Nincs lehetetlen
A Call of Duty: Black Ops 6 multiplayer részével külön cikkben fogunk foglalkozni.
A Call of Duty-játékok már egy jó ideje nem a kampányra fókuszálnak, hisz a legtöbb játékost a klasszikus multiplayer, a zombis vadulás vagy a Warzone-élmény vonzza. Egyáltalán érdekel még bárkit is, hogy egy Call of Duty egy valamirevaló történetet és élvezhető pályákat kapjon arra a néhány órácskára, amit az átlagos vevő talán eltölt velük? Tavaly, a botrányosan összetákolt Modern Warfare 3 „nesze neked” háromórás, alibizős egyszemélyes módjának botránya bebizonyította, hogy így van, hogy a virtuális harcászat szerelmeseinek egy jelentős részét még mindig érdekli, hogy mi történik a többjátékos módon kívül. Így el is érkeztünk a Black Ops hatodik részéhez, ami minden szempontból az utóbbi évek legjobb Call of Duty kampánya lett, köszönhetően az azt összerakó Raven stúdió munkájának.
Legutóbb 2020-ban találkoztunk Treyarch neve által fémjelzett Call of Dutyval, és bár a sorszámozás nélküli a Black Ops: Cold Warnak nem volt olyan erős a története, mint néhány korábbi hidegháborús felvonásnak, azért megvoltak a jobb momentumai. Ezúttal technikailag a hidegháború után vagyunk, hiszen a ’90-es évek legelején járunk, történetileg a Cold War és a Black Ops 2 része után – főleg ez utóbbit érdemes ismerni, hiszen a karakterek és a központi dráma is a 2012-es BO2-ből származik; aki ezzel nem játszott, azt az in medias res kezdés eleinte kicsit megzavarhatja. Nem baj, mi segítünk: a második részben történt, hát, melléfogásoknak köszönhetően egy szinte teljesen új csapatot irányít a kerekesszékbe kényszerült CIA-ügynök Frank Woods. Igaz, eleinte a „csapat” szó is kis túlzás: Troy Marshall mellett csak arctalan és hangtalan főszereplőnket, Case tartozik ide. Igaz, közvetlen főnökünk a nagykutyák haragja ellenére is mellettünk áll, és ezúttal a kampány is szövetségesek szerzéséről szól, és mint egy klasszikus kémfilmben, szépen felépül körülöttünk a specialistákból álló csapat. A fő ellenlábast ezúttal a titokzatos félkatonai alakulat, a Pantheon alakítja, akik, hogy még félelmetesebbek legyenek, még a CIA berkein belül is igen jó kapcsolatokat ápolnak, így aztán megint feketén, titkos akciókkal kell elkapni a téglákat, és kideríteni, hogy milyen ördögi terven dolgoznak.
A balul sikerült felvezető iraki küldetést követően első utunk Bulgáriába, egy réges-régi KGB-s menedékházba vezet. Ez nem csak egy egyszeri pálya, ugyanis a Bástya nevű építmény főhadiszállásként funkcionál. Itt beszélgethetünk a küldetések között társainkkal, megismerhetjük múltjukat és indítékaikat, valamint extra jutalom reményében felfedezhetjük a menedék kalandjátékos titkait is. Mivel ezúttal (is) a hivatalos lehetőségeken kívül tevékenykedünk, nem számíthatunk állam bácsi támogatására, így a pályákon érdemes direkt célunk mellett a pénzszerzésre is koncentrálni. Szerencsére nem kell átkutatni minden hullát pár cent után, de a kihallgatott beszélgetések nyomán, vagy egyszerűen alaposan átkutatva a pályákat találhatunk nagyobb összegeket. Az összegyűjtött lóvéból három szobát oldhatunk ki a főhadiszálláson, ahol aztán különböző fizetős fejlesztésekkel erősíthetjük karakterünket és felszerelésünket.
A kampány igazi pályái is jól átgondolt, a CoD-átlagnál sokkal igényesebben megvalósított helyszínek – jól látható a plusz egy év fejlesztési idő hatása. Természetesen most is érezhető az állandó, néha kicsit mesterkéltté váló változatosságra való törekvés, és minden szint rendelkezik néhány apró, exkluzív lehetőséggel, scriptelt résszel. A szokásosnál több talán a lopakodós rész, de ezek jelentős része opcionális – sokhelyütt tulajdonképpen fel lehet zavarni az őröket, éppen csak nem érdemes, mert ezzel saját dolgunkat nehezítenénk meg. A legtöbb helyszínt többféleképpen is meg lehet közelíteni, és ehhez nem egyszer a küldetés előtt vagy közben összeállított dossziéból is kapunk tippeket. A Call of Duty-mércével kifejezetten hosszú, durván nyolcórás végigjátszásom alatt egyetlen unalmas küldetéssel se találkoztam, ugyanis ezek kifejezetten változatosra sikerültek. Nem akarok spoilerezni, de két hihetetlenül jól sikerült, tényleg emlékezetes pálya van a játékban. Az egyik során egy kaszinó széfjébe kell betörni: e feladatot a csapattagok közti váltogatás és változatos lopakodós jelenetek teszik izgalmassá. A másik egy kifejezetten elborult misszió, amelyben Case egy veszélyes gáz hatására hallucinálni kezd, és ezt fantasztikus zenék és kiváló látványvilág teszi feledhetetlenné. Van egy nyílt pálya is, ami a Modern Warfare 3 hasonló próbálkozásával ellentétben kifejezetten jól működött, és díjazta a felfedezést. Az ellenfelek között ezúttal elit egységek is feltűnnek, akiket sokszor hatásosabb valamelyik speciális kütyünk segítségével kiiktatni, mintsem elpazarolni rájuk lőszerkészletünk nagyrészét. A multiplayerre kitalált omnimovement mechanika a kampányban is kipróbálható, és ezzel bármelyik irányba futva csúszhatunk és vetődhetünk – de az AI azért nincs olyan okos, hogy muszáj legyen erre támaszkodni.
Külön kiemelném, hogy nagyon szép munkát végeztek a fejlesztők a karakterek arcmimikájánál, érdemes megnézni őket átvezetőknél, vagy a menedékházban a dialógusok közben. Kifejezett negatívumot nem is igazán tudnék mondani a Black Ops 6 kampányáról, a Treyarch és főleg a Raven csapata ennél az epizódnál igazán kitett magáért. Persze volt, hogy itt-ott nem töltött be egy textúra, meg fura volt, hogy a nyílt pályán a társak egyszerűen csak beteleportáltak az autóba, vagy elzárták az utamat egy ajtónál, de szerintem ezek az apróságok bőven beleférnek – én az Infinite Warfare óta nem szórakoztam ilyen jót a sorozat sztorimódjával. Tele van változatos és kreatív tartalommal és jól megtervezett akciójelenetekkel, ami pedig a történetet illeti, a kémthrillerekből ismert drámából (és műfajkellék klisékből) nincs hiány. Ez egy kifejezetten erős és kalandos utazás lett és mindenkinek érdemes tennie vele egy próbát még a többjátékos mód mellett is.
A Call of Duty: Black Ops 6 PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A játék az első naptól megtalálható a Game Pass kínálatában PC-n és Xboxon.
Összefoglalás
A Ops 6 mindenben felülmúlja az utóbbi jónéhány év Call of Duty-kampányát. Az új dolgok jól működnek a régi elemek társaságában, küldetések pedig kellően változatosak lettek. Látszik, hogy amennyiben elég időt hagynak a fejlesztőcsapatnak, egy kifejezetten kreatív és látványos egyszemélyes történetet tudnak készíteni, ami nem csak annyiból áll, hogy lősz, tárazol, mész.
A Call of Duty: Black Ops 6 legfőbb pozitívumai:
- Akciódús és látványos játékmenet;
- változatos, olykor elborult küldetések;
- az átlagnál hosszabb játékidő;
- szórakoztató lopakodós részek.
A Call of Duty: Black Ops 6 legfőbb negatívumai:
- Apróbb grafikai hibák;
- néha furán működő társak;
Balga Bence