Vérben az igazság

Bár az efféle vériszamós kalandok roppant fontosak Liza „életben” tartásához, a játékidő legnagyobb részét a teljesen, illetve kevésbé élő helyiekkel folytatott párbeszédekben fogjuk tölteni. Ezek segítenek megismerni a Város és az abban lakók történetét, és amennyiben képességeink a megfelelő szinten állnak, a diskurzust teljesen új irányokba tolhatjuk el. Minden szintlépésnél kapunk elosztható pontokat, tanulás útján is okosodhatunk, ráadásul a megfelelő öltözködéssel is kihathatunk Liza megítélésére: ha a témához, alkalomhoz illő ruha van rajta, mindenki műveltebbnek tartja majd. Fontos tényező még a moralitás, ami a Cabernet fő mondanivalójával is összefügg: ha általában empatikusan viselkedünk és együttérzők vagyunk, akkor emberségünk nő, míg, ha sokszor reagálunk cinikusan, és fittyet hányunk a halandók életére, akkor nihilizmusunk. Érdekes módon a két érték nem üti egymást, ami itt-ott furcsán veszi ki magát. A képességpontokhoz hasonlóan ezek is dialógusopciókat oldanak fel: megfelelő nihilizmussal például elvállalhatunk simlis melókat, empataként pedig mindenki minket kér fel legszemélyesebb magánügyei megoldására.

[+]

Szerencsére a karakterek és a hozzájuk kapcsolódó történetek, küldetések nagy átlagban szórakoztatóak lettek. Nem mindenki van egyenlő mértékben kidolgozva, és a szinkronmunka is elég felemás lett, de még így is be tud szippantani ez a világ. Arban például a helyi Cabernet-klub vezetője, egy meglepően empatikus vámpír, aki mániákusan kutatja az őt vérszívóvá tevő személyt, Alisa pedig a grófnő fogadott lánya, aki dacos öröktiniként folyton a vámpírlét határait feszegeti, és elege van anyja béklyóiból. A kedvencem talán mégis Hussar volt, a grófnő intézője, akit mágikus kötelék láncol mesteréhez: Hussar avat be minket a vámpírlét dolgaiba, és minden morcossága ellenére hamar kiderül, hogy fanyar humora mögött egy mélyen érző lény rejlik. Kevésbé izgalmasak talán az egyszeri emberek, de azért köztük is találni olyat, akinek ügyeibe egy kis hipnotikus sugallattal beavatkozhatunk. Evgeny és Anastasia például egy fiatal pár, akik házassága látszólag zátonyra futott: Evgeny költő, de nem tud írni, emiatt az alkoholizmusba fordult, míg Anastasia zeneszerző, de férje miatt egy nyugodt pillanata nincs, és nőként egyébként is jóval nehezebb érvényesülnie. Az ő életükbe például szabadon avatkozhatunk be, és a párterapeuta szerep mellett akár a válás felé is lökdöshetjük őket, hogy utána mi csapjunk le valamelyik friss szinglire. A poligámia egyébként sem akadály a vámpírrá vált Liza számára, és meglehetősen sokfelé kavarhatunk őt irányítva.

[+]

Kifejezetten érdekes az is, ahogy a játék feldolgozza mélyebb mondanivalóit. Sokszor felemás ez is, és gyakran tud szájbarágós lenni, de időnként mégis meglepően emberi. A vér iránti leküzdhetetlen szomjúság és az alkoholizmus párhuzama persze nem új ötlet, de a Cabernet jól járja körbe mindkét vágy roncsoló hatásait: hogy mennyire szétszed minket, szeretteinket és környezetünket. Egy másik érdekes tematika a vámpírlét nihilizmusa: ha halhatatlanok vagyunk, azzal együtt legalább implicit módon értéktelenné válik az élet. A halandók képtelenek felfogni a vámpírok hosszú távú gondolkodásunkat, azok pedig gyakran másodrendű polgárokként kezelik a halandókat – még rosszabb esetben pedig élő kulacsként tekintenek rájuk, akik kizárólagos értéke az, hogy kielégítik a felsőbbrendű lények szükségleteit. A Cabernet egyébként nem kényszerít a „helyes” útra, hanem hagyja, hogy a játékos meghozza a saját döntéseit – Lizából is lehet tehát ilyen gőgös nihilistát faragni. Ez már csak azért is könnyen megy, mert a közelebbről meg nem határozott Város amúgy is tele van egyenlőtlenségekkel: nap mint nap látjuk, ahogy a tehetősek kizsákmányolják, megalázzák, lenézik a szegényebbeket, és az is nyilvánvaló, hogy hogy a korrupció és a hatalomtól való megrészegülés messzemenő, még valós vámpírok nélkül is mély nyomokat hagy a társadalmon.

[+]

A játék szórakoztató, érdekes és mondanivalója is van, és bár sokszor egyenetlen a megvalósítás és kivitelezés, még így is izgalmas felfedezni történeteit és Liza döntési lehetőségeit. Még a szimpla, mesekönyvszerű képi világ és a melankolikus, morózus zene is hozzáadnak az élményhez. A technikai problémák azonban itt-ott sikeresen mérgezik a hangulatot és az élményt. Egyértelmű, hogy a játékot kifejezetten PC-s kezelésre tervezték, így kontrollerrel – és úgy általában konzolon – hihetetlenül frusztráló tud lenni. A menük közti váltogatás, a megfelelő környezeti elemek kiválasztása, de még a szimpla közlekedés is körülményes és irritáló tud lenni. Ezt ráadásul tetézi, hogy PS5-ön játszva rengeteg bugba is beleütköztem: többször is lefagyott, technikai egyszerűsége ellenére is sokat tölt, ráadásul furcsa grafikai malőrök is feltűnően sokszor történnek. Megtörtént, hogy egy küldetésben nem lehetett előrejutni, és az is, hogy egyes szereplőket nem tudtam megszólítani. Máskor döntéseim nem jártak hatással, vagy egyik-másik karakter felénk való viszonya nem változott meg, ami egy idő után kizárt egyes lehetőségeket. A teszt megírása előtt nem sokkal patchelték a játékot: addig például be se tudtam fejezni a teljes kalandot, mert a finálé előtt állandóan lefagyott. Most már tehát jobb állapotban van a játék, de attól sajnos még igen messze vagyunk, hogy technikailag elfogadható, ajánlható kategóriába soroljam.

[+]

A Cabernet tehát mindenképpen egy érdekes szerzet, ami ugyanannyira szívja vérünket, mint amennyire táplálja lelkünket. Tele van jó ötletekkel, szórakoztató alakokkal és mély gondolatokkal, de ezt felemás kivitelezés, felületes ábrázolások és mindenek felett technikai malőrök mérgezik meg. A játékmenet egyébként szórakoztató, főleg, ha kedveled a nyugis, narratív játékokat – bár az időmenedzsmentje frusztráló lehet. Emellett nem minden lehetőségnél és döntésnél éreztem azt, hogy komolyabb következményei lennének, hiába sugallt más a játék. Ezzel együtt is azonban kellemes és időnként elgondolkodtató kikapcsolódás lehet pár napra, azért pedig plusz pont jár, hogy nem akcióorientált aspektusból közelíti meg a vámpírlét komplexitásait. Filozófiai és társadalmi elemzései nem mindig találnak be, de én kifejezetten értékelem a próbálkozást. Egy dolog biztos azonban: ha konzolon technikailag nem szedi össze magát, akkor el fog vérezni.

A Cabernet PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switchre, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Akupara Games biztosította.

Összefoglalás

A Cabernet egy narratív RPG a The Council stílusába, ahol – nagyrészt – számítanak döntéseink. Egy XIX. századi vámpírként kell igényeinket egyensúlyban tartani szabadon választott társadalmi szerepünkkel, egyensúlyozva az empátia és a nihilizmus peremén. Ha bírod a narratív kalandokat, jó buli, csak telis-tele van technikai buktatókkal.

A Cabernet legfőbb pozitívumai:

• Ötletes koncepció;
• érdekes filozófiai és társadalmi kérdések;
• viselkedhetsz rendes polgárként, de kegyetlen vérszívóként is.

A Cabernet legnagyobb hiányosságai:

• Nem mindig érezni a döntések súlyát;
• frusztráló a konzolos kezelés;
• tele kisebb és nagyobb technikai problémákkal.

Georgiadisz Leonidas