A tartalom

Ma, amikor a szép hosszú múltra visszatekintő kiadók egymással versengve gyártják nosztalgiázós játékgyűjteményeiket, a Capcom teljesítménye igazán örvendetes ezen a téren. Akkor, amikor a Pac-Man a legerősebb gépeken is szaggat, a Sonic-gyűjtemény hibáiért pedig maga a fejlesztő kér bocsánatot, a Capcom konstans jó teljesítményt nyújt. A Mega Man-gyűjtemények, az eklektikus Capcom Arcade Stadium kollekció, és a Street Fighter II évfordulós ünnepe is remekül sikerült. A nevével sokat eláruló Capcom Fighting Collection is főleg dicséreteket érdemel, bár az is kétségtelen, hogy egy fontos komponens nagyon hiányzik belőle.

De az efféle technikai részletek előtt vegyük inkább számba, hogy mi is van a csomagban. A tíz játékból álló gyűjtemény felét az angolul Darkstalkers, japánul pedig Vampire néven ismert széria alkotja. (A pontos játékcímeket nem nagyon fogom használni, mert olyanok, mintha egy laborban direkt arra tenyésztették volna ki őket, hogy összezavarják az embert.) Ennek első része volt a Capcom első verekedős játéka a sorozatban készített Street Fighter II-verziók után (közben), vagyis egyfajta reakció volt a hatalmas számban megjelenő rivális automatákra. Amikor megjelent, a csodálatos pixelgrafika, az egymást csépelő őrült karakterek és az egész képernyőt beborító EX-támadások Japánban egész népszerűvé tették – regények, mangák, sőt, még egy anime-széria is született belőle, pedig hát története nem nagyon volt. A remek hátterek, effektek és karakterdesign mögött még a játékmenetre is jutott idő: ez volt az első verekedős játék, amelyben ugrás közben, a levegőben is lehetett védekezni, és a reversal ellentámadás is itt debütált. A karakterek fantasztikusan animált szörnyek voltak: vámpír és vérfarkas, múmia és átkozott szamurájpáncél, jeti és zombi – no meg a széria legismertebb karaktere, Belial lánya, Lilith nővére, a szukkubuszok úrnője, Morrigan voltak a tíz karakter közt.

[+]

A második rész bizonyos tekintetben inkább Champion/Super/Turbo-jellegű bővített kiadás volt, de a négy új játszható karakter, illetve a Hunter Chain nevű speciális kombórendszer még így is hatalmas előrelépést jelentett. Aztán megérkezett a Vampire Savior, a harmadik rész, amely a mai napig a legnépszerűbb, igazi kultstátuszt élvező része a sorozatnak. Az összesen 15 játszható karakterből négy teljesen új, a pályák fantasztikusak, az új harcrendszer pedig extrém tempót diktál. Megvallom, belőlem hiányzik a tehetség, hogy ezt akár csak közepes hozzáértéssel is kihasználjam, de az online csatákban egyértelmű volt, hogy másokat nem köt gúzsba ennyire a bénaság átka. A harcosok két gombnyomással új alakot ölthetnek, rövid időre fantasztikus képességekre szert téve. A nagyszerű játék Japánban igen sikeres lett, Amerikában viszont megbukott – nem véletlen tehát, hogy a két további kiadás (igazi folytatásnak nem nagyon nevezhetők, elsősorban a karakterfelállással variáltak), valamint a gyűjteményes kiadások és konzolos portok nagy része már nem is kapott angol megjelenést.

[+]

Az öt Darkstalkers mellett a kollekció felkínál még két játékot a Pocket Fighter néven ismert, szupercuki designt viselő játékok közül: a Super Puzzle Fighter leginkább a Puyo Puyo-játékok követője, a Super Gem Fighter pedig egy nagyon furcsa verekedős játék. Utóbbiban az aranyosra vett karakterek szokásos harcait a kombók nyomán tömegesen feltűnő drágakövek dobják fel. Ezeket gyűjtögetve, majd elhasználva karakterünk különleges támadások egész garmadáját képes elsütni. A Super Puzzle Fighterben ugyanezek a színes drágakövek potyognak, feladatunk pedig az, hogy a lehető legnagyobb azonos színű mezőket alakítsunk ki, majd ezeket a kör alakú blokkokkal felrobbantsuk, optimális esetben láncreakciók sorát elindítva.

[+]

A maradék három játék közül az egyik a Hyper Street Fighter II, amely ugye a Street Fighter II öt hivatalos verzióját tartalmazza kisebb változásokkal (például a hátterek nem változnak részről részre). Ott van aztán a Cyberbots, amelyben természetesen hatalmas robotokban üldögélő pilóták esnek egymásnak. Előbbi határozza meg harci képességeinket, utóbbi pedig az arcade módban megélt történetet. Az eredeti játéktermi gépből Európába alig pár darab jutott, így a legtöbbek számára – az emulátorokon kívül – ez lehet az első találkozás a játékkal.

[+]

Még inkább ez a helyzet a gyűjtemény utolsó komponensével: a Red Earth soha korábban nem volt elérhető konzolokon, így különleges gesztus ennek portolása. (Ráadásul ehhez vélhetően extra munkára is szükség volt, hisz a gyűjtemény maradékától eltérően ez a CPS3 játéktermi hardveren futott.) A fantasztikus pixelmágia és a fantasy világ mögött egy remek játék rejlik, amely egyedül játszva sokkal többet kínál, mint a korabeli verekedős játékok, hiszen lényegében négy eltérő RPG-kampányt tartalmaz. A Quest módban a karakterek szintet lépnek (és ezzel új mozdulatokat tanulnak), gyógyító kaját találnak és elemi támadásokat biztosító varázsgömböket használnak – a csaták végén pedig még kivégzések is lehetségesek. A játék legnagyobb hiányosságát, és bukásának fő okát a kevés karakter jelentette – legyen bármilyen gyönyörű is, négy irányítható harcossal egy verekedős játék egyszerűen nem válhat igazán népszerűvé.

A forma

Ez a tíz játék alkotja tehát a Capcom Fighting Collectiont – a Darkstalkers-túlsúly érezhető ugyan, de a Red Earth, a Super Puzzle Fighter, illetve a Super Gem Fighter azokat is szórakoztatni fogják, akik végül beleunnak a vidám horrorküzdelmekbe. Mindig lehetne persze még több játék egy efféle gyűjteményben, és (konzolokon) 14 ezer forintos ára mellett ennek felemlegetését még akkora kapzsiságnak sem érzem, de gondolom siker esetén jöhetnek majd a Street Fighter III, illetve a Marvel Vs. kollekciók is a hiányzókkal.

[+]

Beszéljünk inkább arról, hogy milyen igényes lett a tálalás! Bár a múzeum a Street Fighter II-es gyűjteményben még fantasztikusabb volt, itt is találunk minden játékhoz zenelejátszót és fejlesztési dokumentumokat, különféle képanyagokat. A feldolgozott játékok viszonylagos ismeretlenségének fényében egy dolog még elfért volna azért a főmenüben: a játékok rövid bemutatása. De ha már itt tartunk: a menükhöz teljesen új remixek készültek, mégpedig fantasztikus minőségben – most is azokat hallgatom.

[+]

Természetesen minden játék tökéletes emulációja a játéktermi verzióknak, kiegészítve ezeket az alapokat egy sor modern megoldással. Mind a tíz program támogatja például az online játékot, mégpedig egy kiválóan dolgozó, nagyon sima rollback netkóddal – amerikai, japán és koreai játékossal is szaggatás nélkül sikerült véresre veretnem a számat. A játékokban van gyakorlási lehetőség, vannak save state-ek, és a 11 pontos mércén állítható nehézségi skálázást is mindenhol kihasználhatjuk. A programokból elérhetők a japán és ahol van, az amerikai verziók, mind a maguk eltérő címeivel, zenéivel és néha játékmenetbeli apró eltéréseivel. Nyolc eltérő grafikai opció áll azok rendelkezésére, akik a régi tévék hangulatát akarják megidézni. Az irányítás terén is millió lehetőségünk van, olyannyira, hogy még egy egyszerűsített kezelés is elérhető, ahol az L1 és L2 gombokkal kombókat, illetve szupereket lehet aktiválni.

[+]

Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a crossplatform multiplayer, és sajnos ez egy ilyen gyűjteménynél sokkal fontosabb lenne, mint egy amúgy is milliók által játszott programnál. Bár a Vampire Savior és a Super Gem Fighter mindig hamar talál ellenfeleket, Red Earth-multiplayerhez alig, a Cyberbotshoz pedig egyszer sem találtam kihívókat. Valamilyen szinten persze ez jó hírként is felfogható: online még a ranked meccseken kívül is elképesztő képességű szörnyegetek mészárolják le az ember jókedvét. Persze, az én kezemben nincs évtizedes Darkstalkers-gyakorlat, és naivság lenne azt hinni, hogy az arcade mód egyszeri végigjátszása után különösebben kiismertem volna bármelyik karaktert, de egy ilyen szűk táborra szabott kollekcióban még így is igen sűrűn botlunk majd félprofi megszállottakba. Önmagában ez persze abszolút nem a játék hibája, de a négy platform összefogásával valószínűleg lehetett volna enyhíteni ezen is.

[+]

Mivel a játéktermi verziókat gyűjti össze a kollekció, a korábbi konzolos átiratok extráit sajnos nem kapjuk meg, pedig ez játékmódok, zenék és egyéb extrák mellett egy rakás új karaktert is jelentene. E tekintetben a legfájóbb pont az, hogy a Darkstalkers-sorozatból emiatt most nem kapunk egy teljes verziót, amelyben minden karakter játszható lenne – anno a karakterek eltávolítását a játéktermi CPS2 hardver memóriakorlátai okozták, de ezt például a régi PS2-es gyűjtemény szépen megkerülte, és felkínált egy remixelt játékot is, valamennyi harcost és hátteret egy programba pakolva. Érdemes megemlíteni talán, hogy az itt felvonultatott tíz játékból hat része lesz a nemsokára megjelenő Capcom Arcade Stadium 2 gyűjteménynek is – azok a verziók viszont nem kapnak majd online játéklehetőséget.

Mivel játéktermi játékokról van szó, a nehézség elég magas – sőt, néha (például a Darkstalkers 1 főellenségeinél, vagy a Hyper Street Fighter II amerikai verziójában bárhol) egészen extrém tud lenni. Ne legyenek komplexusaink a nehézség nullára állítása miatt; amíg ki nem tanuljuk egy adott játék kombórendszerét, az adott karakterek képességeit, a pénzrablásra belőtt játéktermi nehézség brutálisnak fog tűnni enélkül. A Capcom Fighting Collection szűk közönségnek készült: azoknak, akik pusztán attól fellelkesednek, hogy egy soha korábban konzolon el nem érhető 2D-s verekedős játék végre megjelenik, vagy hogy mind az öt Darkstalkers elérhető lesz angolul egyazon gyűjteményben. Valószínűleg idehaza nem vagyunk sokan, de legalább kiváló kiszolgálást kaptunk!

A Capcom Fighting Collection PC-re, PlayStation 4-re, Switch-re és Xbox One konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Bár van itt egy remek Street Fighter II-kiadás is, nem az a gyűjtemény igazi sztárja. A Vampire Saviour egy fantasztikus verekedős játék, a Red Earth szerepjátékos elemekkel dobja fel a verekedős játékokat, a Super Gem Fighters és a Super Puzzle Fighter pedig kiváló mellékszálai a Capcom klasszikus verekedős játékainak. Nyilvánvaló, hogy nem mindenki tartozik a célcsoportba, de aki kedveli a 2D-s, pixelmágiára épülő régi verekedős játékokat, az egy tényleg igényes tiszteletadást kap a (sok) pénzéért.

A Capcom Fighting Collection legfőbb pozitívumai:

• Igényes kollekció, múzeummal és online játékkal,
• a Red Earth egy fantasztikus, alig ismert játék,
• millió modern funkció érhető el minden játékban,
• kicsit féloldalas, de minőségi játékválogatás.

A Capcom Fighting Collection legnagyobb hiányosságai:

• Hiányoznak a korábbi konzolos portok tartalmai,
• nincs crossplatform multiplayer, így néhány játékra már most alig van ellenfél.

Bényi László