Rend a birka mindennek

Tegyük fel, hogy éppen kedvenc fegyverünket osztotta ki a vakvéletlen, ráadásul egy használható varázslat társaságában – ráadásul még a lapok közül is a jobbakat adta a sámán, így sikerült végigküzdeni magunkat az egész szinten, és még az éppen aktuális főellenséggel is végezni tudtunk. Mi a következő lépés? Büszke juhunk visszakerül a kultusz otthonául szolgáló rétre, és jöhet is a Cult of the Lamb másik része: egyszerre cuki és bizarr szektánk menedzselése.

Majdani kultistáinkat elsősorban a nekifutások speciális pályáin kiszabadított áldozatokból toborozhatjuk, de néha a tagok maguk is hozzák ismerőseiket. (Ha még így sem lenne elég tag, hát egy anyagias póktól is vásárolhatunk gúzsba kötött követőket.) A kultusz idézőköréből előhívott állatkák mind rendelkeznek kisebb-nagyobb előnyökkel és hátrányokkal, de igazi eltérést ez nem jelent – mikor már húsznál is több kultista nyüzsög a bázison, már nem lesz időnk odafigyelni mindenki ügyes-bajos dolgaira, apró bónuszaira és máluszaira.

[+]

A nyersanyagokból először érdemes mindenkinek egy szálláshelyet eszkábálni, majd koncentráljunk híveink etetésére – ennek elhanyagolásakor hamar egyedül maradunk. Bár hamar megtanulunk horgászni is, legfőbb módszerünk a többiek felhízlalására a saját kert(ek) felépítése lesz. Eleinte még nekünk kell vetni, locsolni és trágyázni mindent, sőt, a magokra éhes madarak elkergetése is a mi feladatunk, de tucatnyi órával később már jószerivel minden automatizált lesz – olyannyira, hogy madárijesztőink már átmennek offenzívába, minden nap egy kis extra galambhússal gazdagítva a szekta éléskamráját.

[+]

A falucska fejlesztésében két épületnek jut még kiemelt szerep: a templomban prédikálhatunk, rituálékat adhatunk elő, és szabályok előírásával alakíthatjuk ki a kultusz viselkedési kódexét, a központi totemoszloppal pedig a tagok imádságát fordíthatjuk új és új épületek megnyitására (az összes elérése után pedig korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénz termelésére). Ez utóbbi rendszer szinte automatikusan működik, de a templomban már taktikai érzékünkre is szükség lesz. Amikor például a szektatörvényekről van szó, öt kategóriában, mindenütt négy-négy kérdésben kell döntést hozni, mindig két lehetőség közül választva. E megoldásnak köszönhetően a játékos szabhatja meg, hogy az ő kultusza mennyire lesz agresszív, esetleg ténylegesen gonosz: támogatjuk a kannibalizmust, avagy inkább komposztáljuk halottainkat? A megvesztegetés vagy a megfélemlítés útját választjuk? A prédikáció vagy az új épületek felhúzása növelje inkább a lojalitást? Rengeteg lehetőségünk lesz, hogy néha mechanikusan, néha pedig narratív módon szabjuk meg a Báránykultusz működési szabályait.

[+]

Ezen felül ez a rész millió egyéb apró extrát is kínál, hiszen a fentiekben a lehetőségek töredékére tértem csak ki. Továbbra is csak szemezgetve következzen néhány érdekes lehetőség: követőink feláldozásával sebzésbónuszt szerezhetünk a következő nekifutásra, lesittelhetjük és agymoshatjuk az eretnekké vált kultistákat, illetve küldetésekre is küldhetjük legényeinket. A templomban a rituálékkal szintén óriási befolyásunk lesz a falu életére: feltámaszthatunk rég halott követőinket, semmiből előidézett lakomával etethetjük meg az éhezőket, és hallucinogén gombával tarthatunk mindenkit mesterséges jókedvben.

[+]

És bár a falu vezetgetése is sok időnket viszi majd el, öt másik helyre is ellátogathatunk a térképen. Mindenhol vehetünk új lapokat, és mindenhol teljesíthetünk küldetéseket is, amelyekért a jutalom új és új köpenyek vásárlását lehetővé tevő kristályszilánkok formájában jelenik meg. A tengerparton horgászni lehet, ami egy fürge és remekül kitalált minijáték formájában jelenik meg. Elődünk, a bukott próféta otthonában egy fantasztikus kockajátékot próbálhatunk ki, Midas barlangjában végtelen aranyat költhetünk el, de a gombaemberek, illetve a mocsári vándor pici települését is érdemes felkeresni.

[+]

Noha nyilván nem mérhető a dedikált kertészkedős-közösségépítős játékok mélységéhez a Cult of the Lamb, én nagyon élveztem, hogy a műfajban elterjedt egyszerű bónuszválasztós bázisokat egy ilyen dinamikus aljátékkal cserélték le. A játékidőm felét szerintem itt töltöttem, főleg a hadjárat vége felé – ebben a szakaszban már rengeteg harci bónuszt lehet szerezni a faluban is, így a tényleges nekifutásokra jóval erősebb állapotban lehet nekivágni. Szintén élveztem a tökéletesen automatizált kertészeti rendszerek kialakítását, és persze az épületek folyamatos fejlesztését is. Sajnos a pénz egy idő után elveszítette minden szerepét, és néha úgy tűnt, hogy kultista állatkáim túlontúl gyorsan öregszenek meg, de így is kifejezetten tetszett a játék e szakasza.

[+]

Nem ejtettem szót a látványvilágról, pedig a Cult of the Lamb grafikusai mindenképpen megérdemlik a dicsérő szavakat. Remélem, a képekről is egyértelműen látszik, hogy milyen stílusos játék lett ez, és főleg, hogy a kreatív színhasználat milyen sokat tud dobni a látványvilágon. A karakterek animációját nem vitték túlzásba, de a szemek és a szájak rajzfilmes kezelése tökéletes lett, így minden kultistán azonnal látszik, hogy milyen hangulatban van – arról nem is szólva, hogy a botra támaszkodva beszélgető öregek, avagy a karfiolzabálás után hasmenéssel a klotyó felé rohanó fiatalok látványa is mennyire életszerű lett. A kedvencem azonban a harc közben óriási fegyverét kegyetlen vigyorral lengető főszereplő volt, akit a hevesebb manőverek után kétségbeesetten próbál követni állandóan izgő-mozgó fejfedője.

[+]

Cseppet sem hibátlan játék a Cult of the Lamb, de végre valami lényegeset tudott újítani a manapság igen népszerű, mégis sok tekintetben stagnálni látszó műfajon. A bájos körítés rendkívül sokat tesz hozzá az élményhez, és bár főleg az akciórész terén férne rá a további komplexitás, némi plusz mélység, így is kifejezetten jókedvűen játszottam végig a mindenestül 25 órás kampányát. A Cult of the Lamb egyelőre ennyit tartalmaz: nincs benne például még végtelen mód vagy New Game+, és a fejlődésnek is vége szakad a falu maximumra fejlesztésével, de a fejlesztők sűrű és ingyenes terméktámogatást ígérnek; az alapjáték láttán még konkrétumok nélkül is hajlamos vagyok hinni nekik. Amennyiben valaki el tudja fogadni, hogy ez nem az az epikus, szinte a végtelenségig gyűrhető roguelite, mint egynémely stílustársa (és amennyiben a pentagrammák és fordított keresztek tömege sem jelent gondot), bátran adjon neki egy esélyt!

A Cult of the Lamb PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, illetve Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Egy rész roguelite vagdalkozás, egy rész humoros menedzserjáték. Egyik rész sem tökéletes, ám kiválóan működnek együtt, így a Cult of the Lamb üdítő élményt jelent. Igaz, amint kimaxoltuk a szektát, és amint kipukkantottuk a sztoriban az utolsó szemgolyót is, a hajtóerő nagy része elvész. Ez jelenleg nagyjából 25 órát emészt fel – és bár a fejlesztők a jelentős sikerek után igen tartós támogatást ígérnek, a részletek erről még nem ismertek. A másik oldalról viszont ez jó hír is lehet: végre egy roguelite, amit belátható időn belül mindenestül le lehet küzdeni!

A Cult of the Lamb legjobb pontjai:

• Jó akciórészek, élvezetes varázslatokkal és kártyákkal;
• kifejezetten élvezetes szektaépítős szakaszok a harcok közt;
• nagyon jó horgászós, illetve kockázós minijátékok;
• sokszor hihetetlenül stílusosan néz ki.

A Cult of the Lamb leggyengébb részei:

• Csak ötféle fegyver van, és nem is mindet élvezetes használni;
• tartalmi szempontból a legtöbb rivális sokkal többet tud.

Bényi László