Bevezetés és telepítés
Megérkezett a BioShock: Infinite című játék történetét kiegészítő DLC csomag, a Burial at Sea második epizódja is, így most már az egész sztori egybefüggő egészet alkot. Azért nem írtam róla korábban, mivel eleve két részre bontva adták ki a bővítményt a készítők, így felesleges lett volna addig bármit is írni, míg nem teljes a kép. Egyébként ez az utolsó munkájuk, az Irrational Games hamarosan feloszlik, onnantól kezdve a BioShock franchise jogai teljes egészében a 2K tulajdonába kerülnek.
Mint írtam, a Burial at Sea című DLC-t két részletben adták ki, az első epizód tavaly november 12-én jelent meg, míg a második idén március 25-én látott napvilágot. Az Episode One megjelenését követően a játékosok élesen kritizálták annak rövidségét, miszerint 15 dollárért/euróért ennél az egy-két óránál lényegesen több tartalomra számítottak. Ám Ken Levine nem értette a rajongók felháborodását, elvégre a Burial at Sea célja nem az volt, hogy több órával kitolja a játékmenetet, hanem hogy valami teljesen újat próbálhassanak ki a játékosok. A DLC-ben átvitték a BioShock: Infinite harcrendszerét és újításait a régi helyszínre, vagyis Rapture városába. Az Episode Two kapcsán viszont előre biztosítottak mindenkit, hogy akár 6 órát is eltart majd, míg a végére jutunk. Elizabeth szemszögéből élhetjük át a sztori folytatását, valamint segíthetünk a Little Sistereken, közben megtudjuk a történet hiányzó láncszemeit is. Fontos tudni, hogy - bár a főszereplők személye eltérő -, mégis, az EP1 és EP2 története együtt alkot egy egészet, így csak úgy értjük meg, ha mindkettőt végigjátszuk!
Nos, miután nekem sikerült a Steam karácsonyi akciójában 75% kedvezménnyel beszereznem a Season Pass csomagot, így különösebben nem idegeskedtem a DLC-k által nyújtott játékórák számát illetően. Azt ugyan nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi volt külön az EP1 és az EP2, de annyi bizonyos, hogy jelenleg a Steam adatai szerint összesen 22 órát töltöttem el a BioShock: Infinite című játékkal és a DLC-kkel együtt. Az alapjátékot nagyjából 15 óra alatt vittem ki, vagyis akkor megközelítőleg 7 órát vett igénybe mindkét DLC egyszeri végigjátszása. De azt meg kell említenem, hogy nem fedeztem fel minden zegzugot a pályákon, valamint akadt még pár megoldatlan mellékfeladatom is. Ha viszont minden küldetést teljesítesz, bejárod a helyszíneket, meghallgatod az üzeneteket, végignézed a videókat, akkor ehhez a 7 órához még egyet-kettőt simán hozzátehetsz.
Ha másban nem is, méretét tekintve már jócskán acélos a Burial at Sea DLC. A BioShock: Infinite mappám a DLC-k nélkül 16,9 GB-ot foglalt el. A két bővítménnyel együtt ez szépen megnőtt, jelenleg mintegy 38,9 GB a mérete, vagyis durván 22 GB helyigénye van a Burial at Sea DLC két epizódjának. Gépigényt tekintve nem éreztem változást az alapjátékhoz képest, a látvány is maradt az ott megszokott szinten, ami összességében véve nem rossz, de érezni rajta az Unreal Engine korát, annak ellenére, hogy a művészi grafika és effektek garmadája miatt menet közben egyáltalán nem csúnya a játék. Mondjuk ezért a látványért a kártyáknak meg is kell dolgozniuk, régi motor ide vagy oda, az AMD R9 280X VGA-m ventilátorai sűrűn hangosodtak fel játék közben.
FIGYELEM! Mielőtt belekezdek a Burial at Sea DLC ismertetésébe, fontos figyelmeztetnem mindenkit, hogy elsősorban történet alapú kiegészítőről van szó, így nem sokat tudok írni róla spoilerek nélkül! Bár megpróbálom nem lelőni a poént, a mellékelt képek árulkodóak lehetnek, így csak azok olvassák el a középső két oldalt, akik már legalább az alapjátékot végigjátszották! Akik nem szeretnének semmilyen spoilerbe futni, ők lapozzanak az utolsó oldalra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
