Vér és alkohol

Ahhoz képest, hogy a XVII. századi szerb szegénységben fogant babonák brit és német félreértéseként születtek, a vámpírok (pop)kulturális jelenléte az új évezredben is töretlen. Megszámlálhatatlan regény, film és videojáték foglalkozik e vérivókkal, és többé vagy kevésbé, de szinte mindegyik újra is értelmezi Bram Stoker műfajalapító élőhalottját. Hol az abszolút gonosz képviselőiként látjuk viszont a vámpírt, hol árnyaltabb, helyzetükkel viaskodó, átkozott lényekként – és persze ma már a parodisztikus megközelítés is teljesen általános. Mára tulajdonképpen csak két általános jellemzőjük maradt: a naptól való félelmük, valamint az emberi vér iránti kiolthatatlan szomjúságuk az, ami meghatározza őket, hiszen ez tökéletes allegóriája az emberi ösztönállatnak és a szenvedélyek jelentette veszélyeknek – annak, hogy képesek vagyunk-e ellenállni legmélyebb impulzusainknak. Stoker és le Fanu, Lugosi Béla és Robert Pattinson, a Konami és poncle után most ismét egy újfajta megközelítést kapunk az éjszaka lényeivel kapcsolatban: a Cabernet egy narratív RPG formájában próbálja bemutatni és feszegetni a vámpírlét társadalmi és morális velejáróit.

Az 1800-as években járunk valahol Kelet-Európa egy szláv hangzású nevekkel teli régiójában: az elnyomó rendszerek által elvárt status quo és a társadalmi forradalmak vágyai éppen kirobbanóban levő koktélként találkoznak, egy másik hadszíntéren pedig a hagyományok és babonák veszik fel a harcot a nagy hódító, a tudományos orvoslás első hullámai ellen. Főszereplőnk, Elizabeta Morozova – mindenki Lizája – a hagyományos női szerepkörből kitörve orvosnak tanult, és igen komoly ambíciói voltak, persze csak azt megelőzően, hogy tragikusan elhunyt volna. A játék prológusában részt vehetünk a családi megemlékezésen, ahol az általunk irányított diskurzuson keresztül kifejezetten kreatív módon eloszthatjuk karakterünk képességpontjait a négy kategóriában: történelem és politika, művészetek, irodalom, illetve tudományok. „Ajj, szegény lány úgy énekelt, mint egy csalogány…” – és Liza máris jártasabb lesz a művészetek terén. „Emlékeztek? Bárkit bármire rá tudott beszélni!” – és máris kis jártasságot szereztünk a történelem és a politika terén.

[+]

Persze a szegény hulla mit sem tud arról, hogy mi életének szilánkjaiból éppen Liza karakterlapját állítjuk össze – őt már az is meglepi, hogy sajnálatos halálát követően egy kifejezetten fenyegető hangulatot árasztó pincehelyiségben tér magához, ahonnan egy roppant gyanús entitás egy később ismertetett majdani szívességért cserébe engedi csak ki. Hamar kiderül, hogy a helyi vámpírközösség, vagyis High Society vezetője, Orlova grófnő villájában vagyunk: ide kerültünk, miután valaki vámpírrá változtatott minket. A vámpírlét alapvető fogalmait, szabályait és tiltásait, és persze néhány igen fontos alakot az éppen zajló fogadáson, a többiekkel diskurálva ismerhetjük meg – és gyorsan azt is ki kell találnunk, hogy Liza miként reagáljon arra, hogy a lakoma csúcspontjaként egy szerencsétlen halandó fiút tépnek miszlikre elegáns társaink. Sok idő nincs azért az esemény feldolgozására, azonnal indulunk kell a Városba, ahol egy orvos asszisztenseként fogunk tevékenykedni – mégpedig annál a dokinál, aki vérszívóvá tett minket. Innentől kezdve a Cabernet teljesen szabadon engedi játékosát: foglalkozhatunk a közösség megismeréséről, küzdhetünk a vérszopó ösztönök ellen és megpróbálhatjuk időnket hasznosan eltölteni, vagy akár tehetünk minden ilyen marhaságra, és élőholt-létünket szentelhetjük kizárólag a földi örömök hajszolásának is.

[+]

Nem meglepő, de Liza kizárólag éjszaka tevékenykedhet a Városban – ha napfelkeltére nem vagyunk ott a szépen berendezett szobánkban található koporsónkhoz, immár végleges halál vár ránk. Minden éjszaka négy cselekvési lehetőséget kapunk, de az utolsó már csak egy kapkodós párbeszédre elég – és mivel a legtöbb esemény időkritikus, muszáj lesz a lehető leghasznosabban menedzselni az éjszakákat. Emberek és élőholtak ügyeibe árthatjuk bele magunkat, ritka kötetek bújásával fejleszthetjük képességeinket, eljárhatunk kártyázni, és persze használhatjuk varázslatos képességeinket is: denevérré változva roppant gyorsan közlekedhetünk, a láthatatlanság pedig nem csak a sztori kulcsfontosságú mozzanataiban jön jól, de a zsebesnek álló Liza munkáját is alaposan megkönnyítheti az aprópénzre váltott mágia. Ami viszont a legfontosabb: előbb-utóbb táplálkoznunk kell – és itt jön be a képbe a játék címe, a Cabernet.

[+]

Mivel ebben a világban a vámpírok már olyan hosszú ideje léteznek, hogy saját társadalmuknak volt ideje komplex törvények meghozatalára is, a vérszerzésre rengeteg eltérő lehetőség áll rendelkezésre. Vásárolhatunk például palackozott vért – ez a Cabernet –, ami remélhetőleg etikusan lett beszerezve a grófnő és sleppje által irányított intézményekben. Ha még ez is ütközik saját morális szabályainkkal, elmehetünk nyulakra vadászni az erdőbe – de ha inkább egyenesen a forrásból innánk, természetesen rácuppanhatunk valakinek a nyakára is. (Áldozatunk nem fog emlékezni arra, hogy mit tettünk vele, de az rémlik nekik, hogy valami igen rosszat tettünk vele.) Persze nem a főtér nyüzsgésében: nem, ehhez jó kapcsolatot kell kialakítani a célszeméllyel, el kell csalnunk valami izolált helyre, aztán jöhet egy sikeres bűvölés, és máris kezdődhet a fogyasztás. Ha túl sok vért szívunk ki valakiből, hát bizony el is patkolhat áldozatunk – ha pedig a mi gyomrunkat sikerül túlzottan megtölteni, vérittas állapotba kerülhetünk. Ilyenkor képességeink mind komoly bónuszokkal gazdagszanak, de az elvonási tünetek hamarabb és erősebben ütnek majd be.

Vérben az igazság

Bár az efféle vériszamós kalandok roppant fontosak Liza „életben” tartásához, a játékidő legnagyobb részét a teljesen, illetve kevésbé élő helyiekkel folytatott párbeszédekben fogjuk tölteni. Ezek segítenek megismerni a Város és az abban lakók történetét, és amennyiben képességeink a megfelelő szinten állnak, a diskurzust teljesen új irányokba tolhatjuk el. Minden szintlépésnél kapunk elosztható pontokat, tanulás útján is okosodhatunk, ráadásul a megfelelő öltözködéssel is kihathatunk Liza megítélésére: ha a témához, alkalomhoz illő ruha van rajta, mindenki műveltebbnek tartja majd. Fontos tényező még a moralitás, ami a Cabernet fő mondanivalójával is összefügg: ha általában empatikusan viselkedünk és együttérzők vagyunk, akkor emberségünk nő, míg, ha sokszor reagálunk cinikusan, és fittyet hányunk a halandók életére, akkor nihilizmusunk. Érdekes módon a két érték nem üti egymást, ami itt-ott furcsán veszi ki magát. A képességpontokhoz hasonlóan ezek is dialógusopciókat oldanak fel: megfelelő nihilizmussal például elvállalhatunk simlis melókat, empataként pedig mindenki minket kér fel legszemélyesebb magánügyei megoldására.

[+]

Szerencsére a karakterek és a hozzájuk kapcsolódó történetek, küldetések nagy átlagban szórakoztatóak lettek. Nem mindenki van egyenlő mértékben kidolgozva, és a szinkronmunka is elég felemás lett, de még így is be tud szippantani ez a világ. Arban például a helyi Cabernet-klub vezetője, egy meglepően empatikus vámpír, aki mániákusan kutatja az őt vérszívóvá tevő személyt, Alisa pedig a grófnő fogadott lánya, aki dacos öröktiniként folyton a vámpírlét határait feszegeti, és elege van anyja béklyóiból. A kedvencem talán mégis Hussar volt, a grófnő intézője, akit mágikus kötelék láncol mesteréhez: Hussar avat be minket a vámpírlét dolgaiba, és minden morcossága ellenére hamar kiderül, hogy fanyar humora mögött egy mélyen érző lény rejlik. Kevésbé izgalmasak talán az egyszeri emberek, de azért köztük is találni olyat, akinek ügyeibe egy kis hipnotikus sugallattal beavatkozhatunk. Evgeny és Anastasia például egy fiatal pár, akik házassága látszólag zátonyra futott: Evgeny költő, de nem tud írni, emiatt az alkoholizmusba fordult, míg Anastasia zeneszerző, de férje miatt egy nyugodt pillanata nincs, és nőként egyébként is jóval nehezebb érvényesülnie. Az ő életükbe például szabadon avatkozhatunk be, és a párterapeuta szerep mellett akár a válás felé is lökdöshetjük őket, hogy utána mi csapjunk le valamelyik friss szinglire. A poligámia egyébként sem akadály a vámpírrá vált Liza számára, és meglehetősen sokfelé kavarhatunk őt irányítva.

[+]

Kifejezetten érdekes az is, ahogy a játék feldolgozza mélyebb mondanivalóit. Sokszor felemás ez is, és gyakran tud szájbarágós lenni, de időnként mégis meglepően emberi. A vér iránti leküzdhetetlen szomjúság és az alkoholizmus párhuzama persze nem új ötlet, de a Cabernet jól járja körbe mindkét vágy roncsoló hatásait: hogy mennyire szétszed minket, szeretteinket és környezetünket. Egy másik érdekes tematika a vámpírlét nihilizmusa: ha halhatatlanok vagyunk, azzal együtt legalább implicit módon értéktelenné válik az élet. A halandók képtelenek felfogni a vámpírok hosszú távú gondolkodásunkat, azok pedig gyakran másodrendű polgárokként kezelik a halandókat – még rosszabb esetben pedig élő kulacsként tekintenek rájuk, akik kizárólagos értéke az, hogy kielégítik a felsőbbrendű lények szükségleteit. A Cabernet egyébként nem kényszerít a „helyes” útra, hanem hagyja, hogy a játékos meghozza a saját döntéseit – Lizából is lehet tehát ilyen gőgös nihilistát faragni. Ez már csak azért is könnyen megy, mert a közelebbről meg nem határozott Város amúgy is tele van egyenlőtlenségekkel: nap mint nap látjuk, ahogy a tehetősek kizsákmányolják, megalázzák, lenézik a szegényebbeket, és az is nyilvánvaló, hogy hogy a korrupció és a hatalomtól való megrészegülés messzemenő, még valós vámpírok nélkül is mély nyomokat hagy a társadalmon.

[+]

A játék szórakoztató, érdekes és mondanivalója is van, és bár sokszor egyenetlen a megvalósítás és kivitelezés, még így is izgalmas felfedezni történeteit és Liza döntési lehetőségeit. Még a szimpla, mesekönyvszerű képi világ és a melankolikus, morózus zene is hozzáadnak az élményhez. A technikai problémák azonban itt-ott sikeresen mérgezik a hangulatot és az élményt. Egyértelmű, hogy a játékot kifejezetten PC-s kezelésre tervezték, így kontrollerrel – és úgy általában konzolon – hihetetlenül frusztráló tud lenni. A menük közti váltogatás, a megfelelő környezeti elemek kiválasztása, de még a szimpla közlekedés is körülményes és irritáló tud lenni. Ezt ráadásul tetézi, hogy PS5-ön játszva rengeteg bugba is beleütköztem: többször is lefagyott, technikai egyszerűsége ellenére is sokat tölt, ráadásul furcsa grafikai malőrök is feltűnően sokszor történnek. Megtörtént, hogy egy küldetésben nem lehetett előrejutni, és az is, hogy egyes szereplőket nem tudtam megszólítani. Máskor döntéseim nem jártak hatással, vagy egyik-másik karakter felénk való viszonya nem változott meg, ami egy idő után kizárt egyes lehetőségeket. A teszt megírása előtt nem sokkal patchelték a játékot: addig például be se tudtam fejezni a teljes kalandot, mert a finálé előtt állandóan lefagyott. Most már tehát jobb állapotban van a játék, de attól sajnos még igen messze vagyunk, hogy technikailag elfogadható, ajánlható kategóriába soroljam.

[+]

A Cabernet tehát mindenképpen egy érdekes szerzet, ami ugyanannyira szívja vérünket, mint amennyire táplálja lelkünket. Tele van jó ötletekkel, szórakoztató alakokkal és mély gondolatokkal, de ezt felemás kivitelezés, felületes ábrázolások és mindenek felett technikai malőrök mérgezik meg. A játékmenet egyébként szórakoztató, főleg, ha kedveled a nyugis, narratív játékokat – bár az időmenedzsmentje frusztráló lehet. Emellett nem minden lehetőségnél és döntésnél éreztem azt, hogy komolyabb következményei lennének, hiába sugallt más a játék. Ezzel együtt is azonban kellemes és időnként elgondolkodtató kikapcsolódás lehet pár napra, azért pedig plusz pont jár, hogy nem akcióorientált aspektusból közelíti meg a vámpírlét komplexitásait. Filozófiai és társadalmi elemzései nem mindig találnak be, de én kifejezetten értékelem a próbálkozást. Egy dolog biztos azonban: ha konzolon technikailag nem szedi össze magát, akkor el fog vérezni.

A Cabernet PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switchre, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Akupara Games biztosította.

Összefoglalás

A Cabernet egy narratív RPG a The Council stílusába, ahol – nagyrészt – számítanak döntéseink. Egy XIX. századi vámpírként kell igényeinket egyensúlyban tartani szabadon választott társadalmi szerepünkkel, egyensúlyozva az empátia és a nihilizmus peremén. Ha bírod a narratív kalandokat, jó buli, csak telis-tele van technikai buktatókkal.

A Cabernet legfőbb pozitívumai:

• Ötletes koncepció;
• érdekes filozófiai és társadalmi kérdések;
• viselkedhetsz rendes polgárként, de kegyetlen vérszívóként is.

A Cabernet legnagyobb hiányosságai:

• Nem mindig érezni a döntések súlyát;
• frusztráló a konzolos kezelés;
• tele kisebb és nagyobb technikai problémákkal.

Georgiadisz Leonidas