Kezdetek

Mikor Zsoccc rám dobott egy levelet, miszerint érdekelne a Child of Eden játék, habozás nélkül igent mondtam, mert az előzetes hírek szerint az év egyik legjobban várt játékáról van szó.

Meglett a játék és mielőtt bevágtam volna a konzolba (X360) szemügyre vettem a játék dobozát. Ekkor lettem figyelmes a „Better with Kinect sensor” feliratra, azaz magyarra fordítva nagyjából így szól: „jobb élmény Kinecttel”. Kicsit furcsálltam a mondatot, de a játék indítása után azonnal kitisztult a kép és ezzel el is kezdeném a játék boncolását.

Kezdetek

Miután átverekedtem magam a trillió figyelmeztető üzenet és intro videók hadán, a menüben találtam magam. A játék menüje nem valami nagy durranás, alapvetően 3 menüpont az, ami minket érdekelni fog:

• Play - játék

• Extras - extrák

• Options – beállítások

A bevezetésben leírt Kinectes mottó kapcsán belestem a beállítások menüpontba, ahol nagyon pozitívan csalódtam: a játék játszható kontrollerrel is. Alapvetően 4 kontroller sémából választhatunk, mely igazából az egyes gombokhoz rendelt funkcionalitásban térnek el, illetve a tengelyek irányában (invert vagy hagyományos).

Ezek után már csak egy dolog volt hátra: rányomni a játékra.

Történet és játékmenet

A játék története végtelenül egyszerű sémát követ: meg kell menteni a világot. Na jó, nem egészen de valami hasonló. A játék története szerint adott egy Lumi nevű projekt, aminek az a feladat jutott, hogy az emlékei által segítse az emberek személyiségeinek kifejlődését az Eden-ben. Azonban ahogy az lenni szokott, ez azért nem olyan könnyű.

A játék folyamán utazást teszünk egy bizonyos mesterséges intelligenciában, ahol mindenféle kártevőktől és vírusoktól kell megszabadítani ezeket az emlékeket.

Ebből a kis ízelítőből kiindulva a játékmenet valójában egy lövöldözős játékot takar. Ahogy haladunk végig a pályákon a mi feladatunk az, hogy a megjelenő objektumokat eltávolítsuk vagy megtisztítsuk. A rendrakáshoz összesen 3 azaz három féle fegyver áll a rendelkezésünkre:

• Lock-on Laser

• Tracer

• Euphoria

Vegyük is sorra a fegyvereket. A Lock-on Laser a játék legerősebb lőfegyvere. Összesen 8 célpont befogására alkalmas, a nyolc töltetet pedig egyszerre lövi ki. Célra tart, így nem kell az adott objektumokat végig a célkeresztben tartani, elég csak „megjelölni”, a többit teszi magától. Természetesen nem kötelező állandóan „csőre” tölteni a rendszert, lehetőség van kevesebb célpont megsemmisítésére is. Ami miatt viszont mégis érdemes megpróbálni 8-as sorozatokat lőni, mert ha jó ütemben (lásd később) lövünk, növeljük a szorzót, aminek hatására exponenciálisan nő a szerzett pontok száma.

A Tracer egy valamivel gyengébb, ám sokkal gyorsabb fegyver. A Tracer esetében teljes egészében nekünk kell végezni a célzást, ráadásul nincs hatással minden objektumra. A Tracer célpontjai elsődlegesen a lila színben pompázó rosszfiúk, minden más ellenségre sajnos hatástalan. Természetesen ami a Tracer segítségével lelőhető, az a Lock-on Laser-rel nem. Ez a kijelentés némileg pontosításra szorul, hiszen gyakran kombinálták a készítők a kettőt. Először le kell lőni a lila pajzsot a Tracer segítségével, majd utána a Lock-on Laser segítségével megadni a kegyelemdöfést. Így működik ez.

Az Euphoria az gyakorlatilag az Überalles fegyverünk, vagyis ennek aktiválásakor a képernyőn látható valamennyi ellenség dezintegrálásra kerül. Az Euphoria – már csak az erejéből is kiindulva – nem áll mindig a rendelkezésünkre. Minden pálya elején egyet kapunk, majd a pályán haladva lehetőségünk van többet szerezni. Ilyenkor a megjelenő lila repülő kis gömböcskét kell akármelyik fegyverrel eltalálni.

Az Euphoriáról még két dolog: nem használható a pályák végén megjelenő főellenségeken, illetve a pálya sikeres teljesítését követően – ha maradt elhasználatlan Euphoriánk, úgy azért extra pontokat kapunk, ráadásul nem is keveset. A fegyvertárunk ebben a három fegyverben kimerül, ráadásul semmilyen fejlesztési lehetőség nincs sőt, még kombinálni sem tudjuk őket, egy időben mindig csak egyet használhatunk.

Ahogy az feltételezhető volt, ha mi lövünk, minket is lőhetnek. Egyes ellenségek képesek igen bőséges mennyiségű – az egészségre kimondottan káros – lövedéket a szabadba bocsájtani, melyek eltávolítása nem ajánlott, hanem kötelező. Az életünk minden esetben a jobb alsó sarokban kerül kijelzésre egy 5-ös skálán. Ha az 5-ös skála elfogyott, mi is meghaltunk. Az Euphoriához hasonlóan az egyes „életcsomagok” is repülő gömbök formájában válnak elérhetővé számunkra, melyeket ugyanúgy le kell lőnünk a megkaparintásért.

A játékmenet egyszerű: adott az igen kevés számú pálya, amelyeken végighaladva csillagokat gyűjtünk. Minden új pálya feloldásához adott csillagra van szükségünk, így könnyen megeshet, hogy egy pályát akár 4-6 alkalommal is végig kell játszani a továbbjutás reményében. Minden pálya végén egy főellenséggel találjuk szembe magunkat, melyeket a legkülönfélébb módokon kell térdre kényszeríteni.

A pályák elvégzése után különféle díjakból választhatunk, adott pálya teljesítéskor egyet-egyet. Ebből jó sok van, a szorgos gyűjtögetőket díjazzák. Ezeket a díjakat lehet megtekinteni az Extras menüpont alatt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!