Birdie

A Really Bad Chess megmutatta, hogy bőven van még lehetőség a sakkjátékokban. Az Inscryption kiválóan illusztrálta, hogy a pakliépítős kártyajátékokba igenis lehet újabb forradalmat hozni. A Pac-Man Championship Edition és a Space Invaders Infinity Gene bizonyították, hogy több évtizedes játékmatuzsálemekbe is új életet lehelhet néhány kreatív designer. A Cursed to Golf is valami ilyen megközelítéssel készülhetett: a fejlesztők vették a golf mindenki által ismert alapjait, és azokat teljesen átértelmezték. Igen, itt is válogatunk az ütők közt, mérgelődünk, amikor homokágyba pottyan a labda, és ünneplünk, amikor egy trükkös manőver hatására már az első ütéssel sikerül a lyukba találni – mégis, a Cursed to Golf radikálisan különbözik minden eddigi golfjátéktól.

Vegyük például a történetet – a szokásosan unalmas karriermód és szponzorhajszolás helyett itt rögtön a csúcson kezdünk: hetyke hősünk egy nagy bajnokság utolsó körének utolsó ütéséhez készül, amikor az égiek (földiek?) úgy döntenek, hogy ennyi épp elég volt a sikerekből. Versenyzőnket brutális villámcsapás éri, és mire szénfeketére égett teste földet ér, szelleme már egy szinttel lejjebb landol. Igen, jobb sorsra méltó karakterünk a golfpurgatóriumba kerül, ahol a skótszoknyás helytartó rögvest közli is a rossz hírt: amíg nem teljesítjük szörnyű kihívását, vagyis az alvilág 18 lyukas golfpályáját egyetlen nekifutással, addig bizony nem is térhetünk vissza. Itt derül csak ki, hogy a Cursed to Golf egy roguelike golfjáték: ha egy nekifutás során bármikor kudarcot vallunk, a játék visszadob minket a nullára. Maga az ütés ismerős a régmúlt golfjátékaiból: két mércén összesen három kattintással szabályozható a lendítés ereje, illetve a labda iránya – repülés közben pedig további csavarást is a labdára nyomhatunk.

Természetesen nem ez az egyetlen változtatás a tévében is látott golfhoz képest, hiszen itt a pályák sokkal inkább hasonlítanak egy platformjáték veszélyekkel teli szintjeire, mint egy nyugodt, már egy hangosabb krákogást is csitítással meg haragos nézésekkel büntető, igazi golfpályára. Az első zóna homokszigetei és a vizesárkai még annyira nem veszélyesek, bár a TNT-s dobozokból épített blokádok azért viszonylag témaidegennek tűnnek. A későbbiekben azonban mozgó platformok, teleportkapuk, golyóevő növények, tüskefalak, alagutak és lángoló csapdák is lesnek majd ránk; de maguk a pályák is egyre szűkebbé és labirintusszerűbbé válnak.

[+]

A csapdák pedig veszélyesek, hiszen minden szintet úgy kezdünk, hogy csak öt ütésünk van, pedig a pályák nem par5-ösök – ezen a számon ezüst és arany szobrocskák megütésével, illetve kártyákkal ugyan lehet növelni, de amíg igazán bele nem jövünk a Cursed to Golf fizikájába és trükkjeibe, addig ez borzasztó kevés lesz. Amíg teljesen bele nem jövünk a manőverezésbe, a legtöbb lyuk 20-30 ütést fog igényelni, amire persze csak akkor lesz esély, ha minden szobrocskát megkeresünk és összetörünk a pályán – és ez még egy lapáttal rátesz a helyenként amúgy is brutális kihívási szintre. És ahogy mondtam, a Cursed to Golf kudarc esetén visszalök minket az első lyukhoz…

Bogey

Bár sokáig azt hittem, hogy a pályákat véletlenszerűen generálja a játék, valójában mindegyik kézzel megtervezett helyszín. A fejlesztők 70-nél is több golfpályát készítettek, és ezeket variálja a játék minden nekifutáskor. Némelyik helyszín borzasztó nagy – többszintes, több irányba kiterjedő alagútrendszerek ezek, nem egyszer több zászlóval is rajtuk. És itt jelenik meg a játék messze legnagyobb problémája: olyan elképesztően pici az egyszerre mutatott játéktér (a kizoomolt nézet mellett is!), hogy az komolyan betesz a játékélménynek. Még a legegyszerűbb, a legelőször megkapott pályákon is állandóan, szinte minden lendítés előtt át kell kapcsolni a tájékozódási nézetre – már az rengeteget segített volna a játékon, ha ez automatikus, és az egérrel vagy analóg karral bármikor lehetne nézelődni. Az ütések legalább 80%-a a képernyőn kívülre megy; könnyen elképzelhető, hogy ez milyen hatással van a precíz célzásra…

[+]

A Cursed to Golf ezt a hatalmas problémát véleményem szerint egyáltalán nem tudja megoldani, de legalább a fejlesztők a játékmenetet próbálták érdekesebbé és dinamikusabbá tenni. Ennek eszközei elsősorban a kártyák, amelyekből minden kör elején kapunk néhányat, de a Slay the Spire módjára elágazó térképen található boltokban is tudunk ezekből venni. Eleinte csak kevéssé izgalmasakat kapunk, például azokat, amelyek ütésszámunkat növelik, vagy mondjuk felrobbantják a TNT-t – de a későbbi variációk teljesen átalakítják majd a játékmenetet.

[+]

Van olyan kártya (több is), amelyeket elsütve a megütött labda felett átvehetjük a manuális irányítást, mintha egy távirányítós rakétát kontrollálnánk. Egyes kártyák lehetővé teszik, hogy a labda átfúrja magát falakon, hogy jéggömböccé válva befagyassza a legnagyobb tavakat is, vagy éppenséggel lehetővé teszik a labda repülésének megfordítását. A kedvencem az, amellyel a megütött labda a levegőben három darabra törhető, és mi választhatunk, hogy landolás után melyik szilánktól akarjuk folytatni a játékot.

Ezeken felül is akad még néhány jó ötlet a Cursed to Golfban (például a főellenfelek, akiket szobrok eltalálásával lehet sebezni), plusz kifejezetten jól is néz ki, de én így is nehezen tudtam rávenni magam, hogy újabb és újabb próbálkozást tegyek a pokoli golfbajnoksággal. A lomha, végtelenszer megismételt animációk még felgyorsítva is elszívják az ember életerejét, és egy idő után már kifejezetten dühített, hogy szinte minden egyes ütés előtt ki kell váltanom egy külön nézetbe, hogy be tudjam tájolni, hogy hova is kellene célozni. Miért nem lehet alapból kizoomolni egy ilyen játékban?! Persze rengeteg idő befektetésével ki lehet tanulni a pályákat, és sok-sok gyakorlással, no meg a legjobb kártyákat tömegesen használva a legtöbb helyen elérhető a legendás hole-in-one is – de meg kell vallanom, ezúttal még a kísérlethez sem volt türelmem. A Cursed to Golf elsősorban nem a golfozni vágyóknak készült, hanem azoknak, akik végtelen türelemmel bírnak, és imádják, ha egy roguelike kínozza őket.

A Cursed to Golf PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, illetve Xbox-konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Platformjátéknak látszó, magát golfjátéknak álcázó roguelike, amit karakterfejlődés és felszerelésünk javítása helyett a játékmenetbe alaposan beleszóló varázskártyák tesznek változatosabbá. Parádésan néz ki, és elsőre minden a helyén is van, de számomra irritálóan lassúnak és nehéznek bizonyult. A legnagyobb gond azonban az, hogy egyszerre a pálya parányi részét látjuk csak be – ha szeretnénk megnézni, hogy labdánkat hová kellene lőni, minden egyes alkalommal külön nézőpontot kell aktiválni.

A Cursed to Golf legjobb pontjai:

• A kártyákat élmény használni;
• nincsenek randomgenerált pályák;
• kifejezetten szemrevaló.

A Cursed to Golf leggyengébb részei:

• Nem lehet rendesen kizoomolni;
• nagyon lomha egy újrajátszásra épülő játékhoz képest;
• mazochistáknak valóan nehéz.

Bényi László