Szükségtelen reinkarnáció?
A helyszínek is ragaszkodnak az elődök színvonalához, amit én megint csak tudtam élvezni, elvégre az orsókkal, ugratókkal, tarkított külső helyszínek mellett extrém arénákat is kapunk, viszont valahol mélyen tudtam, hogy 2015-ben sokkal minőségibb játszótereket hozhattak volna létre. Sok az elnagyolt modell, a félkésznek tűnő spórolás és a cel-shading megvalósításról sem tudták eldönteni, hogy milyen mértékben domináljon. Bleak City-ben azért még most is bitangul jól lehet szórakozni, a stadion meglátogatását egyszer sem tudjuk kihagyni, ahogy a Dusty Trails nemzeti parkban is igencsak szórakoztató a tehenek terrorizálása. A vegyi üzem kevésbé jellegzetes, de a Frosty Pass jégvilága megint csak elmebeteg a totyogó ártatlan pingvinjeivel. Az audio részleg az átlagosnál jobban teljesít, de közel sem tökéletesen, üdvözítőek a klasszikus hangok jelenléte, ezek a loccsanások, toccsanások, fékcsikorgások és halálsikolyok majd 20 éve beleégtek hallójáratainkba, amit az adrenalin pumpáló muzsikák tökéletesen egészítettek ki. A zenei témák ezúttal is izomból horzsolnak, igaz ezúttal nem csak a Fear Factory biztosította a talpalávalót. Akadnak modern taktusok, az izmosabb metal mellett a pörgősebb dubstepből és az elektronikus zúzdából is kijut.
A tesztet a legutóbbi frissítés után hajtottuk végre, ami optimalizáció terén teljesítményjavulást, rengeteg hibajavítást és stabilabb multiplayer élményt ígért. Az fogadkozások nagyobb részét sikerült is betartani, a 8-10 órás tesztidőszak alatt egyszer sem fagyott ki a játék, nem találkoztunk bántó bugokkal, még multizni is kifejezetten kellemes körülmények között tudtunk. Elvileg a törésmodellezésen is igazítottak, amit a korábbi tesztidőszak hiányában nem tudunk most hitelesen megítélni, de amit játék közben tapasztaltunk, az tényleg látványos és hangulatos volt. Az elrepülő alkatrészek elkaszálják a gyalogosokat, ami önmagában is élmény, amire a részletesség jócskán rádob, főleg egy nagyobb javítás esetében, mikor folyamatosan repülnek vissza a fontosabb alkatrészek (a féltengely, a kereket, az ajtók, a karosszéria elemek), ahogy fokozatosan épül fel előttünk szeretett, de halálos járművűnk. Azért azt megjegyzem, hogy egy nagyobb, több szereplős (6 autó és jó pár tucat gyalogos) keményebb ütközet esetén (egy átlagosnál kicsivel erősebb konfiguráción) még mindig hajlamos a néhány tizedmásodpercnyi belassulásra, viszont a korábbi panaszokhoz képest már sokkal jobb a végeredmény. A töltési idők viszont még mindenképpen kurtításra szorulnak.
A Carmageddon: Reincarnation a keserű szájíz tipikus esete. Ha az idősebb korosztályból származó játékos vagy, akkor szeretheted az igazán múltidézős mivolta miatt, azonban ha újgenerációs, tojáshéjas gamer csemete vagy, aki szeret úszni a mainstream trendek árjával és könnyen bedőlsz a mögöttes tartalom hátrányára a grafikai parasztvakításnak, akkor lehet nem a Carmageddon véres volánjára kéne ácsingóznod. Mi még ezen közel sem tökéletes verziójában is tudtuk szeretni, amiért 1997-ben megvesztünk, az most kicsit szolidabban, de újra megmozgatott. Ez a reinkarnáció sikerülhetett volna jobbra is, reméljük, nem tűnik el újabb évtizedekre a franchise, és komolyabb tuning mellett is megpróbálkozik egy újabb utcai mészárlással.
Pro:
- A hangulata még mindig lenyűgöző;
- erős zenei témákat sikerült alátenni;
- minden elemében klasszikus Carmageddon…;
Kontra:
- …ami 2015-ben már kicsit kevésnek érződik;
- megvalósításában sem tudja felvenni a versenyt napjaink címeivel;
- a legfrissebb javítás után is lehet még dolgozni rajta.
69
A Carmageddon: Reincarnation jelenleg csak PC-n érhető el, de a tervek szerint 2016-ban jön a PS4-es és Xbox One kiadás is.
Rage23
