos beszélgetésekben kapunk egy vagy két plusz válasz lehetőséget, amely kicsit más irányba is elviheti az adott személlyel a kommunikációt. A játék története szerint miután egy barátunkhoz csatlakoztunk, egy olyan meló elvégzése lesz a feladatunk, amelynek végkifejlete nem éppen úgy alakul, ahogy azt szerettük volna és végül egy mondhatni lehetetlen szituációba keveredünk, amelyből első ránézésre nem- vagy csak nagyon nehezen tudunk kikeveredni. Innentől rajtunk áll, hogy mivel szeretnénk foglalkozni, visszük-e tovább a fő sztorit, vagy úgy döntünk, hogy fogjuk magunkat és felfedezzük Night City-t és nyakunkba vesszük a ránk váró mellék küldetéseket. Míg a fő szál nagyjából 20 óra alatt teljesíthető, addig a mellék melókkal, a külön történeti szálakkal és egyéb extrákkal ez az idő akár 60-100 óra is lehet, függően attól, mennyire tudunk elveszni a ránk váró feladatokban.

Érdemes a fő szálat egyébként addig elvinni, amíg “csatlakozik hozzánk” Johnny Silverhand, neki ugyanis szinte minden mellékes melónkhoz van egy-két beszólása, amely hosszú idő után megmosolyogtathat minket. Nem úgy mint maga a karakter, aki kezdetben egy kifejezetten idegesítő, mondhatni zavar tényező a számunkra, de nem tudunk megszabadulni tőle idő előtt, így a későbbiekben már megszokjuk, sőt mondhatni barátként is “tekinthetünk” rá. A szereplőt ugyebár Keanu Reeves alakításában láthatjuk, aki nem csak a fizimiskáját, de hangját is adta a szerephez, ezzel sokaknak extra örömet szerezve. Sokat gondolkoztunk azon, hogy lehetne a játékot jellemezni a küldetéseinket figyelembe véve, ugyanis kifejezetten szélsőséges dolgok történnek a játékban. Egy részről ott vannak a rém unalmas rendőri munkák, ahol lényegében egy adott csoporttal kell végezni, esetleg a végén felvenni egy csomagot, nagy ritkán pedig utóbbit egy leadó pontba elvinni. Akadnak ehhez hasonló feladataink, miközben mellette olyan fantasztikus mellék missziókra számíthatunk, amelyek nem is tudom miért nem a fő szálhoz tartoznak. Persze ezek kihatással lehetnek a befejezéseinkre (Pl.: Panam szál, vagy a Takemura küldetés), de technikailag nem kell ezeket teljesíteni, viszont nagy hiba őket kihagyni.

Aztán ott vannak, az olyan kisebb “melók” is, amelyek leginkább csak kibővítik a játék világát (azon túl, hogy pénzt és hírnevet kapunk értük), de mégis örömmel teljesítjük őket. Akadtak olyan misszióink, amellyel miután végeztünk, 7-8 órával később ismét találkoztunk az adott személlyel, aki felismert minket, de más feladat elvégzésével is kihatásunk volt egy-egy azt követő balhénkra. Mivel akció-szerepjátékról beszélhetünk, nem mehetünk el az mellett, hogy bizony itt is kapunk egy skill rendszert, amely elsőre talán kicsit soknak tűnik, de nem kell megijedni tőle. A melóink, küldetéseink teljesítéséért kaputt pontokat saját kényünk kedvünk szerint oszthatjuk el, attól függően, hogy milyen stílusban szeretnénk tovább haladni. Lehetőségünk van arra, hogy profi hackerként szinte mindent és mindenkit távolról feltörve semlegesítsünk, ajtókat nyissunk ki, de profil mesterlövésszé is képezhetjük magunkat, nem is beszélve a puszta kezes harcról, vagy a különböző pengék, kardok használatáról.

A határ a csillagos ég, minden azon múlik, milyen játék stílust preferálunk. Fegyvereink egy részét az általunk legyőzöttektől szerezhetjük be (Egyszerre három lehet nálunk), de egy idő után már saját magunk is készíthetünk, már amennyiben a megfelelő nyersanyag mennyiségünk megvan hozzá. Mivel Night City kifejezetten hatalmas, így a gyorsutazás mellett (amelyeknek a termináljait nekünk kell felfedezni úgy, hogy azok mellett elhajtunk) különböző járművekhez is hozzá juthatunk, azonban ha mindet meg akarjuk venni (sajnos saját garázsunk nincs, így az ellopott verdákat elveszítjük egy idő után) bizony mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt