Counterspy – Retro atomelhárítás
A kémjátékoktól a játékos leginkább a kihívást várja, nem a könnyed szórakást. Ezen próbál meg picit változtatni a Counterspy, amit a Dynamighty fejlesztőcsapata jegyez. A játékot a PlayStation Store-ból tölthetjük le és árcédulája sem mondható túlzottan magasnak, pedig egy remek és szórakoztató termékkel van dolgunk.
A hidegháború idejében játszódó kémkaland történetében természetesen nem kisebb kihívás vár ránk, mint a Föld megmentése. A szuperhatalmak fegyverkezési versenye viszont kicsit más jellegű, mint a valóságban volt, hiszen bár itt is az atombomba előállítása adja a célt, azt mindkét hatalom a Holdon szeretné bevetni. Arra azonban valamiért senki nem gondol, hogy a robbantás hatására az égitest bizony jó eséllyel bele fog csapódni a Földbe, kiirtva az egész emberi fajt és minden más élőlényt a bolygón. A C.O.U.N.T.E.R. ügynökség minket jelöl ki arra, hogy kémkedjük ki a szuperhatalmak terveit, időzítését és rakétáik minőségét, hogy sikerrel hiúsítsák meg a végzetes elgondolást.
Minden misszió előtt el kell döntenünk, hogy az Egyesül Államok vagy Oroszország bázisára szeretnénk behatolni, persze a két ország nem név szerint szerepel, fiktív elnevezéseket kaptak, de nem nehéz az azonosításuk. Életeink nincsenek, helyette viszont van egy úgynevezett DEFCON számláló, mely a Holdon való robbantásig számol vissza. Ha egy őr észrevesz vagy valamelyik misszió alatt elhalálozunk, ez a számláló vészesen elkezd közelíteni a kilövéshez. Azonban van lehetőségünk megfordítani a folyamatot, ami a pályák végén található főkomputer likvidálásával vagy a pályán található tisztek megadásra kényszerítésével érhető el. Utóbbi csak akkor hajlandó megadni magát, ha már nincs adott pályarészen más katona.
A szoftver rendkívül okosan kombinálja a platformjátékok 2D-s világát a modern ugrálós játékok 3D-s elemeinek megjelenésével. Lopakodásunk során a cél az, hogy ne fedezzenek fel minket, és ehhez bizony fedezékeket kell keressünk. Amikor találunk egyet, a kamera elfordul és a játék 3D lövöldébe megy át. Az ellenséges katonákat ekkor egyesével likvidálhatjuk, vagy rájuk robbanthatjuk a közelükbe elszórt robbanó tölteteket, gázpalackokat.
Ezzel pedig elértünk még egy kellemes játékmenetben fellelhető elemhez, a döntésekhez. A pályák egyszerűen épülnek fel, egy két titkos járattal, tehát az egész képernyőt végigugrálva, lopakodva kell megkeressük a tervrajzokat, formulákat, viszont bizonyos esetekben erős túlerővel találjuk szemben magunkat. Ekkor választanunk kell, hogy vagy tűzharcba keveredünk, DEFCON idő emelkedését kockáztatva, vagy inkább eliszkolunk a pályáról a főkapcsoló irányába. A készítők szerint valószínűleg még ez sem lenne elég egyszerű, a receptet tehát felturbózták azzal, hogy bizonyos pályarészek és ajtók (például liftek) a sok őrt likvidálni képes robbanások hatására megrongálódnak. Ha ezt az utat választanánk, ugyan az összes őr meghal, de a pálya bizonyos részét elzárjuk magunk elől, otthagyva minden értéket. Ez nagyon szépen kiegyensúlyozva tartja a játék lopakodós és akciós lövöldözős részeit. A missziók során pénzt és tervrajzokat gyűjtünk fegyverekről, amiket később megvásárolhatunk a küldetések közöttt. Itt mindenki eldöntheti, hogy a nagy tűzerőre megy, vagy a halk és elegáns hangtompítós fegyvereket preferálja. A pályák közt bevásárolhatunk még formulákból is, amelyek segítik hősünket, például kevesebb sebzést kapunk egyes lövésektől, nehezebben kapcsol be a kamera riasztója, ha érzékeli mozgásunk és így tovább.
A CounterSpy mindezt egy rajzfilmszerű grafikával és a korhű jazz zenék felhasználásával teszi még élvezetesebbé. A játékmenet és az irányítás rendkívül gyorsan elsajátítható, szoftver 8-9 óra hosszú, könnyed szórakozást ígér. Nincs viszont multiplayer, igaz, ezt valószínűleg senki sem hiányolja. Bizonyos pályákon van lehetőség rivális kémek felkutatására és pontjuk megdöntésére is; ekkor a játék automatikusan sorsol valakit és rámutat, hogy találjuk meg például a holttestét. Ilyenkor a játékostársunk által begyűjtött iratok is nálunk landolnak, így a Dynamigthy végülis kellemesen integrálta a közösségi média elemeit, folyamatosan lesznek új kihívások számunkra.
A feketeleves sem maradhat el, hiszen bár a játék előnye az egyszerűség, sajnos néhol túlságosan is az. Az orosz és amerikai bázisok csak a feliratokban és a katonák nyelvében különböznek, minden más teljesen ugyanaz. Néha a grafikai hibák fordulnak elő, falba ragadnak az ellenfél katonái, de szerencsére ezt inkább haláluk után teszik, nem zavarva a játékmenetet. A hangok azért 8 óra alatt megunhatók, a játékmenet pedig akárhogy is nézzük, másfél óra után ismétlődik, onnantól már csak az új fegyverek használata ösztönöz tovább. Mindezek ellenére a Counterspy könnyed szórakozást nyújt, csak ne akarjuk túl komolyan venni! Elérhető a PS Store-ból, a PlayStation 4 mellett PlayStation 3-on és PlayStation Vitán is fut.
Pro
- A rajzfilmes grafika által megteremetett remek atmoszféra.
- Egyszerű irányítás, könnyen tanulható játékmenet.
- Döntéseink kihatása a játék végeredményére.
- Közösségi lehetőségek.
Kontra
- Másfél óra után ismétli magát.
- A két ország pályái közt nincs komoly eltérés.
Hohokum – Színezzük újra a világot!
A Hohokum zseniális és egyben borzasztó is. Egyszerű, de összetett, nehéz, ugyanakkor mégis könnyű. Ez a játék egy totális ellentmondás, megcáfolása a játékvilág alapvető trendjeinek, mégis ügyes kihasználása a játékosok igényeinek. Mikor először találkoztam vele az E3-as játékbemutató videók közt, azt hittem, hogy ez valami vicc. Aztán mikor letöltöttem a játékot, teljesen átértékeltem magamban mindent. A bennünk rejlő kisgyermek, aki régen azért játszott játékokkal, mert szép színesek, majd azért tépkedte a karácsonyfát, mert minden mozgott és csörgött rajta, most pontosan újraélheti ezeket az élményeket a Hohokummal. Ugyanakkor a mai menő játéktrendek egyikébe sem illik a szoftver sajátos, nyitott és művészi elemekkel teletűzdelt világa.
A főmenüből a játéktérbe lépve semmilyen, azaz semmilyen útmutatást nem kapunk, hogy mi fog történni. Egyszerűen nincs semmi történet, mert azt mi magunk írjuk, a határ csak a képzeletünk. Egy pici vonalat irányítunk, és ezzel foroghatunk a pályán bármely irányba. A kontroller a vonal színének változását követi, olyan fényre vált, sőt, az érintőpanel részéhez érve a vonal zenélni kezd, ahogy a kontroller is. Ismerős már a gyerekkori emlék? Színes, zenél, nyomkodni kell!
Borzasztó a Hohokum, mert pontosan ennyit kínál a játékosnak, viszont ebben instant el lehet veszni. A kis vonalunk rengeteg világban járhat és mindig várnak rá apró feladatok, de mi döntjük el, hogy miként oldjuk meg ezeket. Van, ahol kisebb karaktereket vehetünk hátunkra, majd dobhatjuk vízbe őket, de másik pályán egy lámpást szorongató kis lényt vehetünk fel utasunknak, és kalandozhatunk vele a kincsek közöttt. Bizonyos elemekről lepattanunk, bizonyos elemek elszíneződnek, ha gyorsan megyünk nekik és vannak, amelyek szimplán zenélni kezdenek. A pályák szélének nekihajtva, felgyorsulva visszapattanunk, bizonyos alkalmakkor másik vonalakkal társulva rajzolhatunk absztrakt alakzatokat, ameddig csak kedvünk tartja.
A játék egyszerű, mert hát csak forognunk kell a vonalukkal, de összetett, mert figyelnünk kell, hogy mivel és hogyan kerülhetünk interakcióba adott pályán. Mindig van egy kisebb részfeladat, amit kioldhatunk bizonyos elemek átszínezésével, karakterek utaztatásával és így tovább. A játék vizualitása rendkívül egyszerű, a színekre és a zenére épít, ami annak fényében változik, hogy éppen merre kanyarodunk vonalunkkal, valamit minek ütközünk neki. A kontroller mindenközben önálló életet él, zenél, váltakozó színekben pompázik. Aki az eddigiek alapján azt feltételezi, hogy a Hohokum egy játék, annak félig van csak igaza, mert a Hohokum egyben a játékművészet egyik kis darabkája is. Ki kell próbálni, mert ez a világ leírhatatlan és mindenkinek egyedi élményeket kínál. Egy olyan végtelennek ható játékteret sikerült összehozni a Sony Entertainment Americának a Honeyslug stúdiójának, ami másodpercek alatt feléleszti mindenkiben a szunnyadó kisgyereket, aki csodálkozva nézi a villódzásokat, színeket, hallgatja a hangok fura összjátékát.
A pici karakterek sokszor humort csempésznek a játékmenetbe, a világok sohasem hasonlítanak egymásra és mindegyik rejt megoldandó feladatokat, titkos lehetőségekkel együtt. Hogy megtaláljuk-e ezeket, az már csak rajtunk és a kreativitásunkon múlik. A játékot a PlayStation Store-ból érhetjük el, a Counterspy-hoz hasonlóan az előző generációs gépen és Vitán is fut.
Pro
- Gyönyörűen összeválogatott zenei aláfestés.
- Elképesztően jól kidolgozott interaktív világok.
- Minden játékosnak egyedi élményt biztosít.
Kontra
- Nincs, ezt ki kell próbálni!
BugBeaR
