Hirdetés

Cuphead teszt (PC, Xbox One)

Hirdetés

Popeye nyomán

A harmadik pályatípus a shoot ’em upokra épül, itt hőseink apró repülőt kommandíroznak, így próbálnak elérni a pálya végére, túlélve a millió támadást. Noha ezek a szakaszok természetesen nem olyan elrettentően agresszívak, mint mondjuk a Ketsui vagy a DoDonPachik lövedékfüggönnyel borított helyszínei, ám cserébe a hitboxaink sokkal nagyobbak és a randomizált támadásoknak és átalakulásoknak köszönhetően a játékegyensúly sem olyan precíz, mint azokban. Igaz, a Cuphead ilyen pályái azért sokkal rövidebbek,és mivel jóval kevesebb a ránk zúduló lövedék, nálam ezek voltak a játék legkönnyebb szakaszai.

Noha sok tekintetben be kell magolni a játékot, szerencsére az irányítás van olyan jó, hogy itt semmiféle problémába ne ütközzünk. Bár az első órákban nem vagyunk igazán rákényszerítve a Dash, vagyis a suhanás használatára, próbáljunk meg minél hamarabb rászokni erre (és tegyük át valamelyik ravaszra, mert az Y nagyon nem esik kézre), mert később ez kötelező eleme lesz a Cuphead-balettnek. Egy dolgot nem tudtam csak ösztönszinten elsajátítani, mégpedig a parry néven futó manővert, amellyel a rózsaszín lövedékeknek adhatunk egy pofont. A duplaugrás csak ezekkel elérhető, de ezen túl csak a pályavégi osztályzatunkon javít e manőver. Nagyon profinak kell lenni, hogy ez ember ezekre is tudjon figyelni, és ne csak egy-egy újabb sérülést szedjen össze azzal, hogy megpróbálja aktiválni ezeket.


[+]

A pályákat egy szépen megrajzolt, de végeredményben elég üres térkép köti össze, itt a legfontosabb helyszín a bolt, ahol különféle alternatív lövésmódokat és passzív bónuszokat vásárolhatunk a run & gun pályákon megszerzett aranytallérokkal. Az első zsákmányunk itt mindenképp az az italka legyen, amely a suhanás manőver során abszolút sérthetetlenné teszi hősünket – ezt követően pedig ízlésünk fogja diktálni a dolgokat. Igazán kár, hogy épp aktív felszerelésünkön a pályákon belül nem változtathatunk, ehhez ki kell lépni a térképre – és ha van nem-tökéletes technikai része a játéknak, hát az pont a töltési idők kicsit hosszú volta.


[+]

Tisztán látszik, hogy – talán a közönség által követelt platformpályák kivételével – a Cuphead pont olyan lett, mint amilyennek alkotói szánták. Szerintem nem túlzás, minden idők egyik leglátványosabb játéka született meg vele, és a szürreális, őrült helyzetek csak dobnak az összképen. És persze pokoli nehéz játékról van szó, ahol minden másfél perces pálya leküzdéséért minimum fél-egy órát szenved az ember; bár nyilván lesz néhány idiot savant, akik hátrakötött kézzel, táncszőnyeggel irányítva játsszák majd végig. Annyira kell koncentrálni, hogy az ember nem is látja, hogy milyen szép a játék, ehhez valaki más próbálkozását kell nézni. Mivel sok ellenfél támadási intenzitása a randomszám-generátor hangulatán múlik, néha lesz részünk gyakorlatilag túlélhetetlen helyzetekben, és a platformpályákat sem feltétlenül nevezném fairnek, de a Cuphead így is egyedi, különleges és összességében jó élmény. Csak legyél rá felkészülve, hogy mibe vágsz bele!

A Cuphead PC-re és Xbox One-ra jelent meg.

Pro:

  • Letaglózóan gyönyörű;
  • meglepően változatos;
  • amikor sikerül győzni, az igen jó érzés.

Kontra:

  • Alaphelyzeten is unfair módon nehéz néha…;
  • …hát még ketten játszva, amikor még áttekinthetetlenebb a káosz.

80

Grath

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények