Bevezető...
De ez a kérdés most sem tehető fel a legújabb Civilization játékra. Tény, hogy a cím végén ott a római ötös jelző, de talán ez az egyetlen olyan stratégiai játék, aminek még van létjogosultsága ennyi újrakiadás után. Akik eddig a holdon éltek, azoknak gyorsan felvázolnám a játék lényegét. Kezdesz egy telepessel és egy adag katonával időszámitásunk elött négyezerrel, megépíted az első városod, elkezded felfedezgetni a körülötted lévő területeket, épitgeted tovább a meglévő várost, bővíted templomokkal a kulturális fejlődésért, könyvtárakkal a technológiai fejlődésért, barakkokkal a katonai lét miatt, mindeközben új telepesekkel terjeszkedsz, míg más civilizációkkal nem találkozol, és a határaitok össze nem érnek. Ugye milyen egyszerű? Nem, ha csak ennyi lenne, akkor ezt már rég Flash vagy Java alapokon játszanánk egy facebook játék keretein belül(ami lassan végre el is készül Civilization Network néven). Ez az a recept, ami már több mint két évtizede is megállta a helyét, és még mindig izgalommal tölti el a régi motorosokat.
De lássuk, mi az, ami miatt érdemes ötödszörre is pénzt fektetni a sorozatba, miben változott az előző részekhez képest a játék. Az első dolog, ami egyből szembeötlő változás, az a DX11 támogatás. Hát tyűűűű... ennyire szépnek még nem hiszem, hogy láttam volna körökre osztott, de akár bármilyen más stratégiai játékot. Az egységek és animációik a négyben sem hagytak túl sok kívánnivalót maguk után, de most konkrétan leesett az állam. A térkép maga a dinamikus változásával, a természeti erőforrások, minden gyönyörűen ki lett dolgozva, sokszor azon kaptam magam, hogy maximálisan bezoomoltam, csak hogy az apró-cseprő dolgok részletes kidolgozottságát bámuljam. Itt talán egy apróságot találtam, ami zavart, az pedig ha farmot telepítünk egy hegyre, akkor csak rápakolja ugyanazt a textúrát, amit a síkságokra. És azért ez így érdekesen néz ki. De ezért kárpótol minket az atomtámadások utáni visszamaradó fallout látványa.
Muhahahaa...
Akkor térjünk is át a játékmechanikára. A győzedelmi kondíciók nem igazán változtak, a legegyszerűbb a statisztikai győzelem(2050-ig nem teljesíted egyik kondíciót sem, de túlszárnyalod a többi civilizációt fejlettségben), de aki komolyan be akarja fejezni, annak ott a technológiai győzelem(te építed meg az első csillagközi űrhajót), a háborús győzelem(te maradsz egyedül), a diplomáciai győzelem(te leszel az ENSZ vezetője), vagy a kulturális győzelem(utópia megteremtése), amit be kell, hogy valljak, a közelébe sem jutottam eddig. Az első szembeötlő változás a terep kialakítása, ugyanis most először nem négyzetrácsos pályán játszunk, hanem hexákból, -hatszögekből kirakott a térkép. Ez az egyik oldalról picit érdekesebbé teszi a játékmenetet, a másik oldalról viszont mindenképp szükséges volt egy másik fontos újítás miatt, hogy pontosítsak, azért, mert itt már nem lehet „stack”-elni az egységeket. Vagyis: egy mező, egy egység. Itt máris borult az előző részekhez képest a taktika. Míg ott egy oldalról betoltál kazilliárd egységet, most kénytelen leszel figyelembe venni a terepet is, mint taktikai tényezőt. Míg a közelharci egységek beállnak az első sorba, a nyilasok(később ágyúk és lövegek) hátulról támadnak. Komolyabb összehangolásuk szükséges a csaták megnyerésére, főleg ha az új harci és egységmechanikát megfejeljük azzal, hogy innentől már a városokban is csak egy egységet tárolhatunk, az üres városoknak is van támadó és védőértéke függően a bent lévő épületektől. Végre nincs para abból, hogy a korai rapid növekedés miatt még nem készült el az első egység a város védelmére, amire besétál egy barbár, és porig rombolja, vagy épp kisajátítja a várost.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
