Lövedékpokol a múltból

Kevés olyan műfaj van manapság a videójátékok iparában, ami annyira merev, szigorú keretek között működne, mint a klasszikus vízszintes és lövöldözős játékoké. Míg más játékok a nyílt világok, a szerepjátékok és a filmszerű kalandok elemeit igyekeznek egyesíteni, addig a shoot ’em up (shmup) zsáner szinte változások nélkül vészelte át az elmúlt évtizedeket. A játékfejlesztés liberalizációjának köszönhetően viszont ma már kis csapatok, sőt akár egyetlen ember is képes egy komplett produkciót tető alá hozni. Vajon mennyire megy ez egy ennyire hagyományos műfajban? A Crisis Wing fejlesztője, a Pieslice Productions valójában egyetlen ember – a játék tavaly jelent meg PC-re, most a konzolokra is átrepült, és mivel a kiadó Eastasiasoft volt olyan kedves, hogy biztosított egy tesztpéldányt, mi is elmerültünk az indie lövedékpokolban.

A Crisis Wing nem fárasztja a játékost holmi történettel, ilyenről nem is nagyon beszélhetünk. Van a speciális fegyverzettel ellátott szuper űrhajónk, és a gonosz ellenség, amit szét kell lőni. Hét rövid, de annál keményebb pálya vár a kampányban, és a játék tényleg abszolút áramvonalas, mintha csak egy korabeli játéktermi gép elé huppantunk volna le. Mennyire korabeli? A projekt célja az 1990-es évek hangulatának és játékmenetének felélesztése – és az az igazán döbbenetes, hogy ez abszolút mértékben sikerül is neki.

Többféle játékmódot kapunk – a fő játék egyedül és helyi kétfős kooperatív módban is nyomható, ezen felül pedig van gyakorló mód, Time Attack (ahol két és fél perc alatt kell elérni a lehető legmagasabb pontszámot) és Boss Rush (egyedi szintek a játék főellenségeivel) opció. Mindhez tartozik ranglista, az viszont fájó pont, és a produkció hiányossága, hogy ezek csak helyileg működnek – online világranglisták sajnos nincsenek. Nincs túlbonyolítva, de a három alapmód kellő változatosságot nyújt, az időre menő kihívás például kifejezetten jó, ezerszer újrajátszható lehetőség a műfajra nyitottak számára.

Nem kínál különösebb extrát a játékmenet sem, de ami benne van, az teljesen jól működik. Űrhajónk az alap lövésen kívül képes pusztító bombákat robbantani, illetve lebegő, többféle színt váltogató power-upokat felvenni, amik rakétákkal vagy extra géppuskákkal gazdagítják az arzenált (ezt a mechanikát leginkább a Raiden sorozatból ismerhetjük). Aki a magas pontszámokat üldözi, annak a kombórendszer lesz a legjobb barátja: az ellenfelek által rendszeresen eldobott medálokat gyűjtve egyre több pontot kapunk értük, ha viszont egyet elszalasztunk, akkor a kombó elölről kezdődik. Természetesen ez történik akkor is, ha elfogynak az életeink, de a játék végtelen folytatási lehetőséget kínál, így a kampány végigjátszása senkinek sem fog problémát okozni – a rekorddöntés már annál inkább.

Engem meglepett, hogy egy, mindössze egyetlen ember által leprogramozott shmup ennyire élvezetes lehet. A műfaj nagyon sokat csiszolódott az évtizedek során, sokkal nagyobb cégek is futottak már lyukra, de a Crisis Wing esetében a játékélmény nagyon kellemes. Pontos, gyors irányítást és alapból is megfelelő tűzerőt kapunk, jó érzés az ellenfeleket szétlőni és a lövedékeket kerülgetni. A látvány számomra abszolút a 16 bites Mega Drive / SNES korszakot idézte fel, kissé generikus, mégis stílusos és hangulatos hátterekkel és ellenféldizájnnal. Ugyanez áll a zenékre és a hangokra is – semmi extra, de egyiknél sem lóg ki a lóláb, az egész produkció egy kohezív egésszé áll össze. Egyetlen gond az „olvashatósággal” van: az ellenséges lövedékek színe bizonyos hátterek előtt nem látszik megfelelően, ezért sűrűbb pillanatokban könnyű belefutni egy-egy igazságtalan halálba.

A prezentáció is fapados, hiszen a vertikális játéktéren kívül nincs semmi a képernyőn. Választhatunk fekete vagy sötétszürke keretek közül, és ennyi – jó lett volna valami artwork, mint a játéktermekben, vagy bármi hasonló. Vannak viszont jópofa grafikai opciók, tehetünk CRT filtert a képre, vagy 90 fokkal el is forgathatjuk azt, ha rendelkezünk ehhez megfelelő monitorral, tehát a beállítási lehetőségek hozzák a kötelezőt.

A Crisis Wing értelemszerűen nem emelkedik ki a shump játékok mezőnyéből, de hangsúlyozni kell, hogy az egész játék gyakorlatilag egyetlen ember munkája, ezt nézve pedig jóval élvezetesebb, mint feltételeznénk. Kiválóan idézi meg a 16 bites korszakot, ha akkoriban jelent volna meg, bármelyik nagy kiadó örömmel fogadta volna. Végre egy játék, amely nemcsak kinézetében imitál, hanem játékmenetében is képes felnőni a feladathoz, ráadásul teszi ezt egy meglehetősen szigorú határok között mozgó műfajban. Akik kedvelik ezt a stílust, azoknak mindenképp javaslom kipróbálásra, mert egy nagyszerűen játszható, kemény, mégis csiszolt, látványban és hangulatban pedig teljesen korrekt kis alkotás.

Pro:

• csiszolt, izgalmas és szórakoztató shmup játékmenet;
• sikerrel idézi meg a 16 bites korszakot;
• többféle játékmód + helyi kooperatív lehetőség.

Kontra:

• nincsenek online ranglisták;
• nincs online ko-op;
• minimális prezentáció.

60

A Crisis Wing PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re érhető el.

dreampage