A realitás fájó tényszerűsége
A Bound a nyitójelenet alapján mondjuk, Kötelék, egyéb értelmezésben viszont Szökkenet, vagy e kettő tetszőleges dinamikájú, szabad asszociációs kombinációja. Az elnevezés szemantikailag már a címadást is művészi szintre emeli, egyszerre utalva ugrásra, szökellésre könnyed és szabad képzettársításokkal, egyúttal kötöttségre, gátoltságra vagy korlátozásokra. A mondanivaló nem csak mély, de sajnálatosan általános problematikát dolgoz fel, tényleg csodálatosan sokrétű szimbólumrendszerrel, műfajában, technikai megvalósításában, látványvilágában és ezek egymáshoz való komplex viszonyában minden várakozáson felül gyönyörűen összedolgozva a játékmechanika, a hanghatásokra alapozott és képi megjelenítés tartalomközvetítő képességét maximálisan kiaknázva. Mindamellett irtó unalmas és kényelmetlen maga a folyamat, amit játéknak kell neveznünk, mert annak kell. Játéknak szánták.
Ha kikapcsoljuk a bullshit-generátort, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a Bound nem túl jó. Vagyis jó, de az esetek többségében nem derül ki, hogy mennyire kiváló is, mert nem jutunk el odáig. Játszani, a szó hagyományos értelmében, meg úgy sehogy sem jó. Noha egy sok tekintetben kétségkívül egyedülálló, mérhetetlenül kifinomult, és a téma mélységéhez méltóan fajsúlyos és adekvát installáció, vagy bármi, csak nem játék. Ebben a tekintetben maga az értelmezés is létjogosultságát veszíti, mert játékként kell kezelnünk, ilyen minőségében viszont tök mindegy, hogy milyen aktuális mondanivalót, milyen egyedi és bámulatosan kifinomult jelképrendszerrel és mechanikával kommunikál. Mert ez keveseket fog érdekelni, amíg negyvenkettedjére is lepiruettezünk a semmibe egy olyan platformról, amit mindaddig stabil érkezési pontnak tudtunk. És ez nem bug, hanem feature. A Bound gyakorlatilag egy poszt-posztmodern önkifejezési forma, ami immár nem lírában, vagy olajfestékkel és vásznon mond el személyes és egyedülálló formában megfogalmazott, de tértől és időtől függetlenül általános élethelyzeteket és impressziókat, hanem kvázi lekódolták azokat. Ez így, a kifejezés technikájától és formátumától függetlenül művészet. Csak nekem ne kelljen vele játszanom.
Pro:
- Elismerésre méltó szimbolika;
- tartalom és forma kifogástalan összhangja figyelhető meg benne.
Kontra:
- Játéknak nem túl jó.
Értékelés: 60
A játékot, mivel PS4-exkluzív, ezen a platformon teszteltük.
AliceWake