Autót szerelni nem is olyan könnyű! Vagy mégis?

Az autós szimulátor, mint műfaj régóta ott van a legnépszerűbbek között, ám ha ezt a kategóriát kimondom, akkor az emberek jobb esetben az Assetto Corsára, rosszabb esetben a Need for Speedre gondolnak, de az szinte biztos, hogy nem egy átlagos autószerelő műhelyt képzelnek maguk elé, átlagos autókkal és átlagos problémákkal. Pedig azt, hogy ez mennyire izgalmas tud lenni, csak az tudja elképzelni, aki már kipróbálta. A Car Mechanic Simulator pályafutása 2014-ben indult, PC-n és Androidon, az idei rész azonban a mobilos platform helyett konzolokon fog támadni, várhatóan év végén jön a PS4-es és Xbox One-os kiadás. Mi addig is számítógépen próbáltuk ki a Unity-motorra épülő játékot.

Mindenekelőtt nem mehetünk el a játék múlt kezdeti nyűgjei mellett, sajnos több hibajavítást is meg kellett várnunk, mire gond nélkül tudtunk játszani, most, 19 patch elteltével már majdnem jó a helyzet, egy-két lefagyástól eltekintve nincs komoly probléma, és a játékosok a kellemetlenségekért cserébe olyan új, eddig hiányzó funkciókkal lesznek gazdagabbak, mint a teljesítménymérő pad, a drift-pálya, a továbbfejlesztett tuning-trükkök és a megnövelt parkoló. Licencelt autók továbbra sincsenek az alapjátékban, viszont DLC-k formájában egyrészt lehet Mazdákat és Dodge-okat aktiválni, másrészt nyilvánvalóan minden, játékbeli fantázianévvel futó autó rendkívül hasonlít egy-egy létező autógyár létező termékére. Kivéve persze az emblémát.

A kiindulópont ezúttal is egy tágas, jól felszerelt szerviz – a legtöbben nyilván örülnének, ha ilyen helyen kezdhetnék vállalkozásukat. Van csápos emelőnk, tudunk hegeszteni, gumit szerelni, kereket centrírozni, és végül, de nem utolsó sorban persze egy alapvető szerszámparkunk, amit a játék folyamán tudunk fejleszteni, így idővel akár a legbonyolultabb munkákat is elvégezhetjük. Használhatunk rázópadot a futóműhöz és fényezőkamrát a karosszériamunkák befejezéséhez.

A megrendelők pontosan olyan igényekkel érkeznek, mint tennék azt a való életben, a legritkább esetben kérik konkrét alkatrész cseréjét, vagy egy időszakos karbantartást kell elvégeznünk (ami egy idő után rendkívül monotonná válik) vagy olyan hibák kerülnek elő, amiket meg alapos átnézéssel és teszteléssel kell megfejtenünk. Magunknak rendeljük (vagy bontózzuk) az alkatrészeket, kommunikálunk az ügyfelekkel, idővel pedig saját autókat is vásárolhatunk, amiket aztán megfelelő felújítás után értékesítünk tovább.

A szimuláció elég pontos, az autó szerkezeti elemeit jól mintázták, a meghibásodások is nagyjából úgy jönnek, ahogy az a való életben reálisnak tűnik – stabilizátorpálcából nyilvánvalóan többet kell cserélni, mint komplett váltóból. Ugyanakkor nem kell megijednie annak sem, aki még soha nem látott autót alulról, szerencsére működik az, ami a való életben kevésbé jellemző: pirossal hívja fel magára a figyelmet a hibás, kikívánkozó alkatrész, és az esetek többségében szemrevételezéssel láthatjuk az adott alkatrész százalékos állapotát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!