Bevezető

Két oka volt annak, hogy megszületett ez a játék a Colossal Order műhelyében, az egyik, hogy az elmúlt néhány évben letettek az asztalra két olyan játékot, amelyektől a közlekedésmániások teljes extázisba kerültek, a másik pedig, hogy az EA és a Maxis eléggé eltolták a 2013-ban megjelent SimCity-t. Ami persze azért nem egy tragikusan gyenge játék, de pont azokat hagyták cserben, akik hatalmas metropolisokat szerettek összelegózni hetek alatt, minden részletre odafigyelve.

A főképernyő, külön menüpont a modding, jobbra pedig a közösségi fejlesztések listája látszik [+]

A Colossal Order viszont időközben kijött a Cities in Motion első, majd második részével, ahol a város alapvetően adott volt, de nekünk kellett beleálmodni a tömegközlekedést. Az első CiM sem volt rossz, de a második rész lett az igazán nagy királyság, itt már menetrendet kellett tervezni, hozzá lehetett nyúlni igény szerint az úthálózathoz is, olyan apróságokra is figyelve, hogy legyen buszsáv, hogy a villamos tud menni a metrósíneken is (mint minden normális országban), hogy a népek akkor szállnak át egyik viszonylatról a másikra, ha nem kell ehhez túl sokat gyalogolni, és ha nem figyelünk rendesen, akkor a busz, a troli és villamos is úgy beragad a dugóba, hogy teljesen szétcsúszik a menetrend. Tudnék erről még írni (miután az összes DLC megvan és minden kampányt kimaxoltam), de tesztünk témája nem a CiM, hanem a Cities: Skyline, noha nyilván számos ponton támaszkodik a játék a fejlesztőcsapat korábbi munkáira is.

Előrendelés esetén a botanikus kert, a kutyás park és a kosárpálya is kiadói ajándék [+]

Láthatóan a srácok (frászt, finn csajok, de tényleg) leültek és mind a tizenhárman (mert ennyien vannak) végiggondolták, hogy mi kell ahhoz, hogy ellenfelet állíthassanak a SimCity-nek, megkapják a szimulációra éhesek az összes mütyürkézési lehetőséget, de azért ne legyen irreálisan nehéz a cucc. Láthatóan figyelték az EA szerencsétlenkedését, ezért két dologban mindenképp más ez a játék, mint a legfrissebb SC: simán lehet offline játszani és a beépíthető terület mérete igen combos. És van még egy komoly fegyvertény: a CiM második részét a felhasználói közösség olyan szinten moddolta szét, hogy valószínűleg a fejlesztők is csak pislogtak. Úgyhogy a Cities: Skylines kábé pixelenként összerakható épületeket, parkokat kínál, valamint egy minden igényt kielégítő térképszerkesztőt. A Steam Workshopból pedig tök ingyen be lehet szerezni a júzerek munkáit, aminek két eredménye is lesz: irgalmatlan változatos grafikailag a szoftver és iszonyatos mennyiségű testreszabhatósági lehetőséget kínál a különböző játékmenetet is érintő modok, épületek, parkok, térképek és útkereszteződések implementálását követően.

Ezt a kereszteződést nem én rajzoltam, simán letöltöttem [+]

Akárcsak a CiM mindkét része, a Cities: Skylines is PC-re és Mac-re egyidőben jelent meg. A gépigény a speci szerint közepesen csirke, de ne legyenek illúzióink, maximumra csavart grafikával a város mérete és a lakosok száma alapján hamar eljutunk oda, hogy egy nem kifejezetten gamer konfigon azért döcög kissé a grafika, ha a térképet rángatjuk. A zenét az ember egy idő után kinyomja, mert kissé túl patetikus és filmszerű — ha valaki több soundtracket óhajt hallgatni, akkor vételezze meg a Deluxe változatot, aminek felára egyébként nemigen éri meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!