Nézünk, mint a moziban
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Beyond: Two Souls egyike 2013 legjobban várt játékainak. Annak ellenére, hogy a kalandjátékokat a legnépszerűbb műfajok közé sorolni viszont erős túlzás lenne. A Quantic Dream-nek azonban már korábbi kalandjátékaival is sikerült nem csak a kategória elkötelezett híveinek, de a játékosok jóval szélesebb körének emlékezetes élményt nyújtani. Már a 2005-ben kiadott Fahrenheit-ben megjelent az a technológia, ami alaposan megemeli a játék kínálta vizuális élményt. Öt év fejlesztés után 2010-ben a Heavy Rain pedig már nem csak kalandjátékhoz mérten nevezhető sikeresnek kétmillió feletti eladásaival, ráadásul ezt a figyelemre méltó eredményt PS3 exkluzív címként érte el. Ilyen előzmények után a 2012-ben az E3 Sony tájékoztatóján bejelentett új Quantic Dream játéknak nem csak egyszerűen megjelenését várták sokan, de többségünkben komoly elvárások is megfogalmazódtak a legújabb interaktív mozival kapcsolatban.
Az már az első értékelésekből kiviláglott, hogy David Cage játszható mozija nem mindenki elvárásainak felelt meg. Csak simán jó, vagy „időtöltésnek éppen elmegy” kategóriába keveseknél került a Beyond: Two Souls. A szaksajtótól kapott pontszámok szerint vagy nagyon bejött, vagy komoly csalódást okozott a játék, aminek okát nem is kell nagyon kutatni.
Vizuális élmény szempontjából lehengerlő, amit a Beyond: Two Souls kínál. Valódi, s még csak nem is másodvonalbeli színészek játsszák a történet két legfontosabb – emberi – szereplőjét. A „felnőtt” Jodie-t alakító Ellen Page és a hozzá kötődő túlvilági entitás, Aiden kapcsolatát vizsgáló orvos csoport vezetőjét megformáló Willem Dafoe nem csak hangját, arcvonásait és néhány mozdulatát kölcsönözte a karakternek. Megszámlálhatatlan mozdulat mellett, a kulcsjelenetekben a színészek minden apró rezdülése digitalizálva került a játékba, és nem csupán ajakszinkron és néhány elnagyolt grimasz kíséri a párbeszédeket, igen részletesen animált mimikájuknak köszönhető érzelmek tükröződnek a karakterek arcán. A filmes hatást tovább erősíti a moziból ismerős kamerakezelés, a megkomponált vágások, a fontos mozzanatokat és párbeszédeket kiemelő közelképek.
Kimondottan keresve a hibákat, persze rá lehet bukkanni jó néhányra. A ruhák néhol furcsán mozdulatlan gyűrődései, nem túl hajszerűen viselkedő frizura, vagy egy táska fizikai törvényekkel dacoló vállszíja mind azt mutatja, hogy akad még fejleszteni való a digitalizálás részletességének területén. A történetbe azonban bőven bele lehet annyira feledkezni, hogy mindezek az apróságok egy cseppet sem csorbítják az élményt: csak nézünk, mint a moziban.
A történet is bőszen versenyre kelhet egy hollywoodi blockbusterrel, sőt bőven lehetne sorolni olyan filmeket amiket kevésbé kidolgozott forgatókönyvvel készítettek el hatalmas pénzekből az álomgyárban. A Beyond: Two Souls egy lány és a hozzá kapcsolódó szellem történetét meséli el. Jodie mióta eszét tudja kapcsolatban áll egy testetlen, túlvilági entitással Aidennel. A való világra némi befolyást gyakorolni bíró, tárgyakat mozgatni, de akár emberi testek feletti uralmat átvenni képes „szellemmel” kapcsolatban álló, megmagyarázhatatlan baleseteket okozó és elszenvedő kislány rövid úton egy szupertitkos kutatás alanya lesz. További részleteket leírni azonban otromba spoilerezés lenne, hiszen a történet megismerése még a látványvilágnál is fontosabb összetevője a játékélménynek.
David Cage a sztorit még tovább csavarta azzal, hogy a Beyond: Two Souls egyáltalán nem időrendben veszi sorra Jodie és Aiden összekapcsolódott létezésének mozzanatait. Az idővonalon ugrálva gyakorta előbb szembesülünk egy, hirtelenjében érthetetlen történéssel vagy helyzettel, mint annak mindent megmagyarázó kiváltó okával vagy előzményével. Jó példa erre a prológus, mivel az első elénk kerülő jelenet a játék által felölelt idővonalnak igencsak a végén áll.
Az így időben cseppet megkavart sztori lekövetését nagyban megkönnyíti, hogy az idehaza forgalomba hozott Beyond: Two Souls lemezeken a bekapcsolható feliratok között a magyar is megtalálható. Így nem csak azoknak juthat ki az interaktív mozi-élményből, aki kellő mértékben értenek valamely szinkron-nyelven, vagy rá tudják bírni a szinkrontolmácsolásra angolul, németül vagy franciául beszélő barátjukat, családtagjukat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
