Invadrr_Zim
El sem hittem volna, hogy ilyet látni fogok még az életben. Pixelek, amik tökéletesen hallgatnak az irányítás hívó szavaira. Pixelek, amik még egy 14” monitoron is pixelek. Pixelek, amik gombnyomásra ütnek-rúgnak-vetődnek. Átható oldscool beat’em up hangulat, amit ha 15 éve láttam volna egy játékteremben, minden nyári pénzemet rááldozom.
Beigazolódott, hogy van még remény arra, hogy ha kiadnak valamit számjelzéssel a végén, az bizony nem feltétlenül azt jelenti, hogy finomított motor, ’neadjisten DX11 támogatás, igenis van lehetőség a megújulásra, arra, hogy valami olyat kapjunk, ami bár szebb, azt érezzük, hogy ugyanolyan jó, mint az előző, és mellette elmondhatjuk, hogy mégis megújult.
3: Dance Central
Bár volt már arra példa, hogy alkoholmámor kellős közepette, bárgyú vigyorral az arcomon Lady Gagára táncolok, miközben egy lány épp az ágyékomhoz dörgöli formás kis popsiját és egyéb kéjes mozdulatokat tesz. Majd másnap heves fejfájás mellett konstatálom, hogy ennyi áldozatot megért, hogy erre a szörnyűségre táncoltam, elvégre a cél szentesíti az eszközt. De azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy két másik srác társaságában fogok erre táncolni, alkohol, csajok és simulós tánci nélkül. Mégis megvolt közben a bárgyú vigyor az arcomon. És még mindig megvan, akárhányszor bekerül a gépembe nagy társaságban. Megszületett a következő partyjáték, pont akkorra, amikor a müanyag-gitárokat már mindenki megunta.
2: Mass Effect 2
A többiek már áradoztak róla, nekem csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy az egyetlen játék 2010-ben, amit láttam és interaktívabb lenne (PS3 híján nem volt szerencsém a Heavy Rain-hez) az a Kinectimals volt. Ami még hiányzik? A kooperatív multiplayer, és még több döntés.
Mind tudtuk mire számítsunk, mégis szíven ütő a történet, a credits után pedig a végső katarzis, ami mindent vitt. Bizony felnőtt a széria, szebb, okosabb, jobb mint valaha. Mégis árasztja magából a Halo hangulatot. A multiplayer hibátlan, kiballanszolt, a matchmaking tökéletes, a lehetőségek száma pedig határtalan. Egy jó ideig csak a történet miatt imádtam a sorozatot, innentől nem tudom eldönteni melyik miatt jobban. Remember Reach...
