Brothers in Arms: Hell's Highway - teszt

Hirdetés

ELSŐ OLDAL


A jó öreg második világháború - mondaná a magát valamire is tartó játékos elégedetten. De persze csak valamilyen alternatív univerzumban, a dolgok jelenlegi, 2008-as állása szerint ugyanis az előző évszázad közepének meghatározó történelmi eseménye által kínált alapanyagot jócskán kiszipolyozta a játékipar - legalábbis egy időre -, éppen ezért már nem is igazán erőltetik a témát a fejlesztők. Próbálkozások persze mindig akadnak, mint például a Gearbox legfrissebbje, a viszonylag régóta készülő Brothers in Arms: Hell's Highway, amely a három éve gyors egymásutánban megjelent első két epizód végére kívánja letenni a pontot.


És bár a téma az, ami, a Hell's Highway mindenképpen megérdemli, hogy ne a fentebb tárgyalt skatulyába helyezve vizsgálgassuk, hiszen a játék alapjában véve mást nyújt, mint egy hagyományos belső, esetleg külső nézetű lövölde, de akik játszottak az elődökkel, azok vélhetően ezzel tisztában is vannak. Mint ahogy nagy valószínűséggel azzal is, hogy az új rész direkt folytatás, így ezúttal is Matt Baker őrmester és társai kerülnek a kamera középpontjába: a harmadik felvonás a Market Garden hadművelet köré épül, a Gearbox pedig gondolt azokra is, akik csupán most ismerkednek a sorozattal, a játék ugyanis egy igényes, sorozatjellegű összefoglalóval indít, amely elmeséli számunkra a korábban történteket. Aki pedig szereti a filmszerű játékokat, az már dörzsölheti is a tenyerét, a Hell's Highway átvezetői között ugyanis akad néhány egészen komoly darab, de az ügyesen alkalmazott script-eknek köszönhetően a konkrét játékmenet közben is megmarad ez a jelleg. Nem is akarom sokáig ecsetelni ezen tulajdonságát: azt hiszem elég, ha csak annyit mondok, hogy a játék első fejezetéhez hasonló, szájtátós nyitányt jó ideje nem láttam - hát még ahogy kihasználták azt a későbbiekben. Okos.


Ahogy tehát az már fentebb is elhangzott, a tesztalany csavar egy picit a megszokott FPS játékmeneten, és nyakonönti azt egy kisebb adag stratégiázással, a Brothers in Arms fő eleme ugyanis a minket segítő csapatok kommandírozása a harctéren. A hagyományos recept, a jól bevált egyszemélyes Rambo taktika itt valóban nem működik: ha meggondolatlanul cselekszünk, akkor igen hamar csatlakozni fogunk az elesettek táborához. A nagy riadalmak elkerülése végett: ez természetesen még nem jelenti azt, hogy egy nehéz, a vér és a verejték ipari mennyiségű kombinációját igénylő játékkal állunk szemben, csupán arról van szó, hogy alkalmazkodnunk kell az új szabályokhoz. Ez utóbbi pedig a Gearbox-nak hála nem lesz túlságosan nagy megterhelés, a fejlesztők ugyanis könnyen tanulható, egyszerű rendszert építettek a feladat ellátásához.


Nézzük is, miként működik. Csapattársaink normál esetben szorgalmasan tapossák árnyékunkat, ám amint harcra kerül a sor, érdemes működésbe hozni a mágikus bal ravaszt, ezzel ugyanis tetszés szerinti pozícióba terelhetjük embereinket. Értelemszerűen valamilyen fedezéket érdemes célul választani, amiből szerencsére lesz bőségesen, hiszen fontos elemét képezik a játéknak, ráadásul a végletekig menő precízségre sem leszünk rászorulva, hiszen katonáink automatikusan bevetik magukat a legközelebbi biztonságos fedél mögé. Amint bevédtük magunkat golyózápor ellen, érdemes egy gyors pillantást vetni taktikai térképünkre, amin a terep rajzolata mellett az aktuális objektíva, valamint a saját és az ellenséges csapatok pozíciói is jelölve vannak, így részletes információink lesznek a siker elérésének mikéntjéhez. Mert hogy az esetek többségében bizony taktikázásra leszünk kényszerülve, hiszen az ellenfél hozzánk hasonlóan fedezék mögül fog támadni, így az AI által vezérelt két fél legfeljebb csak elvétve fog elbánni egymással - nincs mese, a munka oroszlánrésze megmarad nekünk. Ám továbbra sem indulhatunk meg fegyvert lóbálva a torkolattűz felé, mielőtt mozognánk, esetleg egy csapatunkat szeretnénk átterelni máshova, érdemes zárótüzet kérni a legközelebbi veszélyforrásra (csupán rábökünk a jobb ravasszal): minden egyes ellenséges osztag felett látható egy kör, ami kezdetben piros, ám szorgalmas tüzeléssel szürkére telítődik, ekkor pedig viszonylag biztonságosan közlekedhetünk a terepen. A legegyszerűbb, és a játék által is ajánlott technika egyéb iránt az szokott lenni, hogy amíg embereink szépen lefoglalják az ellenfelet, addig mi a fedezékeket kihasználva oldalba támadjuk őket (flank) - a terep szerencsére erre szinte kivétel nélkül mindig lehetőséget nyújt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek: