Barkács a lelke mindennek
Nem véletlenül örvend akkora népszerűségnek a Minecraft: felépítése és stílusa óriási szabadságot biztosít a játékosoknak, akik kedvük szerint építkezhetnek és alkothatnak, kalandozhatnak és barangolhatnak, harcolhatnak és terraformálhatnak. A narratíva szinte teljes hiányára és a játékosi szabadság maximalizálására építő műfaj rengeteg sikerjátékot kitermelt már, de még ma is sűrűn érkeznek olyan alkotások, amelyek ezt a stílust és érzést próbálják megragadni. A leginkább talán a Minecraft és a Terraria hibridjeként jellemezhető Core Keeper is ilyen: felülnézetben járhatunk be egy véletlenszerűen generált, gigantikus barlangrendszert, amit aztán fokozatosan belakhatunk és meghódíthatunk – akár nyolcan is.
A rövid intrót követően karakterünkkel egy sötét barlangban találjuk magunkat, egy szunnyadó, különleges szerkezettel a közepén – ez a címadó Core. Útmutatás nélkül kell kiismernünk lehetőségeinket és a játék kezelését, igaz, az alapok ismerősek lehetnek: szétapríthatjuk a szanaszét kúszó gyökereket, hogy fáklyákkal világítsuk meg új életterünket, vagy fabrikálhatunk egy munkapadot, amivel már komplexebb eszközöket készíthetünk, mint például csákányt a bányászathoz vagy kapát későbbi mezőgazdasági ambícióinkhoz. Az élmény egyébként jelentősen frenetikusabb és hektikusabb, ha többen játsszuk, és jóval relaxálóbb, amikor egyedül próbálunk civilizációt kiépíteni, más-más igényeket kielégítve.
Gyakorlatilag bármelyik irányba elindulhatunk, útmutató gyanánt pedig csak három masszív szobor szolgál, amelyek valójában főgonoszokat szimbolizálnak – az ő legyőzésükkel pedig természetesen újabb lehetőségeket oldhatunk fel. Elérésükhöz persze ásni és ásni kell, eközben tucatszám bezsebelve olyan érceket, amelyeket megmunkálható fémrudakká olvaszthatunk be. A rézből például hatékonyabb eszközöket lehet készíteni, valamint a kicsit komplexebb berendezések is ezt igénylik már. A réz persze csak a kezdet: minél messzebb merészkedünk, annál jobb anyagok várnak ránk, amelyekkel aztán karakterünket és bázisunkat is gyarapíthatjuk. Építhetünk díszelemeket is, de funkcionális bútorok is nagy számban várnak ránk, például ágyat a gyógyító alváshoz vagy szekrényt figuránk öltöztetéséhez. A homoktömbökből üveg készülhet, amivel áttetsző falakat vagy hidakat emelhetünk, a fémekből pedig később elektronikus rendszereket hegeszthetünk automata ajtókhoz, világításhoz és egyéb rendszerekhez. Kifejezetten izgalmas ezeket felfedezni és kipróbálni, és fokozatosan nyílnak meg a játékmenet újabb és újabb dimenziói. A tárhely kezelése egyébként zavaró probléma, hiszen állandóan kapjuk az újabb cuccokat, komponenseket és nyersanyagokat, így hamar megtelik a táska, és amíg nincs meg a rutinunk, nem fogjuk tudni, hogy kidobhatjuk-e őket.
Az építkezés alapja a négyzetrácsos pályarendezés, ami átláthatóvá és kezelhetővé teszi a játékmenetet. Gyakorlatilag mindent elmozdíthatunk vagy lerombolhatunk, mindent beépíthetünk és mindent kiáshatunk – a Core Keeper világa maximálisan alakítható. A teljes játékvilág egy gigantikus játszótér tele lehetőségekkel és ötletekkel a bányászáson túl is, annak megfelelően, hogy miként képzeljük el a saját jövőnket. Kreálhatunk automata fúrórendszereket, amelyek aztán futószalaggal küldik haza a zsákmányt, és mehetünk pecázni is. Termeszthetünk növényeket vagy tarthatunk jószágokat, hogy utána mindenféle bónuszokat kínáló főzeteket kreálhassunk. Ha pedig a harc is szimpatikusan hangzik, akkor számos ellenségtípus vár, kellemes ráadásként ötletes, és meglepően komoly kihívást jelentő főgonoszokkal. A nagy összecsapások előtt célszerű a legjobb holmikat összeszedni, plusz felerősíteni hősünket mindenféle – saját magunk által készített – főzetekkel vagy ételekkel, hogy a legnagyobb esélyekkel indulhassunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!