Bogey

Bár sokáig azt hittem, hogy a pályákat véletlenszerűen generálja a játék, valójában mindegyik kézzel megtervezett helyszín. A fejlesztők 70-nél is több golfpályát készítettek, és ezeket variálja a játék minden nekifutáskor. Némelyik helyszín borzasztó nagy – többszintes, több irányba kiterjedő alagútrendszerek ezek, nem egyszer több zászlóval is rajtuk. És itt jelenik meg a játék messze legnagyobb problémája: olyan elképesztően pici az egyszerre mutatott játéktér (a kizoomolt nézet mellett is!), hogy az komolyan betesz a játékélménynek. Még a legegyszerűbb, a legelőször megkapott pályákon is állandóan, szinte minden lendítés előtt át kell kapcsolni a tájékozódási nézetre – már az rengeteget segített volna a játékon, ha ez automatikus, és az egérrel vagy analóg karral bármikor lehetne nézelődni. Az ütések legalább 80%-a a képernyőn kívülre megy; könnyen elképzelhető, hogy ez milyen hatással van a precíz célzásra…

[+]

A Cursed to Golf ezt a hatalmas problémát véleményem szerint egyáltalán nem tudja megoldani, de legalább a fejlesztők a játékmenetet próbálták érdekesebbé és dinamikusabbá tenni. Ennek eszközei elsősorban a kártyák, amelyekből minden kör elején kapunk néhányat, de a Slay the Spire módjára elágazó térképen található boltokban is tudunk ezekből venni. Eleinte csak kevéssé izgalmasakat kapunk, például azokat, amelyek ütésszámunkat növelik, vagy mondjuk felrobbantják a TNT-t – de a későbbi variációk teljesen átalakítják majd a játékmenetet.

[+]

Van olyan kártya (több is), amelyeket elsütve a megütött labda felett átvehetjük a manuális irányítást, mintha egy távirányítós rakétát kontrollálnánk. Egyes kártyák lehetővé teszik, hogy a labda átfúrja magát falakon, hogy jéggömböccé válva befagyassza a legnagyobb tavakat is, vagy éppenséggel lehetővé teszik a labda repülésének megfordítását. A kedvencem az, amellyel a megütött labda a levegőben három darabra törhető, és mi választhatunk, hogy landolás után melyik szilánktól akarjuk folytatni a játékot.

Ezeken felül is akad még néhány jó ötlet a Cursed to Golfban (például a főellenfelek, akiket szobrok eltalálásával lehet sebezni), plusz kifejezetten jól is néz ki, de én így is nehezen tudtam rávenni magam, hogy újabb és újabb próbálkozást tegyek a pokoli golfbajnoksággal. A lomha, végtelenszer megismételt animációk még felgyorsítva is elszívják az ember életerejét, és egy idő után már kifejezetten dühített, hogy szinte minden egyes ütés előtt ki kell váltanom egy külön nézetbe, hogy be tudjam tájolni, hogy hova is kellene célozni. Miért nem lehet alapból kizoomolni egy ilyen játékban?! Persze rengeteg idő befektetésével ki lehet tanulni a pályákat, és sok-sok gyakorlással, no meg a legjobb kártyákat tömegesen használva a legtöbb helyen elérhető a legendás hole-in-one is – de meg kell vallanom, ezúttal még a kísérlethez sem volt türelmem. A Cursed to Golf elsősorban nem a golfozni vágyóknak készült, hanem azoknak, akik végtelen türelemmel bírnak, és imádják, ha egy roguelike kínozza őket.

A Cursed to Golf PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, illetve Xbox-konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Platformjátéknak látszó, magát golfjátéknak álcázó roguelike, amit karakterfejlődés és felszerelésünk javítása helyett a játékmenetbe alaposan beleszóló varázskártyák tesznek változatosabbá. Parádésan néz ki, és elsőre minden a helyén is van, de számomra irritálóan lassúnak és nehéznek bizonyult. A legnagyobb gond azonban az, hogy egyszerre a pálya parányi részét látjuk csak be – ha szeretnénk megnézni, hogy labdánkat hová kellene lőni, minden egyes alkalommal külön nézőpontot kell aktiválni.

A Cursed to Golf legjobb pontjai:

• A kártyákat élmény használni;
• nincsenek randomgenerált pályák;
• kifejezetten szemrevaló.

A Cursed to Golf leggyengébb részei:

• Nem lehet rendesen kizoomolni;
• nagyon lomha egy újrajátszásra épülő játékhoz képest;
• mazochistáknak valóan nehéz.

Bényi László