Catherine: Full Body teszt

A Catherine 2011-ben már megmutatta, hogy videojátékban is lehet a kapcsolatokról és a szexről beszélgetni – a remake pedig most ezt megfejelte egy rakás új bonyodalommal.

Falra mászok tőlük!

A játék azonban nem szimplán a hosszas beszélgetésekről és az SMS-ekre adott válaszokról szól, ugyanis a program tartalmaz egy másik fontos játékelemet is. Ez pedig egy igen fura logikai játék, amelyben valós időben (mit valós időben; kőkemény időlimittel!) kell megmásznunk egy mozgatható kockákból álló falat. Ezek a kihívások éjszakánként, Vincent álmaiban jelennek meg és míg eleinte úgy tűnik, hogy szimplán hősünk bűntudatos gyötrődését szimbolizálják, hamar kiderül, hogy bizony másokat is kínoznak hasonló rémálmok – sőt, van olyan is, aki bele is halt ebbe!

A kollektív rémálmok hátterének kimagyarázását meghagyom a játéknak, de magával a mászással mindenképp foglalkoznunk kell, hisz ez adja a Cathrine játékidejének jó egyharmadát. A Vincent előtt tornyosuló fal megmászása igen egyszerű szabályok szerint zajlik: az ezekben a szakaszokban pöttyös boxeralsóban feltűnő hősünk egyetlen kocka magasba tud mászni, bármelyik kockát tudja húzni (ha van hová hátrálnia), és bármekkora kupacot el is tud tolni; ha pedig leesne, a peremen megkapaszkodva tud jobbra-balra mozogni.

Hiába egyszerűek ezek a szabályok, a megannyi extra építőelem már megkavarja az egészet. Nem csak olyan darabok vannak, amelyeket nem lehet mozgatni, de csapdák, szétporladó blokkok, robbanó kockák, jégtől csúszós elemek és maguktól mozgó darabok is akadnak. Számomra a legtöbb problémát azonban nem ezek okozták, hanem a fal fura fizikája: a kockák ugyanis nem zuhannak le, ha legalább egy élük érintkezik egy másik elemével. Ezt kihasználva rengeteg trükköt tudunk kidolgozni, szűk területen is gyorsan kapaszkodva, hidakat kreálva, a pálya hátsó oldalán függeszkedve, néhol egész falszakaszokat megsemmisítve. Ha az ember belejön, egész érdekessé válik a dolog – azonban az alapjáték könyörtelen időlimitje nem biztosított ehhez megfelelően gyengéd tanulási ívet. A Full Body azonban megkönnyíti életünket: az új, Safety nehézségi módban simán átugorhatjuk a szinteket, Easyszinten pedig automatizálhatjuk a mászást, így megnézve, hogy egy-egy nehéz részen miként is lehet pár mozdulattal könnyedén átjutni.Nehezebb szinteken pedig legalább annyival könnyebb az életünk, hogy már végtelenszer próbálkozhatunk, nem számolja az életeket a program.

Azok számára, akik annyira imádják ezt a fura falmászást, hogy időre menő versenyeket rendeztek már az erre nem igazán alkalmas alapjátékkal is, örülhetnek: a fejlesztők is látták a YouTube-videókat, és a Full Body ennek köszönhetően a sztorin kívül elérhető játékmódokban közel 500 extra pályát tartalmaz, köztük ördögien nehezeket is. Ezen felül van egy igazi multiplayer mód is, ahol ezeket a falakat ketten, egymást lelökdösve mászhatjuk meg.

Bár az új könnyítési opcióknak (no meg az eredetivel eltöltött óráknak) köszönhetően most sokkal hamarabb megbarátkoztam a falmászással, mint 2011-ben, számomra a Catherine fő varázsát továbbra is különleges története jelenti. Vincent elképesztően feszült helyzetekbe képes belecsöppenni egyetlen szörnyeteg vagy lézerpuska nélkül is, és a játék egynémely fordulata, megjegyzése vagy élethelyzete még saját életemmel kapcsolatban is élesen rezonált.Nem szokásom életkor szerint külön ajánlgatni a játékokat, de bizony a Catherine a 30-35 feletti korosztálynak – főleg az életükkel nem minden tekintetben elégedett személyeknek – katarzist is hozhat. És emellett eltörpül annak fontossága, hogy mondjuk grafikailag azért sokkal jobban is hozzányúlhattak volna a programhoz…

A Catherine: Full Body csak PlayStation 4-re jelent meg.

Pro:

  • Játékokban sosem látott téma;
  • sok kisebb-nagyobb újdonság;
  • automatizálható vagy átugorható puzzle-szakaszok.

Kontra:

  • Itt-ott érződik, hogy Rin utólagos kreáció;
  • kezdőknek barátságtalanul nehéz tud lenni normal fokozaton.

80

Grath

Azóta történt

Előzmények