Vér és alkohol
Ahhoz képest, hogy a XVII. századi szerb szegénységben fogant babonák brit és német félreértéseként születtek, a vámpírok (pop)kulturális jelenléte az új évezredben is töretlen. Megszámlálhatatlan regény, film és videojáték foglalkozik e vérivókkal, és többé vagy kevésbé, de szinte mindegyik újra is értelmezi Bram Stoker műfajalapító élőhalottját. Hol az abszolút gonosz képviselőiként látjuk viszont a vámpírt, hol árnyaltabb, helyzetükkel viaskodó, átkozott lényekként – és persze ma már a parodisztikus megközelítés is teljesen általános. Mára tulajdonképpen csak két általános jellemzőjük maradt: a naptól való félelmük, valamint az emberi vér iránti kiolthatatlan szomjúságuk az, ami meghatározza őket, hiszen ez tökéletes allegóriája az emberi ösztönállatnak és a szenvedélyek jelentette veszélyeknek – annak, hogy képesek vagyunk-e ellenállni legmélyebb impulzusainknak. Stoker és le Fanu, Lugosi Béla és Robert Pattinson, a Konami és poncle után most ismét egy újfajta megközelítést kapunk az éjszaka lényeivel kapcsolatban: a Cabernet egy narratív RPG formájában próbálja bemutatni és feszegetni a vámpírlét társadalmi és morális velejáróit.
Az 1800-as években járunk valahol Kelet-Európa egy szláv hangzású nevekkel teli régiójában: az elnyomó rendszerek által elvárt status quo és a társadalmi forradalmak vágyai éppen kirobbanóban levő koktélként találkoznak, egy másik hadszíntéren pedig a hagyományok és babonák veszik fel a harcot a nagy hódító, a tudományos orvoslás első hullámai ellen. Főszereplőnk, Elizabeta Morozova – mindenki Lizája – a hagyományos női szerepkörből kitörve orvosnak tanult, és igen komoly ambíciói voltak, persze csak azt megelőzően, hogy tragikusan elhunyt volna. A játék prológusában részt vehetünk a családi megemlékezésen, ahol az általunk irányított diskurzuson keresztül kifejezetten kreatív módon eloszthatjuk karakterünk képességpontjait a négy kategóriában: történelem és politika, művészetek, irodalom, illetve tudományok. „Ajj, szegény lány úgy énekelt, mint egy csalogány…” – és Liza máris jártasabb lesz a művészetek terén. „Emlékeztek? Bárkit bármire rá tudott beszélni!” – és máris kis jártasságot szereztünk a történelem és a politika terén.
[+]
Persze a szegény hulla mit sem tud arról, hogy mi életének szilánkjaiból éppen Liza karakterlapját állítjuk össze – őt már az is meglepi, hogy sajnálatos halálát követően egy kifejezetten fenyegető hangulatot árasztó pincehelyiségben tér magához, ahonnan egy roppant gyanús entitás egy később ismertetett majdani szívességért cserébe engedi csak ki. Hamar kiderül, hogy a helyi vámpírközösség, vagyis High Society vezetője, Orlova grófnő villájában vagyunk: ide kerültünk, miután valaki vámpírrá változtatott minket. A vámpírlét alapvető fogalmait, szabályait és tiltásait, és persze néhány igen fontos alakot az éppen zajló fogadáson, a többiekkel diskurálva ismerhetjük meg – és gyorsan azt is ki kell találnunk, hogy Liza miként reagáljon arra, hogy a lakoma csúcspontjaként egy szerencsétlen halandó fiút tépnek miszlikre elegáns társaink. Sok idő nincs azért az esemény feldolgozására, azonnal indulunk kell a Városba, ahol egy orvos asszisztenseként fogunk tevékenykedni – mégpedig annál a dokinál, aki vérszívóvá tett minket. Innentől kezdve a Cabernet teljesen szabadon engedi játékosát: foglalkozhatunk a közösség megismeréséről, küzdhetünk a vérszopó ösztönök ellen és megpróbálhatjuk időnket hasznosan eltölteni, vagy akár tehetünk minden ilyen marhaságra, és élőholt-létünket szentelhetjük kizárólag a földi örömök hajszolásának is.
[+]
Nem meglepő, de Liza kizárólag éjszaka tevékenykedhet a Városban – ha napfelkeltére nem vagyunk ott a szépen berendezett szobánkban található koporsónkhoz, immár végleges halál vár ránk. Minden éjszaka négy cselekvési lehetőséget kapunk, de az utolsó már csak egy kapkodós párbeszédre elég – és mivel a legtöbb esemény időkritikus, muszáj lesz a lehető leghasznosabban menedzselni az éjszakákat. Emberek és élőholtak ügyeibe árthatjuk bele magunkat, ritka kötetek bújásával fejleszthetjük képességeinket, eljárhatunk kártyázni, és persze használhatjuk varázslatos képességeinket is: denevérré változva roppant gyorsan közlekedhetünk, a láthatatlanság pedig nem csak a sztori kulcsfontosságú mozzanataiban jön jól, de a zsebesnek álló Liza munkáját is alaposan megkönnyítheti az aprópénzre váltott mágia. Ami viszont a legfontosabb: előbb-utóbb táplálkoznunk kell – és itt jön be a képbe a játék címe, a Cabernet.
[+]
Mivel ebben a világban a vámpírok már olyan hosszú ideje léteznek, hogy saját társadalmuknak volt ideje komplex törvények meghozatalára is, a vérszerzésre rengeteg eltérő lehetőség áll rendelkezésre. Vásárolhatunk például palackozott vért – ez a Cabernet –, ami remélhetőleg etikusan lett beszerezve a grófnő és sleppje által irányított intézményekben. Ha még ez is ütközik saját morális szabályainkkal, elmehetünk nyulakra vadászni az erdőbe – de ha inkább egyenesen a forrásból innánk, természetesen rácuppanhatunk valakinek a nyakára is. (Áldozatunk nem fog emlékezni arra, hogy mit tettünk vele, de az rémlik nekik, hogy valami igen rosszat tettünk vele.) Persze nem a főtér nyüzsgésében: nem, ehhez jó kapcsolatot kell kialakítani a célszeméllyel, el kell csalnunk valami izolált helyre, aztán jöhet egy sikeres bűvölés, és máris kezdődhet a fogyasztás. Ha túl sok vért szívunk ki valakiből, hát bizony el is patkolhat áldozatunk – ha pedig a mi gyomrunkat sikerül túlzottan megtölteni, vérittas állapotba kerülhetünk. Ilyenkor képességeink mind komoly bónuszokkal gazdagszanak, de az elvonási tünetek hamarabb és erősebben ütnek majd be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
